A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kara (korábban Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara, röviden: SZE MÉK), illetve annak jogelődje, a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet 1818-ban Magyaróvárott alapított mezőgazdasági felsőoktatási intézmény. 2016. január 1-én kivált a Nyugat-magyarországi Egyetemből, és csatlakozott a Széchenyi István Egyetemhez.

Története

Európa első, kisebb megszakításokkal folyamatosan működő agrár-felsőoktatási tanintézetének alapítása és megszervezése Albert Kázmér szász–tescheni herceg és Wittmann Antal reformkori tudós mezőgazdász nevéhez fűződik.

Az intézmény 1818-tól Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet (1818–1850) néven működött, Albert Kázmér szász–tescheni herceg birtokai számára képzett kiváló elméleti és gyakorlati tudással felvértezett mezőgazdászokat. Az iskola elnevezése ellenére minden tanulni vágyó fiatal előtt nyitva állt. Az oktatás nyelve kezdetben latin, majd – mint az országban mindenütt – a német volt.

1850-ben megszűnt magán-tanintézeti jellege, Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet (1850–1869) néven az intézmény minisztériumi kezelés alá került, amely a 35 milliós Habsburg Birodalom egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézeteként működött, kihatva egész Közép-Európa mezőgazdaságára és annak fejlődésére.

A kiegyezést követően, 1869-től Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet (1869–1874) elnevezéssel funkcionált az iskola, ekkor kezdődött meg a magyar tannyelv bevezetése, majd az oktatás párhuzamosan két évfolyamon, egy magyar és egy német nyelvű tanszakon folyt. Európa szinte minden országából, Franciaországtól kezdve az egykori német és osztrák tartományokon át egészen Törökországgal bezárólag a kontinens minden sarkából érkeztek hallgatók Magyaróvárra. 1872-ben a magyaróvári Alma Materből vált ki a bécsi mezőgazdasági főiskola (Universität für Bodenkultur), amely a mai napig anyaintézményeként tartja számon a mosonmagyaróvári egyetemi kart.

1874-ben a hasonló magyar intézetek közül elsőként emelték akadémiai rangra a kar jogelődjét. Hivatalos elnevezése Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia (1874–1942) lett, amely Magyarország egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézete volt egészen 1906-ig. Az Akadémia mellett ekkoriban létesülő, gombamódra szaporodó különböző kutatóintézetek jelentették a mai magyar agrárkutatás igazi megindulását, Magyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé, illetve fellegvárává vált. 1884-ben a német nyelvű évfolyamok megszüntetésével lezárult a két tannyelvű képzés a tanintézetben, azóta az oktatás nyelve kizárólag a magyar. A trianoni békediktátum, illetve az első világháborút követő vészterhes időszak alatt az intézménynek lehetőségeihez mérten sikerült megőrizni vezető pozícióját és presztízsét. 1919-ben, ugyan csak átmeneti jelleggel, még Főiskola elnevezést is kapott az amúgy is felsőfokú szakképesítést adó Gazdasági Akadémia.

Alapításának 125. évében, az 1942. évi tanévet Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola (1942–1945) elnevezéssel kezdte meg a tanintézet.

A második világháborút követő központosításnak köszönhetően a frissen létrehozott Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztálya (1945–1949) néven egyetemi képzést nyújtott az Alma Mater. A kommunista hatalomátvétel után működését ideiglenes beszüntették.

1954-ben az újjászervezett egyetemi jellegű intézmény Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia (1954–1962) néven kezdte meg működését a magyaróvári tradícióknak megfelelően. E korszakban következett be a tanintézet történelmének legszomorúbb és leggyászosabb napja: 1956. október 26.

1962-ben az egyetemi jellegű Mezőgazdasági Akadémia nevét Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára (1962–1970), majd Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karára (1970–1989) változtatták.

A rendszerváltozás környéki integrációk során az Alma Mater elnevezése többször is módosult: előbb a Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar (1989–2000) elnevezés alatt működött, majd a Nyugat-magyarországi Egyetemből (2000–2015) kivált, és 2016. január 1-től a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karaként, 2022. szeptember 1-tőlA karról pedig az egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karaként folytatja tevékenységét. A névváltoztatások ellenére az alma mater jelenleg is a nagy elődök emlékéhez méltóan, de a mai kor követelményeinek megfelelve képzi történelmének nyolcadik–kilencedik nemzedékét.

Napjainkban jobbra|250px|bélyegkép|A Kar központi épülete: a magyaróvári vár jobbra|250px|bélyegkép|A Kar központi épülete: a magyaróvári vár

Az intézmény munkájára jellemző a több szakos, az élelmiszergazdaságot jól átfogó képzési rendszer működtetése. A magas szintű elméleti képzés mellett fontos szerepet játszik a gyakorlati ismeretek elsajátíttatása laboratóriumokban és üzemi körülmények között. Ezt a célt szolgálja a kiterjedt nemzetközi kapcsolatokra épülő külföldi farmgyakorlat rendszer is. Ennek keretében a hallgatók Európa számos országába, utazhatnak 3-6 hónapos farmgyakorlatra, amely kiválóan szolgálja szakmai látókörük bővítését és a nyelvgyakorlást.

A mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar:

első a felsőoktatási rangsorban az agrárképzéssel foglalkozó intézmények között a minősített oktatók aránya alapján, lehetővé teszi a külföldi részképzésben és gyakorlatokon való részvételt, speciális nyelvi és szakirányú képzéseket biztosít, átjárhatóságot biztosít a szakok között, amely a párhuzamos képzés lehetőségét segíti, hallgatói bekapcsolódhatnak az oktatásba és a kutatásba, az országos átlagot meghaladó kollégiumi elhelyezési lehetőséget (első évfolyamosok 100%-os elhelyezése), széles körű sportolási és kulturális lehetőségeket biztosít, hallgatóinak mesterképzési szakokon, valamint doktori iskolákban és szakirányú továbbképzésekben kínál továbbtanulási lehetőségeket.

Az intézmény által folytatott képzések, akkreditált szakok:

Alapképzési szakok: élelmiszermérnök (BSc) vidékfejlesztési agrármérnök (BSc) mezőgazdasági és élelmiszeripari gépészmérnök (BSc) mezőgazdasági mérnök (BSc) Osztatlan képzési szakok: agrármérnök-tanár (mezőgazdaság) agrármérnöki Mesterképzési szakok: agrármérnöki (MSc) agrármérnök-tanári (MSc) állattenyésztő mérnöki (MSc) élelmiszerbiztonsági és -minőségi mérnök (MSc) környezetgazdálkodási agrármérnök (MSc) mezőgazdasági biotechnológus (MSc) növényorvosi (MSc) vidékfejlesztési agrármérnök (MSc) Szakirányú továbbképzés: agrármarketing és kereskedelmi szakmérnök halászati szakmérnök növényvédelmi szakmérnök ökológiai gazdálkodó precíziós mezőgazdasági szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szak precíziós mezőgazdasági szakmérnök szakirányú továbbképzési szak Tanfolyamok: aranykalászos gazda gyógy- és fűszernövény termesztő képzés méhész tanfolyam nyerstej mintavevő tanfolyam motorfűrész kezelő képzés A PhD fokozat megszerzését a kar doktori iskolájának (Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszer-tudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola) doktori programjai teszik lehetővé.

Az intézmény vezetői Wittmann Antal kurátor (1818–1834)Thallmayer Viktor mb. igazgató (1897–1898)Varga Ernő igazgató (1954 – 1957)Szalka Éva dékán(2016–2023)Kleeborni Gürtler Ferenc kurátor (1818–1821)Vörös Sándor igazgató (1898–1907)Kovács László igazgató (1957–1959)Tóth Tamás dékán(2023-)Liebbald Gyula vezető professzor (1818–1819)Kerpely Kálmán mb. igazgató (1907–1908)Varga János igazgató (1959–1962)Klingenstein Frigyes vezető professzor (1819)Hensch Árpád igazgató (1908–1909)Varga János rektor (1962–1965)Kleyle Joachim kurátor (1820–1849)Ujhelyi Imre igazgató (1909–1919)Márton Géza rektor (1965–1968)Schachner Károly vezető professzor (1820–1834)id. Rázsó Imre igazgató h. (1919)Kovács László rektor (1968–1970)Bischof Ede vezető professzor (1834–1836)id. Rázsó Imre dékán (1919–1920)Varga János dékán (1970–1976)Kopetz Gusztáv vezető professzor (1836–1846)Bánvárth Sándor igazgató (1920–1930)Schmidt János dékán (1976–1985)Masch Antal vezető professzor (1846–1849)Zalka Zsigmond mb. igazgató (1930)Kuroli Géza dékán (1985–1994)Pabst Henrik Vilmos igazgató (1850–1861)Groffits Gábor igazgató (1930–1942)Iváncsics János dékán (1994–1999)Masch Antal igazgató h. (1861–1863)Groffits Gábor dékán (1942–1945)Ördög Vince dékán (1999–2007)Masch Antal igazgató (1863–1884)Varga-Kiss Ernő osztályelnök (1945–1948)Schmidt Rezső mb. dékán (2007)Balás Árpád igazgató (1884–1896)Sass Gábor osztályelnök (1948–1949)Schmidt Rezső dékán (2008–2016)

Híres személyek 250px|bélyegkép|Az épület madártávlatból 250px|bélyegkép|Bethlen István miniszterelnök 250px|bélyegkép|Teleki Pál miniszterelnök 250px|bélyegkép|Fekete István regényíró emléktáblája 250px|bélyegkép|Bauer Rudolf olimpiai bajnok 250px|bélyegkép|Kosutány Tamás professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a hazai élelmiszertudomány kimagasló egyénisége

Itt tanult __NOTOC__

A Anghi Csaba Geyza a Fővárosi Állat- és Növénykert legendás hírű igazgatója, Európa szerte ismert állattenyésztési és zoológiai szaktekintély Apponyi György gróf országgyűlési képviselő, a Liberális Internacionálé vezetőségi tagja

B Balás Árpád akadémiai igazgató, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum egyik alapítója, első igazgatója Bánvárth Sándor akadémiai igazgató, magyar királyi gazdasági főtanácsos, állattenyésztési szaktekintély Baross Károly agrárpolitikus, országgyűlési képviselő, gazdasági író, szerkesztő Baross László mezőgazdasági szakember, kiváló búzanemesítő id. Bartók Béla gazdasági iskolaigazgató, a világ első agrárpedagógiai szaklapjának alapítója, a világhírű zeneszerző és zenetudós Bartók Béla apja Bauer Rudolf olimpiai bajnok diszkoszvető, a görög diszkoszvetés megreformálója Berzsenyi-Janosits László növénynemesítő, az egyik legkiemelkedőbb hazai kukoricanemesítő Bethlen István gróf miniszterelnök, földművelésügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja vitéz Bittera Miklós növénytermesztő, tanszékvezető egyetemi magántanár, a Felsőház tagja kiskéri Bitzó Vilmos, Magyar Királyi Gazdasági Felügyelő, elismert fajbaromfi tenyésztő, a magyar kendermagos nemesítője, a Nagykőrösi Lovassport és a Nagykőrösi Kertészeti Egyesület elnöke. Eugen Brote politikus, a Román Nemzeti Párt alelnöke, az első román népbank alapítója

C Cseh Ervin mezőgazdász, politikus, szerémi főispán, horvát-szlavón-dalmát miniszter Cserháti Sándor a magyar tudományos növénytermesztés megalapozója, gazdasági szakíró Csiffáry Nándor (1925-2017) főiskolai tanár, helytörténész Csíki László mezőgazdász, tanszékvezető egyetemi tanár Csiszár József mezőgazdász, mikrobiológus, a hazai tejgazdasági kutatások kiemelkedő alakja Csukás Zoltán mezőgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a XX. századi magyar állattenyésztés egyik legkiemelkedőbb egyénisége

D Dancs István mezőgazdász, jegyző Daróczy Zoltán mezőgazdász, genealógus, történetíró Deininger Imre mezőgazdász, archeobotanikus, a hazai vetőmag-vizsgálati és régészeti növénytani kutatások megalapozója

E Etter Jenő jogász, mezőgazdász, Esztergom polgármestere Éble Gábor mezőgazdász, genealógus, történész

F boldogfai Farkas Dénes (1884 – 1973), politikus, országgyűlési képviselő. Fekete István író, mezőgazdász, Jókai Mór mellett minden idők legolvasottabb magyar írója, a Kisfaludy Társaság tagja Ferenczy Károly festőművész, a magyar festészet egyik legkiválóbb mestere Frideczky Ákos (1900-1974) mezőgazdász, főiskolai tanár, szakíró, fordító

G Gaál Gaszton, gyulai mezőgazdász, országgyűlési képviselő, a Képviselőház elnöke Gonda Béla mérnök, vízügyi szakíró, a magyar tengerkutatás megteremtője Gosztonyi Nándor (1891-1950) tanár, jószágkormányzó Grábner Emil növénynemesítő, Cserháti Sándor mellett a magyar növénynemesítés megalapozója Gromon Dezső mezőgazdász, a főren­diház tagja és jegyzője, főispán, honvédelmi államtitkár, birtokainak szakszerű irányítója