Balogh Sándor, Balogh II válogatott labdarúgó, balhátvéd, majd edző.
Pályafutása Klubcsapatban 16 évesen a Pesterzsébeti MTK csapatában játszott először bajnoki mérkőzést, majd 1940-től tizenhárom éven keresztül az Újpest labdarúgója volt. Háromszoros magyar bajnok (1945-tavasz, 1945–46, 1946–47), kétszeres második (1940–41, 1941–42) és kétszeres harmadik helyezett (1950-ősz, 1951, 1952). 1985-ben az Újpesti Dózsa örökös bajnoka lett.
A válogatottban 1942 és 1950 között 24 alkalommal szerepelt a válogatottban. Pályára lépett többek között az 1949. július 10-i Magyarország-Lengyelország 8-2-es mérkőzésen. Egyszeres utánpótlás válogatott (1942), egyszeres B-válogatott (1947).
Edzőként Pályafutása után több csapatnál is edzősködött: 1954-1956 és 1959-1963 között az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatánál, 1957-1958 és 1965-1966 között az első csapatnál, majd 1966 és 1980 között a korosztályos csapatnál.
Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1945-tavasz, 1945–46, 1946–47 2.: 1940–41, 1941–42 3.: 1950-ősz, 1951, 1952 Az év játékosa, 1945 Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951) A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)
Edzőként Magyar bajnokság 3.: 1965 Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka: 1985
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
200px|bélyegkép|Sírja a Megyeri temetőben Jegyzetek
Források
Képes Sportlap, 1948. január 27.
Kategória:1920-ban született személyek Kategória:2000-ben elhunyt személyek Kategória:Gyóniak Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgóhátvédek Kategória:Az Újpest FC labdarúgói Kategória:Magyar labdarúgóedzők Kategória:Az ESMTK labdarúgói Kategória:Az Újpest FC vezetőedzői Kategória:Magyar bajnok labdarúgók Kategória:Az NB I labdarúgói Kategória:A Tatabányai SC vezetőedzői