A japán feketefenyő (Pinus thunbergii, japánul kuromacu, 黒松), vagy japán fenyő a fenyőfélék (Pinaceae) családjának hosszútűs fenyők (Pinus) nemzetségébe tartozó, terebélyes, kúpos koronájú, örökzöld fa. Hagyományos bonszai növény.
Elterjedése Észak-Kína, Japán és Korea területén őshonos növény.
A tengerpartok sziklás oldalain, a homokos föveny részein találhatjuk legnagyobb állományait. Jellemző a fajra, hogy vulkáni működés után visszamaradt meddő talajon megtelepedő növényzet egyik úttörője.
Megjelenése Magassága akár 30 méter is lehet. Kérge szürke, töredezett. Levelei tűk, merevek, 10 cm hosszúak, kettős csomókban simulnak a hajtásokhoz. Színük zöld. Porzós virágai sárgák, a termősek vörösek. A tobozok 7 cm hosszúak, tojásdadok, éretten szürkésbarnák.
Jellegzetes koronája széles kúp alakú, mely messze nyúló ágaival ernyőt alkot. Friss hajtásai világosabb színűek majdnem fehérnek tűnnek és ahogy öregszik úgy vált színt.
Magyarországi megjelenése Dísznövényként találkozhatunk vele. Fiatalabb korában évente 40 – 50 cm-t is nőhet. A növény télálló, de keményebb telek esetén fagyvédelmet igényel. A talajra kevésbé érzékeny a semleges vagy gyengén savanyú talajokat kedveli.
Galéria
Jegyzetek
Források
Kategória:Fenyők Kategória:Növényfajok Kategória:Ázsia növényvilága Kategória:Japán növényvilága