Kasztner Rezső (1941-től Kasztner Rudolf, majd az 1950-es évektől Israel Kastner) (ישראל קסטנר). (Kolozsvár, 1906 – Tel-Aviv, 1957. március 15.) újságíró és ügyvéd.
Kasztner egy kis budapesti zsidó szervezet, a Va'adat Ezrah Vehatzalah (Vaada), vagyis a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság egyik felelős vezetője volt a második világháború alatt, a nácik által megszállt Magyarországon. 1944 áprilisától a Vaada részéről ő vett részt azokon a tárgyalásokon, melyek Andreas Ernst Kurt Becherrel (Adolf Eichmann személyes „zsidóügyi” megbízottjával) folytak. Ennek eredményeképpen a németek egy vasúti szerelvényt nem Auschwitzba, hanem 6 és fél millió pengő (4 millió német birodalmi márka, vagy 1 millió hatszázezer dollár) váltságdíj fejében Svájcba irányítottak. A Kasztner közreműködésével összeállított, németeknek átadott listán szerepelt 388 kolozsvári zsidó neve, akik Kasztner rokonai, vagy egyéb gazdag kolozsvári és környékbeli zsidó család tagjai voltak, valamint zsidó vallási vezetők mellett az erdélyi és magyarországi cionista mozgalom vezetősége.
Az utaslista szerint 1684 főt és még kb. 200 főt, nem számolt csecsemőt és kisgyereket mentő akciót később „Kasztner vonata” néven emlegették, amely 1944. július elsején szombaton 0 óra 30 perckor indult Budapest Rákosrendező vasútállomásról és július 4-én hagyta el az országot Bécs irányában. A vonat útját angol légitámadás is hátráltatta. Az utasokat először egy bergen-belseni különleges (a hírhedt koncentrációs táborhoz közeli) lágerbe vitték, majd több hónap után két részletben, az első 318 fős csoportot 1944 augusztusában, a másodikat négy hónappal később Svájcba engedték. Kasztner Noé bárkájának nevezte akcióját.
Kasztnernek egyes források szerint további 20 ezer magyar zsidót sikerült Auschwitz helyett különböző ausztriai munkahelyekre küldenie. Akik megmenekültek, azok közül sokan az 1950-es évek elején Izraelbe költöztek.
A háború után Kasztner Izraelbe emigrált és 1952-ben a kereskedelmi és ipari miniszter szóvivője lett. 1953-ban egy szórólapon Malchiel Gruenwald (nevét írják Grünwald, Gruenvald és Greenwald formában is) megvádolta, hogy náci kollaboráns volt. Gruenwald zaklatta az izraeli kormányt az igazságtételért, mígnem ellene rágalmazási pert indítottak, mely meglepetésre másfél év után Kasztnert elmarasztaló ítélettel végződött, és Benjamin HaleviBenjamin Halevi később Szabadság Párti (Herut) tag a Knesszetben bíró szájából elhangzott, hogy Kasztner mintegy „eladta lelkét az ördögnek”.
1957. március 3-án Kasztnert egy Ze'ev Eckstein nevű ultrajobboldali aktivista két társával együtt a háza előtt megvárta és meglőtte; Kasztner 12 nappal később belehalt sérüléseibe.Máig nem igazolt feltételezések szerint a Shin Bet (Izraeli Titkosszolgálat) hallgattatta el Kasztnert Isser Harelnak, a titkosszolgálat vezetőjének parancsára.
Az izraeli legfelsőbb bíróság 1958 januárjában perét újratárgyalta, az elmarasztaló ítéletet hatályon kívül helyezte és Yisrael Kasztnert minden vád alól felmentette. Az idős Gruenwaldot egy év felfüggesztett börtönbüntetésre és enyhe pénzbüntetésre ítélték.
2021-ben unokáját, Meráv Michaelit az Izraeli Munkapárt elnökévé választották.Kasztner Rezső unokája lett az izraeli Munkapárt elnöknője (MTI / hvg.hu, 2021-01-24)
Korai évei Fiatalsága Kasztner 1906-ban született vagyonos izraelita családban Kolozsvárott, ahol ekkor 7500Porter, Anna (2007). Kasztner's Train. Douglas & MacIntyre. 10. o. Továbbiakban Porter (2007) /Porter művében és az erre hivatkozó angol Wikipédián megadott 15000 fő túlzó számadat. A többségében magyar nyelvű és magyar kultúrájú kolozsvári zsidóság lélekszáma az 1910. évi népszámlálási adatok szerint 7046 volt. zsidó élt. Apja, Yitzhak kereskedő, s egyben igen vallásos ember volt, míg ő a zsinagógában imádkozott, addig az anya vezette a családi üzletet.Porter (2007) 10. o. A Kolozsvár déli városrészében, egy kétszintes téglaházban nevelkedő három fiúgyermek tehetséges volt. Anyjuk elhatározása szerint nem vallási képzésben részesültek, hanem szabályos polgári felső iskolába jártak, ahol széles körű volt a tananyag tematikája és hangsúlyosan tartalmazta a nyelvtanulást. Rezső a középiskolát elvégezvén öt nyelven beszélt: magyarul, románul, franciául, németül és latinul.
A „numerus clausus” 1920. évtől érvényes rendelkezései miatt (az 1920. évi XXV. törvénycikk alapján a „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjai csak a formálisan kimutatható számarányuknak megfelelő mértékben vehettek részt a felsőoktatásban ) a zsidók is csak korlátozott számban nyerhettek felvételt a felsőoktatási intézményekbe. Ez a politikai környezet erősítette fel a cionizmust, s ekkor döntött úgy a 15 éves Kasztner, hogy cionista lesz.Porter 2007, 12-13. o.
Rezső 22 éves volt, amikor apja a Tórát olvasva meghalt a zsinagógában Pészah 7. napján. Jogi tanulmányai után az Új Kelet című lap szerkesztőségében vállalt munkát, először sportriporter volt, majd főként politikai írásokat tett közzé. Dr. Fischer József ügyvéd mellé szerződött titkárként, aki parlamenti tag, a kolozsvári zsidó hitközség elöljárója, s az Országos Zsidó Párt tagja volt. Fischer elismerte Kasztner újságírói vénáját és pártolta az Új Kelet című lapnál folytatott tevékenységét. Személyes ismerősei Kasztner fiatalkori jellemére visszaemlékezve elismerik tehetséges voltát, de személyes adottságait negatívan említik.Porter 2007, 16-17. o. Kiismerve a politikai közéletet, tudta, hogy kit mivel és hogyan lehet megvesztegetni. Interjúvolta a vezető politikusokat csakúgy, mint a román Vasgárda antiszemita tagjait. Jogászként keményen dolgozott ügyfeleiért, ravaszul jegyzőkönyvezte azokat az eseteket, amikor a vád elejtéséért lefizette a rendőrséget. 1934-ben Fischer József leányát, Erzsébetet vette feleségül, amivel a jövőre nézve is megalapozta helyi pozícióját. Egy leányuk, Zsuzsa született.
Belépett, a később Mapai néven ismert, Ihud pártba, amely egy baloldali cionista párt volt, s az új zsidó állam kormányának megalakítását tervezte.
Idősebbik bátyja, Gyula 1924-ben kivándorolt Palesztinába, s ott egy kibucban élt. Kasztner újságíróként vett részt a cionista mozgalomban. Az Új Kelet című lapban közzétett kritikái között például a britek Palesztinában játszott politikai szerepét bírálta.Porter 2007, 13-14. o.
Menekítési tevékenysége Kolozsváron
A német háborús terjeszkedéssel egy időben Kasztner egy központot hozott létre Kolozsváron, amely Ausztriából, Lengyelországból és Szlovákiából segített menekíteni a zsidó lakosságot. Segítséget kért a tel-avivi Jewish Agencytől, de a britek korlátozták a Palesztinába bevándorló menekülők számát. Kasztner „Hitszegő Albion” című, Új Keletben megjelent vádló írásában megtámadta az angolok viselkedését.Porter 2007, 23-24. o.
Miután a második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, a magyar kormány pedig betiltott minden zsidó újságot, megszűnt az Új Kelet is, és ekkor Kasztner Budapestre költözött.Porter 2007, 31. o. Mozgalmi munkáját itt is folytatta, a fővárosi cionisták egyik vezető személyisége lett.
Budapesten
Kasztner 1941-ben Budapestre érkezvén, kibérelt egy kis kétszobás lakást egy Váci úti panzióban. Itt is folytatni akarta zsidómentő tevékenységét, és Fischer ajánló levelével felkereste Komoly Ottó mérnököt, aki a Budapesti Cionista Szövetség elnöke volt. Az ő hatására változtatta meg utónevét Rezsőről Rudolfra. Komoly Ottó továbbirányította Kasztnert Krausz Miklóshoz (Mózeshez) a Jewish Agency budapesti képviselőjéhez, aki a Palesztinába szóló belépő-vízumokat intézte.
Az 1943 elején alakult Va'adat Ezrah Vehatzalah, Budapesti Segélyező és Mentőbizottság ügyvezetőjeként jelentős részt vállalt a külföldi zsidó menekültek bújtatásából és ellátásából, a határon túlról érkező információk továbbításából. Előbb a náci Európából Magyarországra menekülni segítette a zsidókat, majd 1944. március 19-e, a német megszállás után az innen való továbbjutást szervezte. 1944. májustól júliusig folyt az „áttelepítésnek” hívott deportálás, valójában a megsemmisítő táborokba hurcolás.
1944 májusa elején Kasztner és más zsidó vezetők megkapták a Vrba-Wetzler jelentést.Vrba-Wetzler jelentés: Walter Rosenberg (Tapolcsány, 1924. szept. 11. -) és Alfréd Wetzler (Nagyszombat, 1918. máj. 10. - Pozsony, 1998) közösen megszöktek Auschwitz II-Birkenauból, ahol blokkírnokként tevékenykedtek, s így rálátásuk volt a történtekre. A fenti megnevezéssel emlegetett beszámolójukban (a Rudolf Vrba név Rosenbergnek a szökése után kapott hamis identitása volt, később fel is vette ezt a nevet) - amely első Auschwitzi jegyzőkönyv néven vált ismertté –, részletesen leírták a birkenaui megsemmisítő tábor felépítését, irányítási rendszerét; a gázkamrákban immár két éve történő tömeggyilkosság módját és az 1942 áprilisa és 1944 áprilisa közötti események krónikáját, az elgázosított zsidók számát és származási helyét. Haraszti György: Az „Auschwitzi jegyzőkönyv(ek)” habilitációs előadás
Kasztner hitsorsosainak nem adta tovább a hírt, nehogy pánik törjön ki közöttük.Gilbert 1981, 201-205. o. A magyar kormány leállíttatta a deportálást. De akkor már 437 000 magyar zsidó meghalt.
A Kasztner-vonat bélyegkép|jobbra|Kasztner Rezső emléktáblája Budapest V. kerületében, Váci utca 12. 1944 nyarán Kasztner találkozott Adolf Eichmann-nal, aki német részről felelős volt több mint 400 000 magyar zsidó deportálásáért az auschwitzi koncentrációs táborba. E találkozás során megállapodás született 1685 ember megmentéséről ezer dollár fejenkénti összegért. Többen az utazók közül nem tudtak előteremteni ekkora összeget, ezért Kasztner árverésre bocsátott 150 férőhelyet, melyet azok fizettek ki, akiknek anyagi helyzetük ezt megengedte, s így biztosította a szegényebbek számára a bejutást. Ezen felül Kurt Becher SS-tisztviselő, Heinrich Himmler meghatalmazottja fenntartott 50 helyet azon családok tagjai számára, amelyek – pártfogásának fenntartásáért – neki közvetlenül fizettek 25 000 dollárt személyenként. Sőt Becher a tárgyalások folyamán megemelte a helyek árát ezerről kétezer dollárra. A váltságdíj teljes összege a zsidó közösség becslése szerint megközelítette a svájci frankot, miközben Becher saját számítása csak hárommillió volt.(en): Gilbert, Martin Auschwitz et les Alliés [archive], Michael Joseph, 1981, 201-205. o.
Az egyezményben megbeszélteket módosítva Eichmann előbb a Hannover melletti bergen-belseni különleges (a hírhedt koncentrációs táborhoz közeli) lágerbe küldte a csoportot, majd több hónap után a vonat utasai valóban megmenekültek, két ütemben Svájcba szállították őket. Az utasok között volt 40 rabbi (így Teitelbaum Joel a híres haszid rabbidinasztiából és Glasner Akiba kolozsvári ortodox főrabbi), közismert cionisták (így Fischer József, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, majd az erdélyi Országos Zsidó Párt elnöke, illetve Kahan Niszon ügyvéd, a Magyarországi Cionista Szövetség elöljárója), tudósok (például a pszichiáter Szondi Lipót), művészek (így Ernster Dezső operaénekes, Irsai István grafikus), újságírók, írók (köztük Zsolt Béla és Komlós Aladár), a magyar hadsereg egykori tisztjei, később neves értelmiségivé vált fiatalok (Blum Tamás, a könyvtáros Rózsa György), de egyszerű emberek is, például lengyel zsidó árvák egy csoportja és más szlovák, lengyel menekülők. 972 nő, 712 férfi utas volt (nemek szerint beleértve 252 gyermeket). A nagyon idősek száma 82 fő volt, a legfiatalabb pedig egy újszülött gyermek, aki az utazás 4. napján a vagonban született meg.Porter, Anna. Kastner's Train. Douglas & MacIntyre, 2007, 235-237. o.Löb, Ladislaus. Dealing with Satan. Jonathan Cape, 2008, 117., 140-152. o.
Mint Yechiam Weitz izraeli történész kutató írta: … ily módon „Kasztner sajátkezűleg több zsidót mentett meg, mint bármely zsidó előtte vagy utána.”Weitz 1995; Ilani 2008.