A segesvári csata vagy fehéregyházi csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik jelentős csatája volt. 1849. július 31-én Fehéregyházán és környékén a Bem tábornok vezette magyar csapatok vereséget szenvedtek az Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok vezette orosz hadseregtől.* A csata helyszíne Segesvár közelében van.
Előzmények
A szabadságharc második évében, különösen a májusi intervenció után a magyar csapatok sorra vereséget szenvedtek az osztrák és orosz csapatoktól. Így volt Erdélyben is, bár a magyar védelem esélyei itt voltak a legjobbak. A helyzetet rosszabbította, hogy Bem tapasztaltabb csapatai a Temesközben és Gyulafehérvár környékén tartózkodtak, és a rendelkezésére álló alakulatok kétharmada újonc volt.
Miután Bem július 28-án visszatért Erdélybe moldovai hadjárata után, Lüders és Grontenhjelm tábornokok egyesíteni kívánták erőiket. Bem ezt látván megpróbálta egyesíteni a magyar csapatokat, és azonnal futárt küldött a Gyulafehérváron állomásozó alakulathoz, megüzenve Maximilian Eugen von Stein ezredesnek, hogy induljon el Szeben felé. Kazinczy Lajos ezredest arra utasította, hogy induljon Kolozsvár felé. Szintén maga mellé rendelte a Dobay József ezredes által vezetett székelyföldi haderőt, Kemény Farkasnak pedig megparancsolta, hogy siessen Marosvásárhelyre, és próbálja meg feltartani Magnus Johann von Grotenhjelm csapatát.
thumb|left|Bem József|224x224px
A csata
jobbra|thumb|250px|A csata térképen Bem július 31-én érkezett Segesvárra mintegy 6000 fős seregével és 12 ágyúval. Itt találkozott Alekszandr Nyikolajevics Lüders körülbelül fős seregével és 30 ágyújával.
A csata ágyúzással kezdődött délelőtt 12 óra után, amikor is Bem lelőtte Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin tábornokot. A magyarok eleinte fölényben voltak az osztrák és orosz csapatokkal szemben. Bem és csapatai a Sár-patak és az Ördög-patak közötti területen álltak fel — a balszárny az Ördög-erdőben, a tüzérség pedig a centrumban.
Lüders Marosvásárhelyen állomásozott, így Vlagyimir Ivin altábornagy vette fel a harcot Bemmel. Mivel Ivin feladata az állás védelme volt, a magyarok akadály nélkül fel tudtak fejlődni. Bem utasította balszárnyának öt gyalogszázadát, hogy támadják meg az oroszokat. A honvédek megingatták őket, de az orosz erősítés hamar megérkezett, és a magyarok kénytelenek voltak az Ördögpatak völgyébe hátrálni. bélyegkép|273x273px|Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok Bem délután kettőkor a balszárnyon lévő két gyalogszázadát a Segesvár melletti erdőbe irányította. Itt szembetalálkoztak a Lipszkij ezredes vezette oroszokkal, akik segítséget kértek Ivintől. Lüders, miután meghallotta, hogy a magyarok az erdőben összpontosultak, elhagyta Marosvásárhelyt és Lipszkij segítségére sietett. balra|bélyegkép|229x229px|Orosz lovasság a segesvári csatában Bem abban a hitben, hogy az oroszoknak nincs több csapatuk Segesvárnál, csapatának jobbszárnyát a balszárny segítségére küldte. Lüders értesült Bem tervéről és ő is megpróbálta megerősíteni az orosz csapatok balszárnyát. Délután négy óra körül Lüders kozákokból álló dzsidásszázadát a magyar jobbszárny ellen küldte, aminek következménye az lett, hogy a gyalogszázad elfutott, és Bem elvesztette két lőszerszekerét is. Eközben a magyar csapatok balszárnya támadást indított az oroszok jobbszárnya ellen. Az oroszok azonban sokkal erősebbek voltak, és kiszorították a magyarokat, akik fejvesztve menekültek.
Lüders elkezdte támadni a magyar jobbszárnyat is. A roham olyan gyors volt, hogy a magyar huszárok nem tudtak időben felkészülni, és a dzsidások visszaszorították őket a faluba. Ez felbomlasztotta a magyar csapatok harcrendjét, magának Bemnek is menekülnie kellett. A menekülőket a kozákok üldözőbe vették; feltehetőleg e közben esett el Petőfi Sándor is. Bem egy mocsár mellett rejtőzködve menekült meg.
Összegzés
A magyarok vesztesége számottevő volt: körülbelül 1200 főt veszítettek és legalább 500 fő foglyul esett. Az oroszok vesztesége ismeretlen. Augusztus elsején Bem tábornok serege Marosvásárhelyen egyesült a Kolozsvárról odaérkező csapatokkal.
Bem mindenáron vissza akarta tartani Lüderst, azonban az orosz csapatok fölényben voltak. Augusztus 6-án Lüders vereséget mért a Nagycsűrnél és Nagyszebennél küzdő magyarokra. Annak ellenére, hogy Bem és csapatai vereséget szenvedtek, a szövetségesek a magyarországi hadjárat végéig nem jutottak ki Erdélyből.
Képgaléria
Hivatkozások
Források
További információk
Vasárnapi Ujság, 1897. aug. 15., 33. szám, a csata leírása
Kapcsolódó szócikkek
1848 1848–49-es forradalom és szabadságharc 1848–49-es honvédsereg Erdélyi körkép
Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc csatái Kategória:Erdély csatái Kategória:Oroszország csatái Kategória:Magyar–orosz kapcsolatok Kategória:Bem József csatái Kategória:Petőfi Sándor Kategória:Segesvár