A Hafré-piramis (más néven Khafré-piramis vagy Kephrén-piramis, angolul Chephren's pyramid vagy Khafre's pyramid, arab nyelven هرم خفرع – haram Ḫafraʿ) a gízai piramismező G2 jelű piramisa Kairó közelében, Egyiptomban. A gízai piramisok közül látszólag ez a legmagasabb, annak ellenére, hogy valójában alacsonyabb, mint Hnum-Hufu nagy piramisa. Ez annak köszönhető, hogy a plató magasabb pontján építették meg. Építtetője az óbirodalmi IV. dinasztia uralkodója, Hafré (kb. i. e. 2558–2532). Anyaga helyben fejtett mészkő, burkolata kiváló minőségű turai mészkő. A burkolat legalsó során vagy sorain asszuáni rózsaszín gránitot alkalmaztak. Méreteiben nem sokkal marad el a nagy piramistól, így mintegy négyezer évig a Hafré-piramis számított a világ második legmagasabb épületének, valamint ma is a világ legnagyobb építményei közé tartozik.
A piramiskörzet több szempontból is különleges a korabeli hasonló építmények között: a mellékpiramisa a déli oldalon található, és a völgytemploma mellett a maga nemében egyedülálló szobor, a Szfinx készült, előtte külön templommal, amely szoros rokonságot mutat a piramiskörzet völgytemplomával. Másik ritka tulajdonsága, hogy a piramis csúcsa alatt egy jelentős darabon megmaradt az eredeti burkolat. A völgytemplomban és a halotti templomban talált szobortöredékek az egyiptomi szobrászat kiemelkedő alkotásai, amelyek alapján a királyi nagyplasztika fénykorának Hafré uralkodását tekintik. Mellékpiramisának felépítménye gyakorlatilag megsemmisült, alépítménye azonban fontos lelettel szolgált, amelyből a funkciójára lehet következtetni. A piramiskörzetben öt bárkaárok található, melyek közül kettőnek a fedőkövei is a helyükön vannak. Létezik egy további gödör is a halotti templom északi oldalán, amelyről feltételezhető, hogy egy hatodik bárkagödröt akartak ott kialakítani, de a munka félbemaradt.
A piramis és a hozzá tartozó épületek feltehetőleg már az Első átmeneti korban pusztulásnak indultak. A XIX. dinasztia idején már bizonyíthatóan megbontották a burkolatot. A piramisból kifejtett, kiváló minőségű turai mészkő évezredeken át kedvelt építőanyag volt. Ennek ellenére a piramis napjainkban kifejezetten jó állapotúnak számít.
Feltárásának története nagy mértékben hasonlít a Hufu-piramis feltárásáéhoz. Már Giovanni Battista Caviglia is megpróbált bejáratot keresni a piramisba, de csak Giovanni Battista Belzoni járt sikerrel. A piramist a későbbiekben is sokan, sokszor vizsgálták, az első valóban átfogó felméréseket John Shae Perring végezte. Auguste Mariette 1853-ban bukkant a völgytemplomban ma is megtekinthető rejtekhelyre, ahonnan a Hafrét a Hórusz-sólyommal ábrázoló szobor is előkerült. Később Flinders Petrie, Uvo Hölscher és Szelím HaszanIdőnként helytelenül, angolos átírással Selim Hassan alakban is megtalálható Salīm Ḥasan neve, ahogyan angolosan, vagyis helyesírásunk szerint hibásan terjedt el Zahi Hawass alakban Zāhī Ḥawāss neve is. Mivel nevük a magyar nyelvű szakirodalomban is az angolos írásmódban terjedt el, ezért a források megjelölésénél ezt az alakot használjuk, de a cikkben a helyes, magyar átírási szabályokat követő formát. kutatta a piramiskörzetet. Az 1990-es évek közepétől dr. Záhi Havássz és dr. Mark Lehner folytattak felméréseket és feltárásokat a piramiskörzeten és környékén. A munkálataik a III. évezredben is folytatódtak.
A piramiskörzet legjelentősebb leletei közé sorolható a Nagy szfinx is, valamint a völgytemplom rejtekhelyén talált diorit királyszobor és más töredékek.
Építtetője bélyegkép|balra|200px|A Hafré a sólyommal című szobor a kairói Egyiptomi Múzeumban
Hafré Hnum-Hufu és feltehetőleg Henutszen fia volt, és az egyik, gyakran hangoztatott nézet szerint az előtte uralkodó testvére, Dzsedefré meggyilkolása után lépett trónra. A Hufu trónjáért folytatott viszály részletei vitatottak: más változat szerint Dzsedefré idős korban, természetes halállal halt meg. Dr. Záhi Havássz az idézett helyen kifejti, hogy feltehetőleg Dzsedefré megölette Kawab herceget, a fivérét, és Hafré „csak” elégtételt vett. Záhi Havássz valószínűsíti azt is, hogy Hafré azonos Hufuhaf (más olvasat szerint Hufuhaef vagy Hafhufu) herceggel, és a trónra lépésekor változtatott nevet.Ezt az elképzelést más egyiptológusok, így Mark Lehner és Miroslav Verner is számításba veszik, de visszafogottabban kezelik, mint dr. Záhi Havássz és – Verner szerint – Rainer Stadelmann. () Aidan Dodson és mások szerint Hafré és Hufuhaf két különböző személy. Az utókor zsarnok uralkodóként emlékszik Hafréra, aki apja keménykezű politikáját folytatta, és az uralkodói székhelyet is visszahelyezte Gíza közelébe, melyet előzőleg Dzsedefré Abu Roasba költöztetett. Hafré uralkodása alatt még az erős központosított hatalom jellemezte Egyiptomot, de valójában már megjelentek a királyi hatalom későbbi csökkenését előrevetítő, a gazdasági erőforrások birtoklásában jelentkező változások.; Hawass és Clayton, az előzőekben idézett helyeken. Ezek Hafré utóda, Menkauré halála után váltak feltűnővé, és az V. és VI. dinasztia idejére alapvető hanyatlásban mutatkoztak meg.
Hafré uralkodásának időszaka az egyiptomi művészetben a királyi nagyplasztika aranykorának számít. Számos szobra és szobortöredéke maradt fenn, amelyek egészen magas művészi színvonalról tanúskodnak. Legismertebb szobra a leggyakrabban „sólymos Kephrén” vagy „Hafré a sólyommal” néven azonosított ülőszobor és a Nagy Szfinx. Legnagyobb jelentőségű építészeti emléke a piramiskörzete. Bár Manethón szerint Hufu és Hafré „bezáratták a templomokat”, az ókori Per Básztet (ma Tell el-Bászta, Zagazig város keleti határán) romjai között ismert olyan templom, amelyen Hufu és Hafré neve szerepel.
Helyszíne
Hafré piramisa a gízai platón, annak kelet-északkeleti szélén található, légvonalban 12 kilométernyire Kairó központjától, 8 kilométerre Gíza városrésztől, a hajdani Nazlet el-Szammán falu (ma Kairó városrésze) határában. A plató ősi mészkő alapja a Mokattam-formációhoz tartozik. Felső rétege erős, teherbíró kőzet, amely ideális helynek bizonyult a piramisépítéshez.
Feltárása bélyegkép|200px|jobbra|Belzoni graffitije a kamra falán, a megnyitás dátumával bélyegkép|200px|jobbra|dr. Záhi Havássz, az egyiptomi Régészeti Felügyelőség (SCA – Supreme Council of Archaeology) igazgatója, kulturális miniszterhelyettes (2009-től)
bélyegkép|200px|balra|Giovanni Battista Belzoni William Brockedon festményén bélyegkép|200px|balra|John Shae Perring, korabeli grafikán
Hafré piramisát és annak körzetét számos kutató vizsgálta, különböző alapossággal és eredménnyel. Giovanni Battista Caviglia 1817-ben még hiába kutatott a piramis bejárata után. Az ókori rablók által vájt bejáratot egy évvel később, március 2-án – igaz, szavahihetőségét maga a szerző kérdőjelezi meg a 7. oldalon. C jelű képe, valamint a jobbra látható kép Giovanni Battista Belzoni találta meg. A piramis felső folyosóján keresztül jutott el a sírkamrába egy épp nála vendégeskedő honfitársa, Chevalier Frediani kíséretében. A tettét, és annak dátumát jókora feliraton örökítette meg. Felfedezésének az adott jelentőséget, hogy egy Hérodotosz nyomán elterjedt tévhit miatt úgy tartották, hogy a piramisnak nincsenek belső helyiségei. Belzoni a piramis keleti oldalán is ásatott, azonosította a piramis körüli hajdani járószintet. Kiásta továbbá a Szfinxtemplomot, és rátalált egy gránit sztélére, amin IV. Thotmesz neve szerepel. Ez később az Álom-sztélé nevet kapta, a tartalma után.
Az első alapos feltárást 1837-ben Vyse és Perring végezte a körzeten. Ők a belső helyiségekből kifelé haladva robbantásokkal tisztították meg a járatokat, és jutottak el végül a – szintén kirobbantott – eredeti bejárathoz.
1853-ban Auguste Mariette a völgytemplomban vezetett ásatást,: „...amely történetesen egyúttal a Nagy Szfinxszel is kapcsolatban áll.” – Bár Verner nem fejti ki bővebben, Siliotti () tisztázza, hogy ez a kijelentés Mariette tévedése volt. és a következő évben igen jelentős felfedezést tett. A völgytemplom előcsarnokának padlójában rábukkant egy rejtekhelyre (úgynevezett cachette-re), amelyből számos szobortöredéken túl a híres „Hafré a sólyommal” szobor is előkerült. A szürke, diorit–gneisz szobor (JE 10062) a kairói Egyiptomi Múzeum (akkoriban) leghíresebb darabja lett.
Annak ellenére, hogy a piramiskörzetet a rendkívüli alaposságáról és tudományos igényességéről nevezetes Flinders Petrie is vizsgálta, az első valóban módszeres feltárást és dokumentálást 1909–1910-ben Ernst von Sieglin expedíciója végezte, Uvo Hölscher vezetésével.
A korai 1930-as években az egyiptomi Szelím Haszan, a Kairói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének professzora (és az Egyiptomi Múzeum kurátora) vezetett felmérést az egyetem diákjainak. Ez nem várt sikert hozott, ugyanis ekkor bukkantak rá a piramiskörzet hajóárkaira.
Az 1990-es évektől kezdve Mark Lehner és Záhi Havássz a Gízai Plató Térképészeti Projekt keretében végeztek felméréseket. Első alkalommal használtak modern geodéziai módszereket, és ezek több olyan bizonyítékkal szolgáltak, amelyek megerősítettek vagy megcáfoltak korábbi elgondolásokat. Többek között bizonyították a völgytemplom előtt egy rakpart létezését, és feltárták az előtér szoboraljzatait. Azonosították továbbá a piramiskörzet nyugati részén található magazinok szerepét, és a Varjú Falától délre rátaláltak a piramisvárosra és a piramisépítők temetőjére is.
1995-ben Záhi Havássz folytatta a völgytemplom és a Szfinx körüli munkálatokat, és elbontatta a templom előtt addig álló színpadot, hogy a terület bemutatható legyen. Feltárta a völgytemplom újabb különlegességeit: két alagutat vagy folyosót, amelyek lehetővé tették, hogy a piramiskörzetet a völgytemplom alatt is meg lehessen közelíteni. Ez a megoldás nem teljesen egyedülálló, mivel III. Amenemhat havarai piramiskörzeténél is találtak hasonló folyosókat, de mindenképpen ritkaság.
A piramiskörzet
bélyegkép|balra|200px|Hafré piramiskörzete – Uvo Hölscher rekonstrukciójaA kép bal alsó részén látható, rámpák segítségével épített piramis Hentkáwesz királyné kétszintes (és nem három!) masztabája. Hafré feljáróútja és Hufu piramisa között Hölscher jól láthatóvá tette a vádit, ami szintén indokolhatta volna a feljáróút és a völgytemplom déli irányú eltolását, amennyiben nem a Szfinx adott okot erre. bélyegkép|jobbra|200px|Hafré piramiskörzete
Hafré piramiskörzete a klasszikus piramiskörzetek mintapéldánya, egy-két kisebb jelentőségű kivétellel mindaz megtalálható már benne, ami később általánossá vált. A piramis és a halotti templom a sivatagi plató szélénél helyezkedik el, a feljáróút észak-északnyugati irányban vezet fel az utóbbihoz. A völgytemplom a logikusnak tűnő helyzetétől délre eltolva épült meg. A völgytemplom és a szfinxtemplom egymáshoz igazított épületei azonos, részben helyi kőanyagból, azonos technikával épültek. A szfinxtemplom és a halotti templom alaprajzai között is feltűnően hasonló jegyek vannak. A völgytemplom egyes szerkezeti elemei megjelennek a halotti templomon is.
A piramiskörzetet kőből épített, nagy méretű kerítésfal fogta körbe, amely a piramistól a déli, nyugati és északi oldalon mindössze tíz méterre húzódott. E kerítésfalon kívül egy látszólag találomra épített második kerítésfal nyomai is megtalálhatók, amelyet minden esetlegessége ellenére egyértelműen Hafré piramiskörzetével kapcsolnak össze a kutatók. A piramis egyetlen mellékpiramisa a déli oldalon, a piramis tengelyének vonalában épült, Sznofru Hamis-piramisához és Tört piramisához hasonlóan, és külön kerítésfal vette körbe. Öt hajóárok készült a körzethez (illetve egy veremről feltételezhető, hogy még egy hatodik hajóárkot is elkezdtek építeni, de nem fejezték be).
A piramiskörzettől délre épült Hafré piramisvárosa. A körzet belső falának nyugati részén műhelyek nyomait azonosították.
Piramis