A Pécsi Bőrgyár (1948-ig Első Pécsi Bőrgyár) a 20. század második felének legnagyobb magyarországi bőrüzeme volt, míg 2009 márciusában anyagi gondok miatt végleg be nem zárták. A gyárat az 1762-ben létesült Höfler András-féle tímárságból származtatják, aki Bajorországból települt Pécsre.
A gyár főbb gyártmányai a bélésbőr (sertés színbélés, marha- és sertéshasíték bélés), a keményáru (talpbőr és egyéb keményáru) a lábbeli-felsőbőr (marhabőrből box, softy és nappa, sertés nubuk, velúr és egyéb sertés felsőbőr, marhahasíték velúr) műszaki bőr (gépszíj krupon), a rostműbőr talpbélés, a ruházati bőr (sertés nappa és velúr) és a szíjazatbőr (övbőr, húzóbőr) voltak.www.mek.oszk.hu, magyar bőripar
Története Céhből az ország legnagyobb gyára bélyegkép|jobbra|250px|Az Első Pécsi Bőrgyár villa bejárata 2013-ban A Pécsi Bőrgyárat a Höfler-féle tímárságból származtatják, mely a Felsőmalom utcában működött. A vizet a Tettye-forrás szolgáltatta, mely a rómaiak által égetett agyagpalából épített vezetéken érkezett. Később a törökök is ezt használtak. A Höfler-család vállalkozása gyorsan ívelt felfelé, a cégből hamarosan manufaktúra lett. 1890-ben átköltöztek a Siklósi útra és 1912-ben a bőrüzem részvénytársasággá alakult át más részvényesekkel (Róth, Erreth, Tausz család stb.) együtt. Az egykor pár fővel működő kis cég már 260 munkást alkalmazó gyárrá változott. 1925-ben a gyár részvényesei bekebelezték a pécsi gépgyárat és a vasöntödét, így lecsökkentek a gépgyár karbantartási és gépjavítási munkálatai.
A gyár termelése az 1930. évi nagy világválság idején sem csökkent. A második világháború hatására egyszerre keresettek lettek a hadsereg céljaira szolgáló bőrkészítmények, viszont csökkent az export tevékenység. A háború után a szovjet hadsereg irányítása alá került a bőrgyár Susanszky nevű főhadnagy parancsnokságával, 1945. augusztus 7-éig. Az 1948. március 26-i államosítás után törölték nevéből az „Első” melléknevet. Ekkor szakosították a termelést, és az üzem élére munkásigazgatót neveztek ki. Az 1950-es és az 1960-as években a gyár termelése folyamatosan nőtt és így az ország legnagyobb bőrgyára lett.
1963. július 1-jén létrehozták az országos Bőripari Vállalatot nyolc termelő gyár bevonásával, aminek ugyan a pécsi gyár volt a legnagyobb egysége, mégsem lett a szervezet központja. 1966-1970 között új rostműbőr-gyárat építettek Pécsen, 1968-ban átadták a krómcsarnokot is, majd 1971. január 1-jén a gyár függetlenedett a központtól. Ezzel egyidőben növelték a marhaboksz- és sertésbőrgyártást. 1980-ra a gyár elérte termelési mennyiségének csúcsát. Ekkor összlétszáma megközelítette a 2400 főt.
Az 1980-as években a cég profilja az alábbi 4 tevékenység volt: 58% marhafelsőbőr, 28% sertésbőr, 8% keményáru, 6% rostműbőrkészítés.
A Pécsi Bőrgyár vizsgálva a nyersbőr piaci árának konjunktúra-ciklusait taktikai elővásárlásokkal jelentős megtakarításokat ért el, ennek összege 1984-ben húszmillió forint volt. A nyersbőrárak elég szabályos, ötéves konjunktúraciklusainak ismerete alapján a Pécsi Bőrgyár akkor vásárolt nyersbőrt a nemzetközi piacon, amikor a bőrárak a ciklus mélypontján voltak, és prognosztizálni lehetett, hogy az árak emelkedni fognak. Ezt a vásárlást taktikai elővásárlásnak nevezték. Leépülés és megszűnés bélyegkép|jobbra|250px|Az Első Pécsi Bőrgyár autós bejárata 2013-ban 1991-ben kivált a gyárból a gépjavító részleg és ugyanebben az évben önálló lett a Rostműbőrgyár is. Négy évvel később egy spanyol cég megvásárolta a Sertésbőrgyártó részleget, és az ezt követő évben a korábbi Pécsi Bőrgyár megszűnt. Néhány évig a területén létesítményfenntartási feladatokat láttak el, de 2009 márciusára jogilag is felszámolták. A termelés az utóbbi években főleg finanszírozási okokból – a több ezer négyzetméter, feleslegessé vált épület fenntartási költségei miatt – csökkent. A gépek, berendezések legtöbbjét értékesítették, a dolgozókat elküldték. A termelés a későbbi években főleg finanszírozási okokból csökkent.
2019-ben a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe került Jakab Antal (1929–2019), a gyár egykori munkatársának jelentős, felbecsülhetetlen eszmei értékű hagyatéki anyagának egy része. Ebben éppúgy fellelhetők a fotózáshoz, előhíváshoz használt eszközök (fényképezőgép, nagyítógép, vetítőgép, film vágó-ragasztó gép, montázsasztal, saját tervezésű precíziós mérleg stb.), a különféle időszakokból származó hivatalos levelek, nyomtatványok, feljegyzések, Jakab Antal személyéhez kötődő okiratok, oklevelek, a bőripari szakmáról körképet adó értékes szakkönyvek, gazdag tematikát felölelő fotóanyag, valamint az 1960-as, 1970-es évekből származó pécsi filmhíradók, továbbá aranyozáshoz, könyvkötéshez használt kellékek. A hagyatéki anyag nem szerepel a JPM Várostörténeti Múzeumának kiállításában, de ugyanott előzetesen kért engedéllyel kutatható. A múzeum aktuális kiállításaiban hasznosíthatja a bemutatott gyűjteményi egység értékes darabjait.
Jegyzetek
Források Jakab Antal: A Pécsi Bőrgyár tímárnévjegyzéke (1885–1966). Pécs, 2003. II. kiadás, 208 oldal Tóth Béla – Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Pécs, Műszaki Szemle 1954. évben, 4. szám
További információk A kétszáz éves Pécsi Bőrgyár; szöveg Gulyás József et al.; Pécsi Bőrgyár, Pécs, 1962 Kászon József: A Pécsi Bőrgyár 25 éve; TIT Baranya Megyei Szervezet, Pécs, 1973 Ötvenéves a Bőrgyári Torna Club, 1932–1982; szerk. Miklósvári Zoltán; Pécsi Bőrgyár, Pécs, 1982 Vajda József: Műszaki és közgazdasági elemzések a Pécsi Bőrgyárban; System, Bp., 1982 (Nemzetközi összehasonlítások gyakorlata) László Gyula: A szervezeti rendszer és a vállalati magatartás jellemzői a Pécsi Bőrgyár példáján. Esettanulmány; MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Bp., 1985 (Tanulmányok a gazdaság irányításáról és szervezetéről) Sipos Béla-Szabó Ernő. Az információs és az érdekeltségi rendszerkorszerűsítése a Pécsi Bőrgyárban. Dunántúli Napló, 1985-03-13 / 70. szám.
Kapcsolódó szócikkek Magyarországi gyárak listája területi bontásban
Kategória:Pécs ipara Kategória:Magyarországi bőripari cégek Kategória:A 18. században alapított cégek Kategória:Az 1760-as években alapított szervezetek