Molnár Dezső (Magyarlak, 1939. december 12. –) válogatott labdarúgó, csatár. A sportsajtóban Molnár II néven volt ismert.
Pályafutása Klubcsapatban 25 éves koráig (1964) szülőhelyén, Vas megyében játszott; "liftezett" a Haladással (1959–1963) az első és második osztály között. 1965-től alapember lett a Vasasban (1965–1972). Élete legjobb formájában 1966–1967 között focizott. Különösen a piros-kékek emlékezetes dél-amerikai sikertúráján, a Hexagonal-tornán játszott kimagaslóan. Pelé Santosa ellen gólpasszokkal szolgálta ki Korsós Istvánt, majd – az akkor a Világkupát védő, s így a világ legerősebb klubcsapataként ünnepelt Penarol legyőzéséhez – góllal is hozzájárult.
A válogatottban 1966–1967 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett. Illovszky Rudolf kapitánysága alatt szerepelt a válogatottban. Az első két mérkőzése nem sikerült jól – bár Rotterdamban, Hollandia ellen Miel Pijs és az újonc Johan Cruijff gólja után az ő találata hozta vissza a reményt –, aztán a következő 6 mérkőzést megnyerte a nemzeti tizeneggyel. Egyszeres olimpiai válogatott (1963), hatszoros B-válogatott (1962–65), ötszörös Budapest válogatott (1963–1967, 2 gól), háromszoros egyéb válogatott (1966–1967, 1 gól).
Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1965, 1966 2.: 1970–71 3.: 1968 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) negyeddöntős: 1967–68 Közép-európai kupa (KK) győztes: 1965, 1970
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
Jegyzetek
Források
Dénes Tamás-Dlusztus Imre: Meggypiros mezben. A magyar válogatott játékosai 1902-2019. Nemzeti Értékek Könyvkiadó, 2019.
Kategória:1939-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:A Haladás labdarúgói Kategória:A Vasas labdarúgói Kategória:A Ganz-Mávag labdarúgói Kategória:Az 1966-os világbajnokság labdarúgói Kategória:Angyalföldiek Kategória:Magyar bajnok labdarúgók