A halál útvesztője (A Maze of Death) Philip K. Dick sci-fi-író 1970-ben írt sci-fi regénye. Magyarul először a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában jelent meg, 1986-ban.

A cselekmény a távoli jövőben játszódik (pontosabban nem datálható). Főszereplője egy embercsoport, közös jellemzőjük, hogy különféle, enyhébb vagy súlyosabb mentális divergenciáktól szenvednek, és, minthogy elégedetlenek az életükkel, munkájukkal, áthelyezésüket kérik a Galaxist irányító isten(ek)től. Rádió-imáik meghallgatásra találnak, és a Delmak-O-nevű bolygón gyűlnek össze. Hamarosan kiderül, hogy sem az új állásuk, sem a bolygó nem az, aminek látszik, sőt ők maguk sem egészen azok, aminek hiszik magukat.

Történet

Ben Tallchief, a negyvenkét éves űrhajóraktáros elégedetlen a munkájával, és rádión keresztül szétsugárzott imában áthelyezését kéri az istenvilágoktól. Hasonló helyzetben van Seth Morley, a Tekel Ufarszin Kibuc tengerbiológusa, aki feleségével együtt szeretne kiszakadni a kibuc unalmas világából, ahol nemcsak tenger, de még egy átkozott pocsolya sincs, és a narancslekvár jelenti az élet egyetlen értelmes alkotóelemét. Tallchief, Morley, és felesége, Mary Morley egy „csónak” nevű űrhajótípusban utaznak új helyükre (e jármű jellegzetessége, hogy kis mérete és korlátozott üzemanyagkészlete miatt nem alkalmas a visszatérésre, csak egyirányú utazásra).

A Delmak-O Telepen 13 ember gyűlik össze: Betty Jo Bern (nyelvész), Bert Kostler (telepgondnok) ; Maggie Walsh (teológus); Ignatz Thugg (hőtechnikus); Milton Babble (teleporvos); Wade Frazer (pszichológus); Tony Dunkelwelt (geológus és fényképész); Glen Belsnor (informatikus és elektrotechnikus); Susie Smart (titkárnő); Roberta Rockingham (híres, idős szociológusnő); Ben Tallchief (minősített, B osztályú természetkutató); Seth és Mary Morley (tengerbiológus házaspár); és később még tizennegyedikként Ned Russell (közgazdász) is megérkezik.

Hamarosan felfedezik, hogy a bolygó, legalábbis a telepből látható része, meglehetősen unalmas és sivár, sőt nyomasztó hely („A levegő nyomasztóan rossz szagú volt, mintha rothadó növények párologtak volna a közelben”), valamint, hogy egyiküknek sem mondták meg, valójában mi célt szolgál a telep, és mi lesz a munkájuk. Az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a telepesek – amint ezt be is vallják Tallchiefnek – szintén elég furák, csak a felszínen alkotnak csoportot, de egyáltalán nem törődnek egymással, és némelyiküknek meglehetősen különös szokásai vannak. Belsnor, az elektrotechnikus tájékoztatja őket, hogy azt az utasítást kapta: miután mindannyian megérkeztek, akkor a bolygó körül keringő rádióműholdon keresztül vegyék fel a kapcsolatot munkaadójukkal. Ez meg is történik, de Treaton tábornok, a Nyugati Interplan tisztviselője (ez vélhetően valamilyen galaktikus méretű hatóság, állam, vagy vállalat, esetleg mind együtt, ami uralja a Földet és még számos bolygót) még a bemutatkozáson is alig jut túl, amikor az adás megszakad. A műhold lejátszórendszere adásról felvételre vált, és törli a szalagot.

Amikor a telep rádióadója is tönkremegy, Belsnor megvizsgálja a dolgot, és rájön, hogy a két esemény nemcsak nem véletlen baleset, hanem mesterséges időzítés eredménye, és összefüggésben is áll egymással. Valaki (aki vélhetően nem lehet közülük való) megakadályozta, hogy kommunikáljanak a külvilággal. Ráadásul járművük sincs, amivel elhagyhatják a bolygót: a telepen rekedtek, mint kísérleti patkányok egy laboratóriumban. Jó ideig sem az istenvilággal, sem a Földdel nem tudnak kapcsolatba lépni, hacsak azok maguk nem jelentkeznek, vagy Belsnor ki nem talál valamit.

Ezután többen közülük rejtélyes módon meghalnak. Tallchiefet egy misztikus körülmények közt megjelenő idegen, akit nem tud azonosítani, sugárpisztollyal megöli, miközben kipakol az űrkabinjából. Babble orvosi vizsgálata azonban nem jön rá a halál valódi okára: allergiás reakciót állapít meg. Susie Smart, a nimfomániás titkárnő megpróbálja megerőszakolni Seth Morleyt, de a felesége, Mary rajtakapja őket. Susie egy házi kedvencként tartott idomított bio(?)kibernetikus lény (egy épületmakett) segítségével megpróbál ártani Marynek (a lény tartalmaz egy kis sugárágyút, ami vélhetően ugyan nem halálos, de súlyos sérülést okozhat), de Seth megmenti a feleségét, és leönti egy pohár vízzel a kis robotot, miáltal az tönkremegy. Ezután Susie Tony Dunkelweltet környékezi meg, aki időről időre vallásos transzba merül (Frazer, a pszichológus szerint ezek valójában kataton skizofréniás rohamok: a regényből nem derül ki egyértelműen, csakis erről van-e szó, de valószínű). Tony Susie kérésére bizonyítani próbálja, hogy valóban kapcsolatban áll az istenekkel, és kővé változtat egy darab kenyeret (a regényből nem derül ki, ez valóban így történik-e, vagy csak Susie áll Tony szuggesztív hatása alatt). Mikor azonban Susie elmenőben van, valaki egy súlyos tárggyal, talán éppen a kővé vált kenyérdarabbal, hátulról agyonüti. Reggel a többiek megtalálják a nő holttestét, mellette egy darab kenyérrel.

Nem sokkal Susie meggyilkolása előtt megérkezik a telepre Ned Russell, a közgazdász. Eközben megtudunk egysmást a bolygóról. Valójában nem egészen olyan sivár hely, mint az a telepről látszik, és többféle érdekes lény is lakja – ezek közül az „állatok” szinte mindegyikéről kiderül, hogy valójában gépek. „Él” a bolygón pl. egy kibernetikus légyféleség, aki mindenkinek a kedvenc zenedarabját játssza, vagy egy bolha méretű kibernetikus organizmus, aki képes a közelébe tett tárgyakról (pl. golyóstollakról) másolatokat készíteni, amik tökéletesen működnek, de egy idő után felbomlanak. A legérdekesebbek és legfontosabbak a sárkányok és az épületmakettek. Él néhány kocsonyás testű lény itt-ott, a „sárkányok”, amelyek szintén képesek tárgyak másolására. Van továbbá a bolygón egy hatalmas, toronyszerű Épület, amelyet messziről már mindenki látott, de amely szemlátomást állandóan változtatja a helyét. Az épületnek számos kibernetikus „életet” élő kis makettje található a bolygón, amelyek idomíthatóak is. Miután Susie épületmakettjét, amely (Susie akaratát végrehajtva) megpróbálta lelőni Maryt, Seth Morley ártalmatlanná tette, a tengerbiológus megvizsgálja a lényt Babble mikroszkópjával, és a következő feliratot találja benne: Made by Terra 30582R (vagyis a lény földi gyártású). Ebből Morley arra következtet, hogy a földi hatóságok, konkrétan Treaton tábornok áll a rejtélyes rádióbalesetek és gyilkosságok mögött, és őket is el akarja pusztítani, illetve kísérletezik rajtuk.

Miután Susie-t felfedezik, a Morley házaspár, Frazer, Thugg, és Bern, elindul megkeresni a helyváltoztató épületet. Morley ugyanis sejti, hogy ha a makettek földi gyártásúak, akkor eredetijük is az, és belsejében talán választ lelnek arra, mi folyik a bolygón. Meg is látják: hatalmas, szürke, majdnem szabályos kocka, tetején óriási tornyokkal. Azonban Russell segítségével rájönnek, hogy a látvány csak illúzió, egy délibábszerű hologram, amilyet az Interplan gyakran alkalmazott a háborúiban, hogy létesítményeit megvédje (a bombázások a radarokat és elektronikus műszereket is megtévesztő holografikus illúziókat vették célba, míg az eredeti, szintén holografikusan álcázott épületek sértetlenek maradtak). Szintén Russell segítségével, hamarosan kiderítik, hogy honnan eredhet a holografikus illúzió forrása, és megtalálják a valódi Épületet. A főbejáraton lévő feliratot mindenki másképp olvassa ki (az olvasatok kapcsolatban állnak lelki betegségeikkel, vagy érdeklődési körükkel: Susie, aki már járt itt, korábban beszámolt róla, hogy a felirat Szeretkező, az ínyenc, falánk, kövér és iszákos Seth Morley szerint Borozó, a tudásra vágyó Walsh szerint Bölcselő, a pszichológus Frazer szerint Szüntető (egy olyan hely, ahol az elmebetegeket begyűjtik és megsemmisítik), a boszorkányhívő Mary Morley szerint Bűvölő, a perverz (szodomita és kukkoló) Thugg szerint Etyepetyéző, a legfurcsább feliratot a gyógyszerfüggő Bern kapja: Mekkiző – mint kiderül, Bern gyógyszerfüggése mögött szintén skizotipikus vonások húzódnak, gigantomániával és miszticista tévképzetekkel, a Mekkiző feliratot, mint nyelvész, a hettita „Mekkis” – „Hatalom” szó alapján értelmezi, és úgy véli, az épületbe lépve felemelkedik majd az emberi hatalom és transzcendens tudás csúcsaira).

Az épületbe azonban egyikük sem lép be. Mindannyian zavart tudatállapotba kerülnek, Jo Bern pedig bolyongani kezd, és belefullad a folyóba, amin nem sokkal azelőtt átkeltek. A társaság többi tagja észbe kap, és egy tutajon, amit a telep egyik tagja korábban épített, megpróbálják hazafuvarozni Bernt. Közben a telepen Tony Dunkelwelt egy újabb skizofréniás transzban „megszerzi Kémosz Kardját” (ez egy aranyszínű kard, nem tudni, honnan van), és hallucinációktól megzavarva, megöli vele az idős Bert Koslert, a telepgondnokot, akit a gonosz istenség, a Megsemmisítő inkarnációjának vél. Glen Belsnor későn érkezik a helyszínre, és sikertelenül próbálja Tonyt rávenni, hogy térjen vissza a valóságba. Dunkenwelt őt is leszúrná, mire a rádiótechnikus lelövi egy pisztollyal.

A folyón tutajozó társaság meglát egy sárkányt, és Russell hirtelen ötlete nyomán, vallatóra fogja, mint orákulumot. Papírlapon kérdéseket tesznek fel neki, a sárkány pedig másolatpapírlapokat materializál, de (általában kissé homályos) válaszokkal. Pl. „Hányan halnak meg közülünk a Delmak-O-n?” – válasz: „Visszatértek a táborba és nem látjátok embereiteket.” ; „Ki az ellenségünk?” – válasz: „Befolyásos körök”; „Minden lépés – akár előre, akár hátra, veszélybe visz. A veszély abból fakad, hogy valaki túl becsvágyó.”, „Létezik-e Isten” – válasz: „Úgyse hinnétek el nekem”, „Miért élünk?” – „Hogy eljussunk a birtoklás teljességéhez és a hatalom csúcsaihoz.” stb.

A telepen közben Russellre több ok miatt is gyanakodni kezdenek. Először is, nincs nála egy könyv, amely afféle Biblia, egy Specktowsky nevű filozófus könyve az isteni manifesztációkról (címe: „Hogyan támadtam fel halottaimból a szabadidőmben ...”), amit pedig mindenki olvas, csak azok az elmebeteg gyilkosok nem, akiket a Földön a Madárház nevű elmegyógyintézet-börtönben tartanak fogva. Belsnor számára az is gyanús, hogy Russell később érkezett, mint a többiek. Lehet, hogy Russell Interplan-ügynök? Egy elmebeteg, akit szabadon engedtek a Madárházból a megbízással, hogy vezesse a Delmak-O-n folyó kísérletet? De az is eszébe jut, hogy az Interplan valójában a madárházi ápoltakkal folytat kísérleteket. Nem vagy nemcsak Russell beteg, hanem valamennyien, és pszichológiai megfigyeléseket végeznek rajtuk. Ez talán megmagyarázná, miért van Belsnor lábfején egy régóta hordott tetoválás: „Persus-9”. Belsnor nem emlékszik, hogy került ez oda, és mit jelent.

Ettől fogva az események még inkább felgyorsulnak. Roberta Rockinghamet bőrkabátos, bőrcsizmás idegenek (hasonló misztikus körülmények között jelennek meg, mint Tallchief gyilkosa), akik vezetője Ely Nichols őrmesterként mutatkozik be, ismeretlen helyre viszik, hogy „hazaszállítsák”: távozása, rövid ideig, nem tűnik fel. Nichols elmondja, hogy kezdettől fogva tudnak a rádióbalesetekről, és „mindennek vége”. Belsnor keresni kezdi Rockinghamet, de csak a táborba hazatérő társaságba botlik bele. Beszámolnak egymásnak az eseményekről, de közben újabb tragédia történik: Seth Morley kétségbe vonja, hogy Belsnor, akit korábban vezetőnek választottak, alkalmas a pozíciójára, megszerzi a pisztolyát, amivel lelőtte Dunkelweltet, és új vezető választására tesz javaslatot, de tőle meg Thugg veszi el, aki egyenesen le akarja lőni Belsnort, bár hamarosan megtudja, hogy a pisztoly nincs megtöltve. Amikor Morley vissza akarja szerezni, kiderül, hogy mégiscsak van benne töltény, a fegyver elsül és megöli Maggie Walsht.