Auer Lipót, Leopold von Auer (Veszprém, 1845. június 7. – Loschwitz (ma Drezda része), 1930. július 15.) világhírű magyar hegedűművész, zenepedagógus, karmester és zeneszerző. A világ zenei életének meghatározó alakja, zenei témájú könyvek szerzője, hegedűiskoláját ma is használják. Több zeneművet dedikáltak számára, például Csajkovszkij és Glazunov is neki ajánlotta hegedűversenyét. Néhány saját szerzemény és számos átirat mellett gyakorlatilag az összes nagy hegedűversenyhez írt kadenciát.
Első zenetanára szülővárosában Liedl Lipót volt, majd 1853 és 1856 között Budapesten Ridley-Kohne Dávid tanította. Bécsben Jakob Dont és Georg Hellmesberger képezte tovább. Tizenhárom éves korában kapott diplomát, de igazi művésszé Joachim József keze alatt vált. A magyar muzsikust kinevezték a Szentpétervári Konzervatórium tanárának, pár évtized alatt a cár udvari szólóhegedűsévé emelkedett és orosz nemesi rangot kapott. Oroszország mellett – hegedűsként és karmesterként – nagy sikereket aratott Európa több országában, később az Amerikai Egyesült Államokban is.
Kiemelkedő mind művészi, mind pedagógusi tevékenysége. Zenei karrierjének csúcsán országok és uralkodók versengtek, hogy hallhassák játékát. Zenepedagógusként a hegedűjáték oktatásában alkotott maradandót, korának leghíresebb hegedűtanáraként tartják számon. Ő volt az „orosz hegedűiskola” megalapozója, nevéhez kötik az úgynevezett pétervári vonófogást. Csak Oroszországban több mint 300 kiváló hegedűs került ki iskolájából, köztük több világhírű szólista is, például Mischa Elman, Jasha Heifetz és Nathan Milstein.
Élete A korai évek Zsidó család negyedik gyermekeként született. Apja a csehországi születésű Auer Simon szobafestő, anyja Grósz Rozália Lovasberényből származott. A házaspár 1836-ban telepedett le Veszprémben.
A gyermek Lipót zenei tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, ezért apja Liedl Lipótnál, a veszprémi székesegyház első hegedűsénél taníttatta – az elemi iskolai tanulmányok mellett. „Körülbelül két-három évig tanultam nála hegedülni, amikor szüleim … barátaik tanácsára úgy döntöttek, hogy Budapestre, Magyarország fővárosába küldenek a konzervatóriumba. Szüleim ismerték a konzervatórium egyik hegedűtanárát, Ridley-Kohne urat, aki városunkból származott…” – írta visszaemlékezésében. A Pest-Budai Hangászegyleti Zenedében bentlakásos iskolába került, ahol folytathatta elemi iskolai tanulmányait, az iskolai hegedűórákon kívül Ridley-Kohne Dávid magánórákat is adott számára. Hamar tanárának legígéretesebb tanítványává vált, és rövidesen (1856. március 10-én) már hangversenyt is adott. Több lap is beszámolt az eseményről. „Tegnap délután az Európa teremben a kis hegedű virtuóz Auer Lipót hangversenye szép közönség előtt ment véghez. … A remény, mit Auer Lipót jövőjéhez kötnek, nem alaptalan” – írta a Hölgyfutár. A Pesti Napló: „A 10 éves Auer Lipót hangversenye szép számú közönség előtt tartatott meg; mely bámulatra ragadtatott a szép reményekre jogosító s rendkívüli tehetségű gyermek által, melyen sok technikai ügyességet s biztosságot tanúsított. … A kis művész tapsokkal halmoztatott el”.
A sikeres bemutatkozás hatására ösztöndíjat kapott, és 1856-ban apjával Bécsbe utazott, ahol a kor jelentős hegedűtanáránál, Jakob Dontnál tanult. Auer visszaemlékezései szerint nála sajátította el a hegedűtechnika alapjait. Nyaranta hazalátogatott Veszprémbe, és alkalmanként hangversenyeket is adott a székesegyházban, Ranoder János püspök jóvoltából (például 1857. szeptember 27-én). Tanulmányait ezután a bécsi konzervatóriumban folytatta id. Georg Hellmesbergernél.Georg Hellmesberger játszotta 1867. június 8-án, a budai Mátyás-templomban, Ferenc József magyar királlyá koronázásakor felhangzó Magyar koronázási mise, Liszt Ferenc művének hegedűszólóját. Kamarazenét és összhangzattant tanult, az iskola zenekarában pedig a zenekari játékkal ismerkedett meg. A konzervatóriumban 1858-ban szerzett kitüntetéses diplomát, a vele járó ezüstmedállal. Tizenhárom évesen még tovább szeretett volna tanulni, de a szülők már nem tudták segíteni, ezért a következő két évben – apja kíséretében – szekéren, gyalog bejárta Magyarországot, Ausztriát, Németországot és Hollandiát, ahol többnyire szerény juttatásért adott hangversenyeket. Közben Bécsben megismerkedett Goldmark Károllyal, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Grazban meghallgatta őt a híres Henri Vieuxtemps belga hegedűművész is, de ez a találkozó kifejezetten sikertelen volt.
1861 tavaszán, 16 évesen érkezett Párizsba, az akkori világ zenei központjába. Magánestélyeken lépett fel, megismerkedett Berliozzal és Rossinivel, s a Salle Pleyelben is koncertezett. Rossini támogatásával a párizsi közönség megismerte az ifjú hegedűst. Közben Jean Delphin Alard-nál tanult és szorgalmasan látogatta a párizsi hangversenytermeket. Néhány hónap elteltével apjával Hannoverbe utazott Joachim Józsefhez, aki tanára és pártfogója lett. Joachim a kor kiváló hegedűtanára volt, de csak öt-hat tanítványt vállalt egyszerre. Tanulmányai mellett fellépett a zenekedvelő V. György hannoveri király előtt is, tanárával együtt Bach d-moll kettősversenyét adták elő. Joachim művészetével és emberségével is nagy hatással volt Auerre, aki önéletrajza szerint Hannoverben vált igazi zenésszé. Több más hangversenyt is adott ebben az időben, például amiről a Vasárnapi Ujság számolt be: „Hamburgból irják nekünk, hogy ott e hó elején Auer Lipót veszprémi születésü fiatal hegedűmüvész hazánkfia két hangversenyt adott, melyeket az ottani közönség nagy elragadtatással fogadott”. Joachimnél számos kiváló művésszel ismerkedett meg, többek között Johannes Brahmsszal, Clara Schumann-nal, Niels Gadéval, Ferdinand Daviddal és másokkal.
Karrierjének kezdete Két évet töltött Hannoverben, majd 1864-ben Ferdinand David meghívására Lipcsébe utazott, hogy az ottani koncertteremben, a Gewandhausban adjon koncertet. A hatalmas siker hatására a 19 éves Auert meghívták Düsseldorfba koncertmesternek. „Igazi boldogság volt, … volt címem, igazi koncertmester lettem” – írta. Életében először biztos álláshoz és jövedelemhez jutott, de emellett bőségesen volt ideje szólókarrierje továbbviteléhez is. 1866-ban a Hamburgi Filharmóniai Társaság igazgatója, Julius Stockhausen meghívta a zenekar hangversenymesterének. Vonósnégyest is alakított, amelynek ő lett a primáriusa. A kvartettel nagy sikereket arattak, minek hatására a híres Müller vonósnégyes is meghívta prímhegedűsnek. Ezután mindkét vonósnégyessel koncertezett. A Müller kvartettel adott meiningeni koncertjük után II. György szász-meiningeni herceg kitüntette Auert a Meiningeni Kereszttel, amire – bár sok kitüntetést, elismerést kapott a későbbiekben (a francia Becsületrendet is) – élete végéig büszkén emlékezett vissza.
Nyaranta Wiesbadenbe hívták hangversenyezni. Itt ismét találkozott Józef Wieniawskival, akit még korábbról ismert, majd az ő révén kötött barátságot Nyikolaj Rubinstejnnel, a kiváló zongoraművész-karmesterrel is.Nyikolaj Grigorjevics Rubinstejn a moszkvai konzervatórium igazgatója és a Moszkvai Szimfonikus Zenekar karmestere volt. Auer 1867-ben több országon átívelő hangversenysorozatot adott Carlotta Patti énekesnő és Popper Dávid csellóművész társaságában. 1868 nyarán Londonban koncertezett Anton Rubinstejnnel és Alfredo Piattival. Ekkor anyagilag már megengedhette magának, hogy vásároljon egy kiváló Stradivariust.Az Auer Stradivarius nevű hangszer ma a chicagói Stradivari Társaság tulajdona, és Vadim Gluzman hegedűművész játszik rajta. Gluzman szerint a hegedű g-húrja sajátosan sötét tónusú, emiatt nem lehet véletlen, hogy a hangszert ismerő Csajkovszkij és Glazunov Auernek ajánlott hegedűversenyei ezen a húron kezdődnek. A koncertek után a Fekete-erdőbe, Peterstahlba utazott pihenni, ahol felkereste Nyikolaj Zaremba, a szentpétervári konzervatórium igazgatója, és meghívta az iskola hegedűprofesszorának. Az ajánlat három évre szólt, de végül 49 lett belőle. Mint kiderült, Anton Rubinstejn – aki a pétervári konzervatórium alapítója és tanára volt – ajánlotta e posztra.
Oroszországban bélyegkép|Szentpétervári vonósnégyesével (Auer, Pickel, Weickmann és Verzsbilovics, utóbbi Davidovot helyettesíti) Auer a szentpétervári konzervatórium legfiatalabb tanára lett, a tanári kar igen szívélyesen fogadta. Nagy lelkesedéssel fogott hozzá a tanításnak, visszaemlékezések szerint ekkor kezdődött az orosz hegedűiskola virágzása. Az oktatás mellett a pétervári hangversenyélet meghatározó alakja is lett, vezetője lett a világhírűvé vált Auer–Davidov vonósnégyesnek (Auer, Pickel, Weickmann, Davidov), amely fontos bemutatók sorát, például Csajkovszkij, Borogyin, Kjui műveit játszotta el. A Gyagilev vezette világhírű Orosz Balett előadásain hagyományosan a legnagyobb hegedűművészek játszották a hegedűszólókat (Vieuxtemps, Wieniawski), 1872-től Auer látta el ezt a kitüntető feladatot. 1874-ben megkapta a rendszeres külön jövedelemmel járó „őfelsége szólistája” címet. Oroszországi elfoglaltságai mellett a már híres Auer rendszeresen szerepelt külföldön is. Ezeken az eseményeken ismerte meg Európa vezető művészeit, politikusait (Pauline Viardot-Garcia, Ivan Turgenyev, Charles Gounod, Benjamin Disraeli, a későbbi VII. Eduárd brit király, Napoléon Eugène és mások). Egy ilyen alkalommal találkozott az emigrációban élő Reményi Edével is.
1874-ben felvette az ortodox kereszténységet, megnősült, felesége Nagyezsda Jevgenyjevna Pelikan volt, négy lányuk született.Auer felesége Nagyezsda Jevgenyjevna Pelikan (1855–1932), akinek az apja a pétervári sebészeti akadémia tanára, az egészségügyi minisztérium miniszteri rangú igazgatója volt. Négy lányuk: Zoja (1875–1918), Nagyezsda (1876–1976), Natalja (1879–1933) és Marija (1883–1959). Később elhagyta családját, de anyagilag továbbra is gondoskodott róluk.
A gyakorlatilag még ismeretlen Csajkovszkijjal 1875 januárjában ismerkedett meg Nyikolaj Rubinstejnnél. A zeneszerző írt számára egy hegedűdarabot, a Melankolikus szerenádot (Op.76), amit Auer Moszkvában mutatott be. Barátság alakult ki közöttük, és bár Csajkovszkij Moszkvában lakott, de gyakran ellátogatott pétervári barátaihoz. 1878-ban Csajkovszkij befejezte D-dúr hegedűversenyét, amit „Monsieur Auer”-nek ajánlott. A kinyomtatott partitúrát személyesen adta át neki, de a hegedűművész számos problémát látott a darabban: „… úgy éreztem, hogy nagy értékei ellenére alapos átdolgozásra szorul, mivel bizonyos helyeken nem volt hegedűszerű, és nem a vonóshangszerek játékmódja szerint íródott”. A megígért korrekciókból azonban két évig nem lett semmi, mert Auernek abban az időben megnövekedett az elfoglaltsága, és a mélységesen csalódott Csajkovszkij a partitúrát a 28 éves Adolf Brodszkijnak dedikálta, aki Bécsben mutatta be a hegedűversenyt, 1879-ben. „Őszintén beismertem, hogy én voltam mindennek az oka, és neki tökéletesen igazat adtam” – írta később Auer. Csajkovszkijjal a barátság rövidesen helyreállt, ami a zeneszerző váratlan haláláig tartott. Auer az 1890-es évek elején elvégezte az általa szükségesnek látott módosításokat a hegedűversenyen, és 1893. október 25-én bemutatta Münchenben, majd világszerte népszerűsítette a darabot.Csajkovszkij hegedűversenyét ezután mindenki az Auer-féle átdolgozás szerint játszotta, az 1940-es években David Ojsztrah és Leonyid Kogan is, de aztán kezdtek visszatérni az eredeti verzióhoz.