A 2005. július 7-ei londoni robbantások (az esemény 7/7 néven is ismert) egy sor koordinált öngyilkos merényletet takarnak, melyeket az elkövetők a londoni metrórendszerben hajtottak végre a reggeli csúcsforgalom idején. A robbantások elkövetői brit állampolgárságú muszlim férfiak voltak, akik közül három pakisztáni és egy jamaicai származású volt. Tettüket a brit csapatok iraki háborúban való részvétele elleni tiltakozás motiválta.

8.50-kor három bomba robbant fel, egymást követő 50 másodperces időközökkel a londoni metró szerelvényein, valamint egy negyedik egy órával később, 9.47-kor egy emeletes buszon, a Tavistock téren. A robbanásokat a jelek szerint házi készítésű szerves, peroxid-alapú pokolgépekkel okozták, amelyeket az elkövetők hátizsákba csomagoltak, és majdnem biztosan saját maguk hozták működésbe. Az elkövetőkkel együtt ötvenhat áldozatot követelt a merényletsorozat, ezen kívül további 700 fő megsebesült.

A metrón bélyegkép|jobbra|250px|A robbantások helyszínei 08.50-kor három pokolgép robbant fel egymás után, 50 másodperces időközönként a londoni metrórendszerben.

Első robbanás Az első bomba a Circle line 204-es számú, kelet felé tartó járatának harmadik kocsijában robbant fel, a Liverpool Street és Aldgate állomások között. A vonat nagyjából nyolc perccel korábban hagyta el a King’s Cross St Pancras metróállomást. A robbanás pillanatában a harmadik kocsi az alagútban a Liverpool Street állomástól hozzávetőleg 90 méternyire volt. A Hammersmith & City line párhuzamos sínpárja szintén megrongálódott a robbantásban.

Második robbanás A második bomba a Circle line 216-os számú, nyugat felé tartó járatának második kocsijában robbant fel. A vonat épphogy elhagyta az Edgware Road állomás 4-es számú peronját, és a Paddington állomás felé tartott, amikor a robbanás bekövetkezett. A szerelvény körülbelül nyolc perccel korábban hagyta el a King’s Cross St. Pancras állomást. Más vonatok is voltak a közelben a pokolgép robbanásának pillanatában. Egy keletre tartó Circle line-szerelvény az esemény pillanatában épp elhaladt a 216-os számú vonat mellett (a Paddington állomásról érkezett meg az Edgware Road állomás 3-as peronjára), így az is megrongálódott, akárcsak egy fal, amely később ledőlt. További két másik vonat is volt az Edgware Road állomáson, egy jelöletlen szerelvény a 2-es peronon és a Hammersmith & City line kelet felé közlekedő egyik járata, amely akkor érkezett az 1-es peronra. bélyegkép|jobbra|250px|Készenléti egységek a Russell Square-en

Harmadik robbanás A harmadik bomba a Piccadilly line dél felé közlekedő, 311-es számú szerelvényén következett be a King’s Cross St. Pancras és a Russell Square állomások között. A pokolgép körülbelül egy perccel azután robbant fel, hogy a vonat elhagyta a King’s Cross St. Pancras állomást, ezalatt nagyjából 450 métert haladt az alagútban. A robbanás az első kocsi (166-os sz.) hátsó végében következett be, ezzel súlyos károkat okozva annak végében, valamint a második kocsi elejében. Az alagút ugyancsak károkat szenvedett.

Eredetileg úgy vélték, hogy hat robbanás következett be a metrórendszerben, és nem három. A buszon végrehajtott merénylettel együtt összesen hét esetről adtak hírt, ám az adatokat még aznap helyesbítették. A téves információk annak tulajdoníthatók, hogy a robbantások az alagútban, az állomások között történtek, így a sebesült utasok mindkét irányba a legközelebbi állomásokon át próbáltak menekülni, ez pedig azt az érzetet keltette, hogy minden említett állomáson történt incidens. A rendőrség ugyancsak korrigálta a robbantások idejére vonatkozó jelentését, hiszen az eredeti jelentés szerint a pokolgépeket egymást követően mintegy fél órás időközökkel élesítették. A tévedés a metrórendszerben kialakult zűrzavar miatt adódott, lévén, hogy a robbanásokat eredetileg esetleges túlfeszültségnek tulajdonították. Az eredeti jelentések közül, percekkel a robbanások után, az egyik már említést tett egy személyről, akit egy szerelvény alatt találtak, valamint egy másik jelentés szerint ki is siklott egy szerelvény (mindkét jelentés igaznak bizonyult utólag, azonban ezek a robbantás következményei voltak).

9.19-kor elrendelték a Code Amber Alertet (a metrórendszerre kidolgozott vészhelyzeti riasztás, melynek elrendelésekor a vonatok a legközelebbi állomásnál azonnal leállnak, és a teljes metrórendszert evakuálják). A robbanások hatása helyszínenként eltért, hiszen az alagút jellemzői hol tompították a detonáció erejét, hol pedig felerősítették.

A Circle line úgynevezett „cut and cover” módszerrel épült földalatti metró (a földfelszínen kiásták a vájatot, majd befedték, akárcsak a budapesti M1-es metróvonal ún. kéregvasút esetén), mindössze hét méter mélyen a föld alatt. Mivel az alagút két egymással párhuzamos pályatestet (dupla vágány) tartalmaz, emiatt relatíve széles. Ezen a vonalon a két robbantás ereje a tágas alagútban szétoszlott, így nem koncentrálódott egy helyre, és nem volt annyira pusztító. A Piccadilly line mélyrétegű metró, vagyis fúrópajzzsal készítették az alagutat helyenként 30 méter mélyen a földfelszín alatt, keskeny, mindössze 3,5 méter átmérővel. Az alagútban csak egy vágány található, a vonat és az alagút fala közti hely mindössze 15 cm. A szűk tér felerősítette a robbanás erejét, és az egy helyre koncentrálódott.

Az emeletes buszon

9.47-kor robbanás történt a 30-as vonalszámú Denis Trindent 2 típusú emeletes buszon (flottaszám: 17758, rendszám: LX03BUF) a Tavistock téren. A buszt két éve a Stagecoach London társaság üzemeltette, a Stratford (SD) buszgarázsból. A járat a Marble Arch és a Hackney Wick végállomások között közlekedett.

Korábban a busz elhaladt a King’s Cross állomás előtt, miközben a Hackney Wicktől a Marble Arch felé közlekedett. A Marble Arch végállomásnál a busz megfordult és elkezdte a visszaútját a Hackney Wick felé. 9.00 órakor hagyta el a Marble Arch végállomást és 9.35 órakor érkezett a Euston buszállomásra, ahol a metró evakuálása miatt feltorlódott utasok buszra szálltak.

A robbanás ereje feltépte a jármű födémjét az emeleten, és letarolta a busz hátulját. Szemtanúk a robbanáskor egy fél buszt láttak a levegőbe emelkedni.

A detonáció a British Medical Association (Brit Orvosi Egyesület) székháza közelében történt, amely az Upper Woburn Place-en található, így sok orvos tudott a sebesültek segítségére sietni és megkezdeni az azonnali ellátást. A BBC Radio 5-ös csatornája és a The Sun napilap közleménye alapján két sebesült utas látott egy embert felrobbanni a buszon. A hírek úgy azonosították Hasib Hussaint mint az utast a bombával a buszon. A jármű a szokványos menetútjától eltérően a Woburn Place felé haladt, mivel a Euston Roadot a King’s Cross és Russell Square között bekövetkezett robbanás miatt lezárták.

A robbanás a busz emeletén, a hátsó részben következett be teljesen szétrombolva azt, ugyanakkor érintetlenül hagyva a busz elülső felét. Az emelet első felében tartózkodó utasok többsége túlélte a robbanást, akárcsak az alsó szint elülső felében tartózkodók, így például a vezető is, ugyanakkor a felső- és alsó szintek hátsó részében tartózkodó utasok megégtek. Az extrém fizikai erő annyira szétroncsolta az áldozatok testét, hogy a rendőrségnek sok időre volt szüksége a halottak pontos számának megállapítására, valamint annak kiderítésére, hogy a merénylő az áldozatok között volt-e vagy sem. A robbanás következtében több járókelő is megsebesült az utcán, a szétszóródó törmelékek a környező épületekben is kárt okoztak.

Később további két gyanús csomagot találtak metrószerelvényeken, melyeket a rendőrség ellenőrzött robbantással megsemmisített. Ezekről azonban később közzétették, hogy nem tartalmaztak bombát.

A felrobbantott buszt később ponyvával letakarták és elszállították további törvényszéki szakértői vizsgálat céljából. Végül visszakerült az üzemeltetőhöz, aki alkatrészként értékesítette. A jármű utódja egy Alexander Dennis Enviro 400 típusú busz lett 18500 flottaszámmal (rendszám: LX55 HGC), amely a „Spirit of London” nevet kapta.

A merénylők

A merénylőket az alábbi neveken azonosították:

Mohammad Sidique Khan (30) – Edgware Road (metró) 8.50 – Dewsburyben élt a terhes feleségével és kisgyermekével. A feleség 2005 augusztusában elvetélt. Shehzad Tanweer (22) – Aldgate (metró) 8.50 – Leedsben élt a szüleivel, egy gyorsbüfében dolgozott. Germaine Lindsay (19) – Russell Square (metró) 8.50 – Aylesburyben (Buckinghamshire megye) élt a terhes feleségével. Hasib Hussain (18) – Tavistock tér (busz) 9.47 – Leedsben élt a fivérével, Imrannal és sógornőjével, Shaziával.

A merénylők „tiszta múlttal” rendelkeztek, azaz nem szerepeltek a hatóság nyilvántartásában. A merénylet napján mind a négyen Lutonba (Bedfordshire megye) érkeztek autóval, onnan pedig tovább Londonba, vonattal. Rögzítették az érkezésüket a King’s Cross pályaudvar biztonsági kamerái 8.30 órakor. Július 12-én a BBC közvetítésében Peter Clarke, a Metropolitan Police (Londoni Rendőrség) terrorizmus elhárítási egységének vezető-helyettese bejelentette, hogy a merénylők személyes tárgyaira bukkantak az Aldgate és a Edgware Road állomásokon, azaz a robbantások két helyszínén.

Videóüzenet

A merénylők közül ketten videóüzenetben magyarázták el az indítékaikat, illetve, hogy miért lett belőlük „harcos”. 2005. szeptember 1-jén az arab Al Jazeera televízió közvetítette videóüzenetben Mohammad Sidique Khan ismerteti a merénylet motivációját. A videóüzenetet szerkesztette, és ugyanakkor meg is szólal benne Ayman al-Zawahiri, az Al-Káida ismert tagja, ezzel próbálva tudatosítani a közvetlen kapcsolatot a terrorszervezet és Khan között, noha nem szóltak hírek arról, hogy Khan maga valamit is említene az al-Káidával való kapcsolatáról.

„ Én és több ezer hozzám hasonló ember lemondunk mindenről, amiben hiszünk. Indítékunk és motivációnk nem kézzel fogható kényelmi tényezőkből erednek, mint amit ez a világ biztosít. Vallásunk az iszlám, amely nem más, mint feltétlen hűség az egy, igaz Istennek és az utolsó hírvivő próféta nyomának követése. A ti demokratikusan választott kormányaitok folyamatos és rendszeres atrocitásokban részesítik a népemet a világ minden részén. És mert támogatjátok a kormányaitokat, ezzel közvetlenül felelőssé lesztek, mint ahogyan én is közvetlenül felelős vagyok azért, hogy megvédjem a muszlim testvéreimet és elégtételt vegyek értük. Amíg biztonságot nem érzünk magunk körül a célpontjaink lesztek, és amíg fel nem hagytok a bombázásokkal, gáztámadásokkal, a népem bebörtönzésével és megkínzásával, addig nem adjuk fel a harcot. Háborúban állunk és mi pedig harcosok vagyunk. Most rajtatok a sor, hogy megízleljétek a helyzet súlyosságát."

2006. július 6-án az Al-Jazeera televízió Shehzad Tanweer videóüzenetét közvetítette, amelyet úgy vágtak össze, hogy tartalmazta Ayman al-Zawahiri, az al-Káida tagjának megjegyzéseit. Tanweer üzenete:

„Amit megtapasztaltatok, az mindössze a kezdete egy sor támadásnak, amelyek eztán következnek és egyre pusztítóbbak lesznek egészen addig, amíg kivonjátok csapataitokat Afganisztánból és Irakból. És amíg felhagytok Amerika és Izrael pénzügyi támogatásával."

Tanweer nézőpontja szerint Nagy Britannia nem-muszlim lakossága megérdemli az ilyesfajta támadásokat, hiszen megszavazták a kormányukat, amely sanyargatja anyáikat, gyermekeiket, testvéreiket Palesztinában, Afganisztánban, Irakban és Csecsenföldön.Video of London suicide bomber released , The Times, 6 July 2006. Retrieved 3 March 2007; a transcript of the tape is

Nyomozás Első eredmények