Závod (http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 május 26)) község a Dél-Dunántúli régióban, Tolna vármegyében, a Bonyhádi járásban.
Fekvése Závod község a Dunántúli-dombságban, a Völgységben, Tolna vármegye déli részén fekszik. A megye székhelyétől, Szekszárdtól körülbelül 30 kilométerre, a legközelebbi várostól, Bonyhádtól körülbelül 20 kilométerre található. Szomszédos települések: Tevel, Mucsi, Kisvejke és Kisdorog.
Megközelítése A településen a Tevel és Kisvejke között húzódó, a 6535-ös (Bonyhád–Tevel/Murga) és 6538-as (Bonyhád-Majos–Kurd) utakat összekötő 6537-es út vezet keresztül. Ezen érhető el Bonyhád és a 6-os főút, Murga vagy Zomba és a 65-ös főút, illetve a Kapos völgyében futó utak felől is.
A közúti tömegközlekedést a Volánbusz autóbuszai biztosítják.
Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás a körülbelül 15 kilométerre lévő Kurdon található (Kurd vasútállomás), a MÁV 40-es számú Budapest–Pécs-vasútvonalán.
Története Ősi település, az első írásos feljegyzés 1231-ből maradt fenn. Wosinsky Mór, a község plébánosa és régész, a Szekszárdi Múzeum alapítója 1893-ban 104 sírból álló népvándorláskori sírmezőt tárt fel. A páratlan értékű leletek ma is a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók. A rómaiak által is lakott terület ma is szolgál leletekkel, Szekszárdon a múzeum őrzi őket. A török pusztítás után az első telepesek a rácok voltak, de a század legvégén visszahúzódtak a mai Szlavónia területére így a falu újra elnéptelenedett. Német telepesek 1718-ban érkeztek Závodra, ők voltak Tolna vármegye első Fulda környéki svábjai. Az itt talált romos templomokból rövid idő alatt megépítették a ma is láthatót, melyet 1768-ban már felszenteltek. Méreteiből kitűnik, hogy Závod ekkor már egyházi központ volt. A tisztán német ajkú település gyorsan, lendületesen fejlődött, lakói jól alkalmazkodtak az adottságokhoz. Virágzó szőlő- és gyümölcstermesztést, állattenyésztést teremtettek, amely jó módúvá, gazdaggá tette a falut. Súlyos időszak vette kezdetét a második világháború után, a sorozatos negatív hatások, hátrányos megkülönböztetések (világháborúk, kitelepítés, népcserék, körzetesítések stb.) a 80-as évek közepére teljesen tönkretették települést.
A régészeti leletek (amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban, illetve a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban őriznek) tanúsága szerint a település és környéke már a népvándorlás kora óta lakott. Avar leleteit Wosinsky Mór ásta ki és publikálta.
Az első írásos említése 1231-ből származik. A török megszállás idején elnéptelenedett a falu. 1718-ban a németországi Fulda környékéről érkező telepesek népesítették be újra. A második világháború után a német családok nagy részét kitelepítették, helyükre székelyek és a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok érkeztek.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Szász János (független) 1994–1998: Szász János József (független) 1998–2002: Szász János József (független) 2002–2006: Szász János József (független) 2006–2010: Szász János József (független) 2010–2014: Szász János József (független) 2014–2019: László Attila (független) 2019–2024: László Attila (független) 2024– : László Attila (független)
Népesség Ma a község lélekszáma mindössze alig 250 fő, a lakosság körülbelül egyharmada nyugdíjas, kevés a gyermek és a fiatal családok száma csekély. Jelenleg székelyek, németek és felvidékiek lakják a települést békés egymás mellett élésben. A lakosság nagy többsége római katolikus vallású.
A település népességének változása:
1990 (népszámlálás): 364 fő 2001 (népszámlálás): 362 fő 2009: 306 fő
2001-ben a lakosság szinte 100%-a magyarnak vallotta magát, ezen belül kb. 9,5% német nemzetiségűnek.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,8%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 19,8% németnek mondta magát (4,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
2022-ben a lakosság 84,4%-a vallotta magát magyarnak, 17,6% németnek, 1,2% cigánynak, 5,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
Vallás 300px|bélyegkép|jobbra|A római katolikus templom A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 92%-a római katolikus, kb. 3,5%-a református és kb. 1,5%-a evangélikus vallású. Nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt kb. 3%.
2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 85,1%, református 3%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 3,7% (7,5% nem nyilatkozott).Závod Helységnévtár
2022-ben vallása szerint 54,5% volt római katolikus, 1,2% evangélikus, 0,8% református, 0,4% görög katolikus, 0,4% egyéb katolikus, 10,7% felekezeten kívüli (32% nem válaszolt).Závod Helységnévtár
Római katolikus egyház Závod vallási emlékekben is igen gazdag, a kis falut sok feszület, szobor, kápolna díszíti, a század viszontagságait szerencsésen átvészelte a kálvária, felújításon esett át templom. A szobrok állítása nem volt véletlen. A plébániatörténet leírása szerint a falu fogadott ünnepein (Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Szeplőtelen Fogantatás, Páduai Szent Antal, valamint Szent Donát napján) körmenetben vonultak szobraikhoz. Az alkotásokon végigtekintve érezhető, mennyire fontos az itt élők számára a vallási élet.
A római katolikus vallású lakosság barokk temploma műemlék. A Fulda környékéről érkező német telepesek három középkori templom romjait találták meg. A lakosság gyarapodásával felvetődött egy új templom építésének gondolata. A kegyúri jogokat, akkor gyakorló Mercy d'Argentau felesége 1739-ben fogadalmat tett, amennyiben férje sértetlenül hazatér a gall háborúból, Závodon templomot és plébániaházat épít. A feleség a férj hazatérését követően hamarosan meghalt.
A gróf 1763-ban Závodra utazott és ott megpillantva feleségének címerpajzsát , azonnal elkezdte a helyet az építendő templom számára kiméretni.
Az új templomot 1764-ben elkezdték építeni. A kegyúri család minden anyagot biztosított, négy kőművest és négy ácsot fogadtak fel. A község az építkezést négy éven át fuvaros és gyalogrobottal segítette. A templom teljes elkészültét a kegyúr sem érhette meg, 1767. január 22-én meghalt.
A templomberendezés kiemelkedően szép és gazdag, előre egyeztetett időpontokban megtekinthető. Az épület külső felújításon esett át, remélhetőleg a belső felújítás sem várat sokat magára.
A templom elé – feltehetően a 18. században – két szobrot állítottak. Szent Vendel, a pásztorok és nyájaik védőszentjének szobrát német telepes öltözetben, és Szent Notburga szobrát, szintén korabeli falusi viseletben ábrázolták. Az előzőt Johannes Ponert és Valentin Pez állíttatták, majd 1925-ben restaurálták. Szent Notburga idővel tönkrement szobra helyére ugyanabban az évben pirogránitból készítettek egy újabbat a pécsi Zsolnay gyárban. Költségeit a helyi Link család vállalta.
A Pécsi egyházmegye (püspökség) Szekszárdi Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. A plébániatemplom titulusa: Keresztelő Szent János. A templomban őrzik Szent Benedek vértanú csontjait, amelyek 1777-ben kerültek Závodra. Római katolikus anyakönyveit 1742-től vezetik. A plébániához tartozik fíliaként Kisvejke.
Református egyház A Dunamelléki Református Egyházkerület (püspökség) Tolnai Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik. Nem önálló egyházközség, csak szórvány. Evangélikus egyház A Déli Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Tolna-Baranyai Egyházmegyéjében lévő Majos-Mucsfai Társult Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány.
Látnivalók 300px|bélyegkép|jobbra|A Kálvária A település építészeti értékeinek a megőrzéséért Závod 2004-ben Podmaniczky-díjat kapott, 2007-ben pedig elnyerte a Helyi Építészeti Örökség Nívódíjat Római katolikus, Keresztelő Szent János-templom 1764–1768 között épült, barokk stílusban. 1974–75-ben, majd 2002-ben renoválták A falu fölé magasodó dombon 1766 óta áll a nagyméretű, négy boltszakaszos barokk templom. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templom berendezése szintén barokk stílusú. A falu templomát 1764-ben kezdték építeni, melyet 1768. június 6-án áldott meg Wittmann József pécsi kanonok. 1974–75-ben renoválták. Napjainkra újra felújításra szorult. Régi pompáját visszakapva 2002. június 23-án szentelte újra Mayer Mihály megyés püspök. A templom őrzi Szent Benedek római vértanú csontjait, melyek 1777-ben kerültek Závodra. Római katolikus plébániája 1761-ben épült, barokk stílusban Szent Vendel szobra a 18. században készült. 1925-ben restaurálták Szent Notburga szobra a 18. században készült. Az időközben tönkrement szobor helyére 1925-ben a pécsi Zsolnay porcelángyár készített újat Nepomuki Szent János szobra: A 18. században készült, barokk stílusban. 2006-ban restaurálták A helybeli patak mentén állították fel Nepomuki Szent János kvalitásos barokk, festett kőszobrát. Az emlék a szent kanonizálást (1729) követően minden bizonnyal még a 18. század első felében készülhetett, valószínűleg kegyúri szándékból. 2006-ban a települési Önkormányzat restauráltatta. Szent Flórián chronostikonnal feliratozott, színesre festett szobra 1783-ban készült; a település központjában az iskola előtt állította fel a község. Mivel egy teherautó feldöntötte, a restaurálást követően 1983-ban az út túloldalára áthelyezték. Rajta a felirat: „Szent Flóriánnak, a tűzvészektől oltalmazó patrónusnak kegyességüktől indíttatva állították, a helybeli lakosok 1783.” Szent Donát szobra a 18. század közepén készült, 1996-ban restauráltákA závodi közösség adományaiból 1747–51 között készült Szent Donát szobra. Felállításához a hagyomány szerint az akkor Závodon szolgálatot teljesítő ágostonrendi szerzetes-plébános, Donatus Wollnhofer is hozzájárult. Az időjárás viszontagságai ellen remélt oltalom jegyében, először a szőlőhegyre vezető út mentén állították fel. A jellegzetesen megformált homokkő szobor később megrongálódott, ezért a templom felé vezető út mentén állították fel. 1996-ban restaurálták, majd a templom melletti millenniumi emlékparkban végleges helyére, egy oszlopra (eredeti oszlopára) állították. Páduai Szent Antal szobra barokk stílusban készült Az Antonius (ma Kossuth Lajos) utca végén egy lakóház elkerített telkén még eredeti formájában látható, hengeres homokkő oszlop fejezetén Páduai Szent Antal festett barokk szobra. Szeplőtelen fogantatás szobra a 18–19. század fordulóján készült Az egykori Vordegasse (ma Székely utca) egyik házának kertjében ugyancsak egy oszlopon áll a Szeplőtelen Fogantatás homokkőből faragott szobra, amely a Szeifert család költségén készült a 18–19. század fordulóján. Nagy-Magyarország-kőszobor Népi lakóházak Tájház A závodi svábok népviseletét, berendezési tárgyait és eszközeit mutatja be. Az egykori általános iskola ma több funkcióban működik. Itt kapott helyet a Hagyományok Háza, egy-egy székely és sváb emlékeket bemutató szobával. Az épület utcafronti homlokzatát Sapard támogatással sikerült megújítani 2005-ben, további rekonstrukciója kiadványunk kiadásakor folyik. A község tájházának egyik szobáját a helyi viselet szerint rendezték be, amit a Závodra látogatók szívesen megnéznek. A tájházban a závodi svábok népviselete, berendezési tárgyai és eszközei láthatóak. A gazdag gyűjteményben még az 1800-as évekből is vannak tárgyi eszközök. Bukovinából 1945-ben andrásfalvai és istensegítsi menekült székely családok találtak otthont Závodon. Az ő tárgyi hagyatékuk tekinthető meg ebben a szobában, amely ízelítőt ad a tisztaszoba és a konyha berendezéseiből is. A megőrzött gazdag emlékanyag legszebb tárgyai: a hozományul szolgáló vetett ágy, a sok szőtt és hímzett kézimunka egyedi és kézzel készített darabjai. A Tájház látogatható előzetes egyeztetés alapján. Löszpincék, présházak Kőkereszt (Székely u.) Balster-kereszt, a Karl család emeltette Gundrum-malom melletti kereszt, a Váradi család készíttette Kőtára a temetőben látható Szent Anna-kápolna