Scott Dixon

Scott Ronald Dixon (Brisbane, Ausztrália, 1980. július 22. –) új-zélandi autóversenyző, a 6 bajnoki címével és a 50 futamgyőzelmével az IndyCar Series történetének legsikeresebb versenyzője. 2008-ban megnyerte az indianapolisi 500 mérföldes versenyt a pole-pozícióból és háromszor diadalmaskodott a Daytonai 24 órás versenyen is.

Amióta az IndyCar-ban van a Chip Ganassi Racing csapata, azóta Dixon velük érte el minden sikerét, mióta 2003-ban a sorozatba a szerződött, és még 2008-ban amikor újraegyesült a két rivális széria.

A 2008-as Kentucky futamon rekordot döntött mert egy szezonon belül Dixon szerezte a legtöbb, vagyis 6 futamgyőzelmet. Abban is rekorder, hogy egymás után 28 futamon célbaért a 2005-ös Watkins Glen-i és a 2007-es Mid-Ohio-i futam között. 90 futamból amit befejezett, abból 48-szor végzett a dobogón ezért is tartják az egyik legjobb IRL versenyzőnek.

Több elismerést is átvehetett karrierje során, a Jim Clark-díjat 1999-ben, 2001-ben és 2004-ben és a Bruce McLaren-díjat 2003-ban és 2008-ban, továbbá 2001-ben pedig a CART sorozat legjobb újoncának választották, 2015-ben pedig beválasztották a Halhatatlanok Klubjába is.

Pályafutása Korai évei (1987–1993) Dixon az Ausztráliai Brisbane-ben született Új-Zélandi szülőktől, Ron és Glenys Dixon autóversenyzőktől. A család visszaköltözött Új-Zélandra, Aucklandbe még amikor Dixon kicsi volt. Hétévesen gokartozással kezdte versenyzői pályafutását. Már 13 évesen jogosítványt szeretett volna, de Új-Zélandon csak 15 évesen lehetett kapni, ezért különböző adományozásokba kezdett, hogy meg tudja szerezni.

1994–1998 1994-ben megnyerte az Új-Zélandi Formula Vee bajnokságot, 1995-ben a II. osztályú Formula-Ford-ban nyerte el a bajnoki címet úgy, hogy 13 versenyt nyert a 14-ből, a következő évben megnyerte az Új-Zélandi Formula Ford bajnokságot is.

Dixon úgy döntött, hogy 1997-től Ausztráliában versenyzik. Nem volt pénze, de hamar akadt támogatója Christopher Wingate Rotorua üzletember személyében, aki fizette a versenyzési és repülési költségeit. 1997-ben elnyerte az év újonca díjat az Ausztrál Formula Holden Szériában. Az eredmény miatt az SH Racing-nél kapott lehetőséget. Ahogy a költségek kezdtek 250,000 dollár fölé nőni Wingate alapított egy vállalatot, hogy tudja finnanszírozni Dixon versenyzői pályafutását. Azt a vállalatot Scott Dixon Motorsports-nak (SDMS) nevezték el, a részvényesek által több mint 1 millió dollárt fektettek bele Dixon-ba. Ez megengedte, hogy folytassa a versenyzői karrierjét anélkül, hogy a pénz miatt aggódni kellene. 1998-ban sikerült megnyerni a Formula Holden bajnokságot. A bajnoki cím megnyerése után a V8 Supercars sorozatból keresték meg és az egyik ajánlatot el is fogadta ezután a V8 Supercars-ban versenyzett tovább, de máshol akart versenyezni ezért 1999-ben benevezték az amerikai Indy Lights szériába.

Indy Lights 1999 A Scott Dixon Motorsports befektetők támogatásával Dixon 1999-ben átköltözött Amerikába, ahol a Johansson Motorsports csapatban a Indy Lights szériában próbálta ki magát, és Chicagoban a pole-ból indulva, minden kört vezetve simán tudott nyerni. A bajnokságban az ötödik helyen zárt, az újoncok közül pedig a második legjobb volt.

2000 2000-ben maradt az Indy Lights-ban de csapatot váltott és a PacWest Lights csapatnál versenyezve megnyerte a bajnokságot úgy, hogy a 12 versenyből haton győzött. Összesen 228 kört állt az élen.

CART 2001 2001-ben ugyancsak a PacWest csapattal debütált a CART szériában a korábbi F1 versenyző, Mauricio Gugelmin mellett, de nagyon jól sikerült a szezon, mert megnyerte a Nazareth-i oválon rendezett versenyt, így az akkori legfiatalabb győztes lett 20 évesen, 9 hónaposan és 14 naposan. Hat top5-ös helyezése volt összesen és abban az évben egyedülálló módon a lehetséges 2610 körből 2521-et teljesített amiből 14-et vezetett is a Mexikói versenyen. A bajnokságban nyolcadik lett és az Év Újonca címet is megszerezte.

2002 2002-t még a PacWest csapatnál kezdte Oriol Servià mellett, ám annak megszűnése után a Toyota elintézte, hogy a Target Chip Ganassi Racinghez kerüljön, ahol a mai napig is tekeri a kormányt. A bajnokságban a 13. helyet szerezte meg, három top5-ös helyezése volt, köztük a Denverben szerzett második hely.

IndyCar 2003 2003-ban már az IRL IndyCar széria versenyzője volt, miután a Ganassi csapat itt folytatta a versenyzést. Három győzelmével (Homestead-Miami Speedway, Pikes Pike és Richmond) és öt pole-pozíciójával (Japán, Richmond, Kansas, Nashville, Nazareth) első évében bajnok tudott lenni. Juan Pablo Montoya és Buzz Calkins után Dixon volt az első olyan versenyző az IRL-ben aki a debütáló futamát meg tudta nyerni, később csak Graham Rahal-nak sikerült ez a bravúr. Viszont ő volt az első olyan versenyző az IRL-ben, aki három egymást követő versenyen tudott kört vezetni. Mindhárom versenyén, ahol nyert, dominált és a legtöbb kört ő vezette. Ez az év számára mégis tragédiával ért véget, mert leendő 2004-es csapattársa és jó barátja Tony Renna az egyik év végi tesztelésen Indianapolis-ban halálos balesetet szenvedett.

2004–2006 2004-ben a Toyota motor sikertelensége miatt Dixon nem tudta megvédeni bajnoki címét, sőt, a bajnokságot is csak a 10. helyen zárta. Legjobbja is a Phoenix-ben elért második helye. Két top5-ös és 10 top10-es helyezés fűződik a nevéhez 15 versenyből. Ebben az évben két tesztre is meghívja őt a Formula–1-es Williams csapat.

A 2005-ös esztendőben még rosszabb, csak a 13. helyen zárta a bajnokságot, de legalább egy győzelmet szerzett Watkins Glenben és még négy másik top10-es helye volt. A 89. Indianapolis 500-on a 13. helyről indulva a 24. helyen végzett mert baleset miatt kiesett.

2006-ban a csapat a Toyota kivonulása miatt Honda motorra váltott és sikeresebbek is lettek. Újra nyerni tudott a Watkins Glen International-ön, másik győzelmét a Nashville Superspeedway-en aratta. A bajnokságban a negyedik helyen zárt, 15 ponttal lemaradva mindössze a bajnok, Sam Hornish Jr.-tól. Az egyetlen versenyző volt abban az évben, aki mind a 14 versenyt befejezte. Kilenc versenyen állt az élen, és a lehetséges 2510 körből 2504 kört teljesített.

2007–2009 thumb|right|A 2007-es Indianapolis 500 szabadedzésén Dixon a 2007-es IndyCar Series szezonban, 13 ponttal maradt alul Dario Franchitti-vel szemben a bajnoki címért folyó csatában, mert az utolsó futam utolsó körének utolsó kanyarjában kifogyott az üzemanyaga és lelassult. 2007-ben sikerült harmadszorra is megnyerni a Watkins Glen-i futamot. Az eső miatt megrövidített indianapolisi 500-on második lett Dario Franchitti mögött. Újra nyerni tudott az eső miatt vasárnapra halasztott Nashville-i versenyen is. A következő Mid-Ohio-i futamot, ahol az IRL először rendezett versenyt, azt is meg tudta nyerni, amivel beállította Dan Wheldon és Kenny Bräck rekordját azzal, hogy zsinorban 3 versenyt nyert meg Dixon.

A Michigan-i futamon az elsők között volt amikor egy 6 autót érintő baleset-ben -amit Wheldon és Franchitti idézett elő- kiesett Dixon is, ezzel a 2005-ös Chicago-i futam után először nem tudott befejezni egy futamot.

2008-ban a Champ Car széria és az IndyCar Series újraegyesült, vagyis innentől kezdve már csak egy nyíltkerekes széria van újból az Egyesült Államokban. Dixon ebben a szezonban másodszor is elnyerte a bajnoki címet, de első alkalommal végre megnyerte az indianapolisi 500-as futamot is. Ebben a szezonban megint rekordot döntött azzal, hogy egy szezonon belül az eddigi legtöbb vagyis 6 győzelmet szerzett az alábbi helyszíneken: Homestead, indianapolisi 500, Texas, Nashville, Edmonton és Kentucky. A chicago-ban második lett Castroneves mögött, de a második bajnoki címével amit ezúttal már az újraegyesített szériában szerzett meg tényleg kijelentheti, hogy ő a legjobb 2008-ban.

A 2009-es idényben katasztrofálisan kezdődött Dixon-nak. St.Pete-ben Mutoh-val ütközött, majd a falnak csapódott a verseny 80. körében. Long Beach-ben is csak a 15. lett mert egy biztonsági autós szakasz alatt Ryan Briscoe kilökte a pályán és nehezen indult újra az autója. Ezután nyolc dobogós helyet szerzett miközben győzött Kansas-ben, Milwaukee-ben, Richmond-ban, Mid-Ohio-ban és Motegi-ben, másodpercekkel maradt le a győzelemről, harmadik lett Texas-ban, Watkins Glen-ben és Edmonton-ban. Az Indy 500-on 73 kört vezetett a versenyben és hatodik lett. Mid-Ohio-ban 29,7 másodperces előnnyel szerezte meg huszadik IRL-es futamgyőzelmét ezzel ő szerezte eddigi legtöbb győzelmet az IndyCar Series-ben.

Ebben az évben továbbra is harcban volt a bajnoki címért és ezúttal megint jóbarátjával, a NASCAR-ból éppen most visszatérő Franchitti-val kellett megvívni a bajnoki címért mint 2007-ben csak ezúttal már csapattársakként és Briscoe is harcban volt a bajnoki címért. Franchitti-nak a szezon folyamán négy győzelmet, két második és két harmadik helyet szerzett és Homestead előtt öt ponttal vezette a bajnokságot Dixon. Briscoe-nak további három pont hátránya volt az évadzáró előtt. Homestead-ben Franchitti indult az első helyről, Dixon második míg Briscoe csak harmadik helyről indulhatott. A futamon Dixon és Birscoe nagyjából ugyanolyan boksztaktikával mentek míg Franchitti teljesen más taktikát használt amivel a végére több üzemanyag maradt neki és gyorsabban mehetett a végén és megnyerte a futamot, egyben a bajnoki címet is.

2010–2015 A 2010-es év legelején az első négy versenyen három legjobb hét helyen végzett, majd 167 kört vezetett a RoadRunner Turbo Indy 300-on, és második egymást követő évben megnyerte a versenyt Kansasben. További négy TOP10-es pozíció után megnyerte a Honda Indy Edmontont, miután Hélio Castronevest megbüntették. Matematikailag is elvesztette esélyét a bajnoki címre, miután hatodik lett az Indy Japan 300-on Motegiben, de a szezont a Cafés do Brasil Indy 300 győzelmével zárta, így összesítésben 547 ponttal a 3. helyen végzett.

right|thumb|Dixon, miután megnyerte a 2011-es japán versenyt.A 2011-es bajnokságban meghosszabbította megállapodását a Chip Ganassi csapattal. A szezon első tizenegy versenye során hétszer végzett az első tízben, beleértve egy második helyet a Barber Motorsports Parkban, a texasi duplafordulóban és Torontóban. Harmadszor nyerte meg a Honda Indy 200-at Mid-Ohióban, miután 50 kört vezetett a pole-pozícióból rajtolva. Japánban, Motegiben szintén az élről startolva győzelemmel búcsúztatta a sorozatot a szigetországi pályától. Végül 518 ponttal újfent 3. lett a versenyzők közötti pontvadászatban.

A 2012-es szezonban is a Chip Ganassi egyik konstrukcióját vezette és évadát számtalan technikai probléma árnyékolta be. Az első öt versenyén három második helyezést ért el St. Petersburgben, Barberben és az Indianapolis 500-on is. Ezután megnyerte a Chevrolet Detroit Belle Isle nagydíjat, miután minden kört végig vezetett. Hat versennyel később negyedikként kvalifikálta magát a Honda Indy 200-ra Mid-Ohióban, ahol megnyerte második futamát a szezonban. Dixon egyike volt annak a négy versenyzőnek, akiknek még volt esélye a végső sikerre, miután a Baltimore-i nagydíjon negyedik helyen végzett Baltimore utcáin. Az év végi elszámolásban sorozatban harmadik 3. helyét ünnepelhette 435 pontot gyűjtve és 53 ponttal lemaradva a bajnok, Will Power mögött.