Mózes (egyiptomiul, latin betűkkel: Mosze, jelentése: „fia valakinek”, „gyermek”; héberül: , latinosan: Moyses) az egyik legismertebb bibliai alak. A judaizmus, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája. A hagyomány (Biblia) szerint Isten (JHVH) a saját ujjával írta neki és a népnek a Tízparancsolatot, továbbá lediktálta az ún. „mózesi törvény”t, amely az Ószövetség első öt könyvében megjelenik.
A bibliai leírás alapján, Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók valaha rabszolgaságban éltek Egyiptomban. A fáraó látva a zsidó nép növekedését parancsba adta az elsőszülött fiúgyermekek megölését. Mózes anyja, hogy elkerülje a fia kivégzését, az újszülött gyermeket egy kosárban a Nílus vizére tette. Mózest a fáraó leánya találta meg és nevelte föl hercegként, aki felnőve gyilkosság miatt menekülnie kellett Egyiptomból, majd Midián-ba menekülve telepedett le. Isten (JHVH) elhívta, hogy szabadítsa ki népét Egyiptomból és vezesse őket az ígéret földjére. Ez a motívum Sarrukín akkád király születési legendájának parafrázisát idézi fel egyes kutatókban.
Mózes létezése és a Biblia szerint hozzá kötődő események történelmi alapja erősen vitatott, a tudósok többsége legendás alaknak tekinti a bibliai Mózest, miközben fenntartják annak lehetőségét, hogy egy hozzá hasonló személy létezhetett az i.e. 13. század környékén, de igen szkeptikusak a hagyomány által neki tulajdonított szereppel kapcsolatban.
Napjainkra a Biblia-tudósok legnagyobb része egyetért abban, hogy Mózes öt könyve nem egy szerző által lett létrehozva, és ezek összeállítása is évszázadokba telt.
Neve
A neve valószínűleg egyiptomi eredetű. A Mosze az egyik leggyakoribb egyiptomi név volt akkoriban, jelentése fia valakinek, vagy egyszerűen gyermek (pl. Ramosze (görögösen Ramszesz) = Ré fia, Thotmosze = Thot fia, Amonmosze Amon fia stb.). A héber etimológia szerint a Mózes jelentése „vízből kimentett”.
Héberül מושה [Mose] "kihúzott"-at jelent, ahogy a 2. Mózes könyve mondja: "És nevezte nevét Mózesnek, és mondta: Mert a vízből húztam ki őt." (2. Mózes 2:10 b, KAR)
Mózes az Ótestamentum szerint Mózes Amrám és Jókébed gyermeke, a zsidó, héber nép Lévi törzséből. Nővére Mirjám, bátyja Áron (aki a zsidó nép első főpapja lett).
Felesége, Cippóra két fiúgyermekkel ajándékozta meg: Gerson és Eliézer. (A lányokat a korabeli források gyakran nem említették.) Apósa Midián főpapja volt. Ez a népcsoport a zsidókkal rokonságban állt (Ábrahám leszármazottai voltak ők is) és ismerték az egyistenhitet. Mózes sokáig pásztorkodott Midiánban.
Mózes második könyve alapján az egyiptomi fáraó rabszolgasorba taszította az ott élő zsidókat, és megparancsolta, hogy minden fiúgyermeket öljenek meg, mert túlzottan elszaporodnak és ellenük fordulhatnak. Mózes anyja, Jókébed egy kosárban a Nílus hullámaira bízta az újszülött gyermeket, a fáraó leánya pedig fürdéskor megtalálta és sajátjaként nevelte fel. Mózes felnőve egy zsidó munkás védelmében megölt egy egyiptomi munkafelügyelőt, amely eset aztán kitudódott. Ezért a büntetés elől elmenekült a sivatagba. Midián földjére kerülve az ottani főpap lányát, Cippórát vette feleségül és nomád pásztorként élt. Pásztorkodás közben a Hórebnél jelent meg neki égő, de el nem hamvadó csipkebokor képében „JHVH” („vagyok, aki vagyok”) – Isten, aki elhívta a zsidó nép kiszabadítására és az ígéret földjére történő vezetésére. Mózes fontos a zsidó nép identitásának, államiságának és írásbeliségének kialakulásában. Az ő vezetése alatt lett egy családi törzsből jól szervezett vallással, kultikus és etikai törvényekkel és irásbeliséggel rendelkező állam, melynek politikai berendezkedése teokrácia. Azonban csak Mózes halála után került sor a zsidó nép honfoglalására, melyet Józsué vezetett.
Az Ószövetség szerint Izraelben nem volt másik olyan ember, próféta akivel Isten ennyire közvetlenül beszélt volna.Mózes IV. könyve 12, 2-9.Mózes V. könyve 34, 10.
Mózes fontosabb tettei Izrael első nagy prófétájaként ő vezette ki a szolgaságba taszított zsidóságot Egyiptomból, „az ígéret földje" felé.
A Sínai-hegyen – a 40 napos böjtje után – az Úr kinyilatkoztatta neki kőtáblákba vésett parancsolatait.Mózes V. könyve 9, 9-11.
A Sínai-hegyi szövetségkötés után megépítették azt a szent sátrat, amely istentiszteleti és áldozati helyül szolgált a népnek. A kőtáblák számára hordozható ereklyetartót készítettek, amely a frigyláda nevet kapta. A zsidó nép hitetlensége miatt negyven esztendőn át kóboroltak a Sínai-sivatagban, végül elérkeztek az ígéret földjére, Kánaánba, ahova azonban Mózes, múltbeli vétkeinek büntetéseként nem mehetett be, csak a távolból láthatta. A nép Kánaán földjére lépése előtt meghalt és a Nébó-hegyen temették el.
Mózes 3-5. könyvei többnyire törvények, szabályok, utasítások, de emellett a pusztában vándorló zsidó nép közel négy évtizednyi történetét mesélik el.
A kereszténységben A keresztény vallásban Mózes Jézus Krisztus előképe. A Biblia Ótestamentuma a keresztény vallásban előzménye az Újtestamentumnak. Minden az Ótestamentumban leírt esemény és bemutatott személy Jézus Krisztus eljövetelét készíti elő. Így Mózes személye is Jézusra mutat rá:Dr. Bartha Tibor szerk. Keresztyén Bibliai Lexikon Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 1993. 785+723 oldal Ahogy Mózes Izrael szabadítója, úgy Jézus is szabadítója, megmentője Isten népének. Mózes emberként Istenhez legközelebb álló próféta. Jézus mint testé lett Isten prófétai feladatot is végzett, hirdette Isten szavát az embereknek. Jézus teljesen, hiba nélkül betölti a törvényeket, melyeket Mózes közölt a zsidó néppel. A megdicsőülés hegyén Mózes és Illés együtt beszélgetnek Jézussal eljövendő szenvedéseiről.Máté evangéliuma 17, 3. A hit hősei között a legrészletesebben beszél Mózesről, mint aki Egyiptom minden kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztusért való gyalázatot.Zsidókhoz írt levél 11,23kk
Az iszlámban Az iszlám vallás szerint Mózes (arabul Músza) az öt legnagyobb próféta (Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed próféta) egyike. Ő az, akinek a neve az emberek közül a legtöbbet szerepel a Koránban. A Bibliából már ismert történeteken túl a Korán azt is elbeszéli, mikor Mózes a titokzatos Khidrrel találkozott (Korán, 18. szúra).
Mózes családfája Mózes családfája az Ótestamentum alapján. A felső sor Jákob fiai, akik a Biblia alapján a tizenkét törzs elődei voltak. Lévitől származott Mózes, akinek a leszármazottaiból a papok törzse formálódott (léviták).
Mirjám kivételével csak a férfiak vannak említve.
Mózes szarvakkal Számos képzőművészeti ábrázoláson látható Mózes szarvakkal. Ennek oka egy félrefordítás. Mózes, mikor a dekalógussal lejön a hegyről, azt írja a szöveg: „Amikor aztán Mózes leszállt a Sinai-hegyről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt” (Kivonulás könyve 34,29). Az eredeti héber mondatban szerepel a "karnu panav" קרנו פניו kifejezés. A קרן tő olvasható szarvnak, sugárnak, mint például a fénysugár kifejezésben. A "Panav" פניו jelentése az ő arca. Ezek alapján a kérdéses mondat értelme: Mózes arca ragyogott. A Septuaginta még ilyen értelemben fordítja görögre ezt a kifejezést. Szent Jeromos azonban cornutá-nak fordítja, ami szarvval ellátottat jelent. Jeromos latin fordítása, a Vulgata terjedt el a keresztények között, így hosszú ideig ez a félrefordítás adott alapot a művészek alkotásaihoz. Az egyik legklasszikusabb alkotás Michelangelo Buonarroti fent látható Mózese.
Megjegyzendő, hogy a modern filológia egyes képviselői nem fordítási hibának, hanem szándékos szóválasztásnak tartják Jeromos megoldását. A két szarv ugyanis az erő, a dicsőség jelképe (lásd a kétágú püspöksüveget, a mitrát), amely jelentés így már könnyedén beleilleszthető a szövegrész értelmezésébe.
Kritika A modern történelemudomány, a bibliakritika és a régészet képviselőinek többsége egyetért abban, hogy Mózes alakja nem történelmi személy, hanem egy alapító mítosz része. A kutatók szerint Mózes könyvei (a Tóra) nem egyetlen szemtanútól származnak, hanem évszázadokkal később keletkezett szövegek kompilációi.
Táblázatban, amiért a történészek elutasítják Mózes létezését, vagy legalábbis azt a szerepet, amit a bibliai leírás neki tulajdonít: