Rába

bélyegkép|A Rába egyik forrása A Rába (németül: Raab, latinul: Arrabo, szlovákul: Raba) Magyarország harmadik leghosszabb folyója, a Duna legjelentősebb magyarországi mellékfolyója. Ausztriában, Stájerországban, a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén ered 1200 m magasságban. Ausztriában 95 km-t tesz meg déli-délkeleti irányban. Gyanafalvánál (Jennersdorf) eléri legdélebbi pontját majd keleti-északkeleti irányban folyik tovább és Alsószölnöknél, 288 m tengerszint feletti magasságban belép Magyarország területére. Egyes szakaszai innentől az osztrák-magyar határt képezik majd Rábatótfalutól (Szentgotthárd) végleg csak magyar területen halad tovább. Alsószölnöktől 188 km megtétele után Győrnél a Mosoni-Dunába ömlik. A viszonylag nagy esésű, szélsőséges vízjárású folyó teljes hossza 283 km,A különböző forrásoknak a Rába teljes, valamint ausztriai és magyarországi hosszával kapcsolatos adatai között jelentős eltérések vannak. E cikk e tekintetben a szaktekintélyek által írt és komoly lektori ellenőrzésen átment adataira támaszkodik. vízgyűjtő területe , közepes vízhozama Győrnél 27 m³/s.

Nem hajózható, de a római korban jelentős szállítási útvonal volt. Ma elsősorban vízienergia- és ivóvízforrásként, valamint mezőgazdasági és turisztikai szempontból jelentős. 1896-ban Ikervárnál a Rábán épült fel Magyarország első, ma is működő vízi erőműve, 2009-ben pedig már az ötödik rábai erőmű, a nicki duzzasztógát mellett épült kenyeri kezdte meg a termelést. A folyó menti települések a Rába-parti kutakból nyerik ivóvizüket és az öntözéses növénytermesztéshez is felhasználják a Rába vizét. Minden nyáron sok fürdőzőt és csónakázni, kajakozni, kenuzni vágyó turistát vonz a folyó annak ellenére, hogy zsilipkamra nélküli duzzasztógátjai a csónakázók dolgát kissé megnehezítik.

Magyar neve kelta vagy illír eredetű latin elnevezéséből (Ar(r)abo) származik, amelynek szótövében a sötétvöröses, barnás jelentésű indoeurópai orob melléknév rejtőzhet. Valószínűleg szláv közvetítéssel került nyelvünkbe.Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, 1983. .

Vízrajza A Rába Ausztriában, a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén, mintegy 1200 m magasságban, két ágból ered. A két ág 11 km megtétele után Passailnál, 411 m magasságban egyesül. A hegyek közötti szűk völgyben nagy s még a magyar határnál is 89,6 cm/km eséssel folyik a folyó. Körmendet elhagyva az Őrségi dombok széles völgyében lelassul, kanyarogni kezd. Sárvárnál ér a Rábaköz síkságára. Esése Marcaltőnél tovább csökken, s Győrnél, ahol a Mosoni-Dunába ömlik, már csak 24,1 cm/km.

Teljes hossza 283 km, ebből 95 km az ausztriai és 188 km a magyarországi szakasz. Medre Csákánydoroszlóig erősen beágyazott, de attól lefelé hordalékkúpon helyezkedik el. Az állandóan kanyargó folyó itt intenzív kanyarépítést végez, és így a 19. század végi szabályozáskor végzett átvágásokkal jelentősen lerövidített hossza újra nő. Szélessége a magyarországi szakaszon 30 és 50 méter között váltakozik, mélysége (a duzzasztógátak fölötti mélyebb részeket nem számítva) 1-2,5 méter, de aszályos években gázlók kialakulása sem ritka. Viszont ha az Alpokban sok eső hull, vagy tavasszal hirtelen olvadni kezd a hó, akkor előfordul, hogy vízállása egy nap alatt akár 5 méterrel is emelkedik. Ha az alsó szakaszon ehhez hozzáadódik a Duna duzzasztó hatása, akkor ott a napi szintemelkedés akár a 7 métert is elérheti.

A Rába vízének sebessége 2 km/h és 11 km/h között váltakozik az esőzések és a hóolvadás gyorsaságának függvényében. Közepes vízhozama a torkolatnál 27 m³/s.

A folyó vízgyűjtő területe magában foglalja a Stájer-Alpok déli lejtőit, az Őrség északi részét, a Vasi-Hegyhát és a Kemeneshát északnyugati oldalát, a Kemenesalját, a Sokorói-dombságot, a Keszthelyi-fennsík északi és a Bakony északnyugati lejtőit, valamint a Kisalföldet és a Fertő-tó vidékét. A teljes vízgyűjtő terület 10 113 km², de ennek csak valamivel több mint a fele, mintegy 5 600 km² esik magyar területre. A vízgyűjtő 2%-a belterület, 7%-a rét, legelő, nádas, 60%-a szántó és 31%-a erdő.

Mellékvizei Fontosabb mellékvizei a vízfolyás irányában haladva (zárójelben a torkolat helye):

Ausztriában: Weizbach (bal oldal, Sankt Ruprecht an der Raab) Rabnitz (jobb oldal, Gleisdorf) Pickelbach (jobb oldal, Studenzen) Tiefernitz (jobb oldal, Rohr an der Raab) Grazbach (bal oldal, Weinberg an der Raab) Lammbach (bal oldal, Jennersdorf)

Magyarországon: Szölnöki-patak (németül: Ober Zemming Bach, szlovénül: Seniški potok; jobb oldal, Alsószölnök) Lapincs (németül Lafnitz; bal oldal, Szentgotthárd) Vörös-patak (bal oldal, Csákánydoroszló) Pinka (bal oldal, Körmend) Makucs-patak (bal oldal, Egyházashollós) Sorok-Perint-csatorna (bal oldal, Zsennye) Gyöngyös-patak (bal oldal, Sárvár) Csörnöc-Herpenyő (jobb oldal, Sárvár) Kis-Rába ( bal oldal, Kapuvár) Répce-árapasztó-csatorna (bal oldal, Rábakecöl) Marcal (jobb oldal, Koroncó és Gyirmót között)

Élővilága A Rába, hazánk egyik legkevésbé háborított folyóvize, számos fajnak nyújt otthont. Élővilágának kialakulásában döntő szerepe volt a területen érvényesülő domborzati és éghajlati hatásoknak. Ez az élővilág egyszerre alpokaljai, szubmediterrán, és kontinentális hatásokat tükröz.

A Rába élővilágát Körmenden, a Batthyány-kastélyban berendezett Rába Helytörténeti Múzeum állandó kiállításon mutatja be.

Növényvilága Az Alpokalja növényvilágának részét képezi a Rába mentén is élő struccharaszt, a sárgaliliom és a pajzstok.

A gombák közül az ártereken sok helyen megtalálható a mezei szegfűgomba, a parlagi tölcsérgomba, a kerti susulyka, a csiperke, a pöfeteg, a májusi pereszke, a sárga gévagomba és a laskagomba.

Az ártéri erdők szélén számos moha-féle él: pusztai tujamoha, habos ligetmoha, viaszmoha, erdei szőrmoha stb.

Harasztok, zsurlók és páfrányok is mindenütt találhatók a Rába-völgyben.

Az eredeti természetes növénytársulásokra példa a ma már csak a sárvári ártéren élő tölgy-kőris-szil ligeterdő és a Körmend melletti gyertyános-kocsányos tölgyes. A körmendi kastélyparkban 200 évesnél idősebb kocsányos tölgyek is vannak, a 2006-ban elpusztult zsennyei tölgy pedig az ország talán legöregebb és legvastagabb fája volt: kerülete meghaladta a 10 métert.

Állatvilága A mederben és kavicságyában rengeteg folyamkagyló található.

A rovarfajok közül jelen vannak a kérészek (tiszavirág, dunavirág), különböző szitakötők, legyek, szúnyogok, a csíkbogár, a búvárpók, különböző levélbogarak, ormányosbogarak, cserebogarak, lepkék, például a bagolylepke, a farontólepke és tarkalepkék, a levéldarazsak, a futóbogarak és a díszbogarak.

A halak közül említést érdemel a ponty, a harcsa, a menyhal, a csuka, a süllő, a márna, a magyar bucó és a német bucó és a keszeg. Hegyvidéki és mocsári halfajok is megtalálhatók, például a törpeharcsa és a compó.

A nedves élőhelyeken béka- és gőtefajok, valamint hüllők élnek, például vízisikló és fürge gyík.

A Rába-völgyben több mint 200 madárfaj él. A kavicszátonyokon jellemző a kis lile és a billegetőcankó, a szakadó partok falába vájt költőüregekben, telepesen gyurgyalag, helyenként egyesével a jégmadár fészkel, a víz fölé hajló ágakra nyárfamag repítőszőréből szőtt zárt, zacskó alakú fészkében függőcinege költ. A part menti ligeterdők méretes fáiba vájt odvakban a fekete harkály jellegzetes, de más harkály-fajok is élnek itt. A partélek bokrosaiban a berki tücsökmadár, fülemüle és barátposzáta, a csalánosokban énekes nádiposzáta és cigánycsuk a leggyakoribb énekesmadarak. A ragadozómadár-fajok közül az egerészölyv, a héja és a karvaly, a baglyok közül a macskabagoly és az erdei fülesbagoly kerül leggyakrabban szem elé.

Az emlősfajok száma meghaladja a harmincat. Megfigyelhető itt a vízi környezethez alkalmazkodott két nagy testű rágcsáló: a pézsmapocok és a hód, valamint a halakat fogyasztó vidra is. A gyakoribb fajok közül említést érdemel még a nyuszt, a nyest, a menyét, a hermelin, a borz és a mókus. Az éjszakai életmódú denevérek gyakran már alkonyat előtt megjelennek ivó helyeiknél a folyó felett.

A hazánkban honos nagyvadak közül megfigyelhető itt a gímszarvas, az őz és a vaddisznó.

Története Kialakulása A Rába kialakulása 3 millió évvel ezelőttre tehető, amikor a Duna elhagyta a területet.Jánosi-Mózes Tibor, http://www.geothink.net/?q=hu/geothink/segedanyagok/81/felszínfejlődés-pleisztocénben-folyóhálózat-kialakulása.html Pannónia 2. századi ábrázolását tartalmazó Klaudiosz Ptolemaiosztól származó térképen az északkeletre tartó Rába / ARABON.FLV. BREGAETIUM-nál ömlik a Dunába.Magyarország története térképeken. Papp-Váry Árpád;Kossuth Kiadó/Cartographia 2002,2005

A 14–15. századi oklevelekből a Rába folyásának iránya az érintett települések alapján jól beazonosítható. Ezek a települések részben a főág mentén – Iwanch (1346), Rum (1350), Hydwegh (1372) , Uyfalua (1429), Azzonfalua (1451), Papuch/Ekl (1367), Marzalthew (1469), Malomsok (1474), Moruchyda (1287) – valamint a Rábaközben – Vycha (1360), Vadosfalua (1428), Myhaly (1429), Kysfalud (1433), Petlend (1317), Chanyk (1436)- találhatók. Ennek oka, hogy a Rába Nick térségében elágazott, több ágon folyt a Rábaközben északra és folyt a jelenlegi főág irányában.

Egy, a Rábaközben folyó ágat II. András 1233-ban kelt privilégiuma szerint Rabche-nak, míg ugyanazt 1377-ben – a Mihályi-i nemesek nyilatkozata szerint – már Rábának hívnak. Ugyancsak a Mihályi-i nemesekkel kapcsolatos 1429. évi bizonyságlevél szerint Myhaly és Lynkohath possessiok területén lévő malmok a Rába, más néven pedig a Baluanus és Luas folyókon voltak.A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF: 103269,42777,91792,43803,44607,5622,90402,90404,90957,43746,61424,61468,61232,61505Wenzel Gusztáv:Árpád-kori új okmánytár IV. kötet/187.

A nyugatabbra elhelyezkedő Bálványos (Balvanus/Baluanus) és a keletibb helyzetű Lusa (Lusa/Luas) folyók már korábbi oklevelekben is megtalálhatók a mai Kis-Rába térségében. Jelenleg a Kis-Rába Nicknél elválik a Rábától és Kapuváron túl a Répce folyóval egyesülve Rábcaként folyik tovább.

A 16. században megjelenő kezdetleges magyarországi térképek gyakorlatilag még ugyanezt az állapotot mutatják. Az 1811. évi Sopron vármegye térképen még meglévő, Edve és Vág között kiágazó, majd szétváló és északnak tartó másik mellékág is megfigyelhető.

A Rába jobb oldalán lévő mellékágakkal kapcsolatban – Pápoc, Marcaltő, Mórichida – általánosan használatos Mezeuraba/ Mezőrába elnevezés. Vas vármegyei oklevelekben gyakran használt megnevezés még a sylva Raba/Rába erdő, mely a folyó árterében lévő nagy kiterjedésű erdőkre utal. Egy, 1350-ben I. Lajos által átírt oklevél vasvári Rába folyó "várnagy"-nak nevezett comesről tesz említést.

A folyó mai állapota a 17. század elejétől indított szabályozási munkák eredménye.

Árvizei és szabályozása

Źródło i licencja