Guatemala

Guatemala vagy hivatalosan a Guatemalai Köztársaság (spanyol: República de Guatemala) egy közép-amerikai ország. Északról és nyugatról Mexikó, északkeletről Belize és a Karib-tenger, keletről Honduras, délkeletről Salvador és délről a Csendes-óceán határolja.

A maja civilizáció területét, amely Mezo-Amerikára terjedt ki, a 16. században a spanyolok hódították meg, és létrehozták az Új-Spanyolországnak nevezett alkirályságot. Guatemala 1821-ben nyerte el függetlenségét Spanyolországtól és Mexikótól. A 19. század közepétől instabilitástól, polgári viszályoktól és diktatúráktól szenvedett. 1960 és 1996 között véres polgárháború zajlott az Egyesült Államok által támogatott kormány és a lázadók között.Solano, Luis (2012). Contextualización histórica de la Franja Transversal del Norte (FTN) (PDF). Centro de Estudios y Documentación de la Frontera Occidental de Guatemala.

A 21. században továbbra is instabilitással, magas szegénységi és bűnözési aránnyal, drogkartellekkel küzd. Az egyenlőtlenség kiemelkedő Latin-Amerikában és – Afrikától eltekintve – globális szinten is. A környezetet tekintve Latin-Amerika legszennyezettebb országa.

Felszínének jelentős részét a Kordillerák magas, vulkánokkal tűzdelt hegyláncai uralják, amelyhez délen – szavannával fedett, keskeny – parti síkság, északon – trópusi őserdő borította – táblás vidék kapcsolódik.

Etimológia Indián eredetű neve nem egyértelműen tisztázott. Egyesek szerint „farakások helye”, mások szerint „tűzokádó hegy” a jelentése.

Földrajz

Fekvése, határai Északról és nyugatról Mexikó, délnyugatról a Csendes-óceán, északkeletről Belize, keletről a Karib-tenger és Honduras, délkeletről Salvador határolja.

Domborzata

A közép-amerikai földhíd északi részén fekvő ország északi része sík- és dombvidék, amelynek keleti részéből emelkedik ki a Maja-hegység. Ettől délre a Kordillerák vonulatai és a közéjük zárt medencék következnek. A Vulkáni-kordillera tűzhányókúpjai közt emelkedik Közép-Amerika legmagasabb csúcsa, a Tajumulco (4220 méter). A részben még ma is aktív vulkánoktól délre 30–70 km szélességben húzódik a Csendes-óceánt követő parti síkság.

Vízrajza

A Csendes-óceánba rövid, sekély folyók ömlenek. A Karib-tengerbe és a Mexikói-öbölbe ömlő folyók hosszabbak, mélyebbek. Jelentősebbek: Río Polochic, az Izabal-tó vizét levezető Río Dulce, Río Motagua, Sarstún, Belize felé a határfolyó, Río Usumacinta, a határfolyó Mexikó felé.

Éghajlata Bár a forró égövben helyezkedik el, klímáját a nagy magasság és a hegykoszorú kellemessé, szubtrópusivá enyhíti a sűrűn lakott területeken. Az évi 18 Celsius-fokos középhőmérséklet mellett a legmelegebb hónap a május, 19,6 Celsius-fokos átlaghőmérsékletével. A leghűvösebb a január, átlag 16,3 Celsius-fokos átlaghőmérsékletével. A két adat alig tér el egymástól. A kellemesen meleg nappalok és az enyhülést nyújtó éjszakák közötti különbség az évszaktól függően 10–13 Celsius-fok.

A nyári esős és a téli száraz évszak az esőzések intenzitása alapján különül el egymástól, mivel a csapadék 90 százaléka a májustól októberig tartó nyári időszakban hull le. A havazás rendkívül ritka Guatemalában: átlagosan több évente egyszer fordul csak elő, és akkor is csak a legmagasabb hegyek tetején.

Élővilág, természetvédelem

Guatemalának jellegzetes állatvilága van. 1246 fajt tartanak számon. Ennek 6,7%-a endemikus. 8,1%-a veszélyeztetett.

Értékes fafajok: Ceiba-fa (más nevein: kapok- vagy gyapotfa, Ceiba pentandra) ez egy majomkenyérfa-féle, a maják szent fája. Mahagóni (Swietenia macrophylla) Trópusi cédrus

Nemzeti parkjai Guatemala területének 5,4%-a védett. Legmagasabb szintű védelemben a 19 nemzeti park részesül.

Természeti világörökségei

Tikal Nemzeti Park - A maja civilizáció egyik legnagyobb városa volt. Neve az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Természeti környezete miatt a természeti világörökségnek is része.

Történelme

Az ország a hajdani Maja Birodalom központja volt. A maja kultúra 300 és 900 között élte virágkorát.

bélyegkép|jobbra|210px|Antigua, a régi elhagyott főváros romjai, háttérben egy pipáló vulkánnal

A spanyolok 1523-ban Mexikó felől törtek be ide. Guatemala 1524-től mintegy 300 éven át a közép-amerikai spanyol gyarmatok egyfajta közigazgatási központja volt.

Az ország első spanyol települését, amely a Guatemala nevet viselte, Pedro de Alvarado alapította 1527-ben az Agua és a Fuego vulkán között, a Guacalate folyó völgyében. 1541-ben a várost földrengés és az Agua vulkánról kiinduló iszapár pusztította el. Az új főváros ettől a helytől néhány km-rel északabbra 1543 és 1773 között épült föl. 1773-ban azonban egy hatalmas erősségű földrengéssorozat csaknem a földdel tette egyenlővé. A romba dőlt város, a mai Antigua Guatemala többé nem nyerte vissza korábbi jelentőségét. Történelmi emlékhely, idegenforgalmi nevezetesség lett belőle.

A mai Guatemalaváros építését 1776-ban III. Károly spanyol király kezdeményezte. Az új város az előző fővárostól és a veszélyes Agua vulkántól 50 km-re keletre épült fel.

Az ország függetlenségét 1821. szeptember 15-én kiáltották ki. Utána szövetségre lépett a többi közép-amerikai országgal, és 1823-ban megalapították a Közép-amerikai Egyesült Tartományokat. Ennek szétesése után lett független köztársaság 1839-ben. Az országot hosszú időn keresztül katonák kormányozták, gyakoriak voltak a katonai puccsok. Első civil kormánya, 36 évi polgárháborút és néhány katonai kormányt követően, 1986-ban alakult meg. A szemben álló felek csak 1996-ban kötöttek békét. A polgárháborúnak 150 000 halálos áldozata volt.

Kolumbusz előtt Guatemalában az emberi jelenlét legrégibb bizonyítékai i. e. 10 000-re mennek vissza. A régészeti leletek szerint a korai guatemalai emberek vadász-gyűjtögető életmódot folytattak. Peténben és a csendes-óceáni parton talált virágpor-minták szerint i. e. 3500 körül kezdődött a kukoricatermesztés.

A régészek a Kolumbusz előtti Közép-Amerika történetét három szakaszra osztják: a preklasszikus kor i. e. 2000-től i.sz. 250-ig, a klasszikus kor 250-től 900-ig, a posztklasszikus kor 900-tól 1500-ig. Mostanáig a preklasszikus kort kunyhókban élő farmerek kis falvainak képzelték, kevés állandó épülettel, de a legújabb felfedezések nyomán változik a nézet, mert monumentális építményeket találtak. A mai El Mirador akkoriban messze a legnépesebb hely volt Amerikában. Itt volt az első politikailag szervezett állam Amerikában. 26 városa volt, amelyeket utak kötöttek össze. Ezek az utak világosan láthatóak a levegőből Közép-Amerika legbujább, érintetlen esőerdőiben.

A klasszikus korban virágzott a maja civilizáció. Ennek számtalan emléke van Guatemala-szerte, legnagyobb koncentrációban Petén megyében. Városokat építettek, független városállamok alakultak ki, kapcsolatba kerültek más közép-amerikai kultúrákkal.

Ez 900 körülig tartott, akkor a klasszikus maja civilizáció összeomlott. A maják legtöbb városukat elhagyták, vagy az aszály okozta éhínségben elpusztultak. Vitatott, hogy pontosan mi okozta a klasszikus maják pusztulását, de a legelterjedtebb az aszály elmélete, amire bizonyítékot szolgáltattak a tavak medrének vizsgálata, pollenvizsgálatok és egyéb kézzelfogható bizonyítékok. Az ismétlődő tartós aszályok időlegesen elsivatagosították a vidéket, megtizedelve a majákat, akik az esőre vártak.

A posztklasszikus időben helyi királyságok alakultak. Ezek a városok sok tekintetben megőrizték a maja kultúrát, de sohasem érték el a klasszikus kor városainak méretét vagy hatalmát.

Gyarmati időszak thumb|210px|Iglesia de Santo Tomás, egy 1500-as években épült templom Miután megérkeztek az Újvilágba, a spanyolok számos expedíciót indítottak Guatemalába 1518-tól kezdve. A spanyolokkal való érintkezés járványt váltott ki a bennszülött lakosság körében, ami megtizedelte őket. Mexikó spanyol meghódítója, Hernán Cortés felhatalmazta Gonzalo de Alvarado kapitányt és testvérét, Pedro de Alvaradót Guatemala meghódítására. Alvarado először szövetséget kötött a cakchiquel törzshöz tartozó indiánokkal, hogy segíti őket hagyományos ellenségük, a quiché indiánok ellen. Később Alvarado a cakchiquelek ellen fordult, és hamarosan kiterjesztette területükre a spanyol uralmat. A gyarmati időszakban Guatemala Új-Spanyolország (Mexikó) része volt, főkapitányságként (Capítania General de Guatemala). Kiterjedt a mai Mexikó Tabasco és Chiapas államaira, valamint Közép-Amerika országaira egészen Costa Ricáig. Ez a vidék nem volt gazdag ércekben (aranyban és ezüstben), mint Mexikó vagy Peru, ezért nem is volt olyan fontos. Fő termékei a cukornád, a kakaó, a növényekből és rovarokból kinyert kék festék, és az az épületfa volt, amelyet Spanyolországban templomok és paloták építésére használtak fel.

Függetlenség és 19. század 1821. szeptember 15-én Guatemala főkapitányság (amelynek része volt Chiapas, Guatemala, El Salvador, Nicaragua, Costa Rica és Honduras) hivatalosan kinyilvánította függetlenségét Spanyolországtól és betagolódott a Mexikó Császárságba. Ez a régió a gyarmati időben formálisan Új-Spanyolországhoz tartozott, de a gyakorlatban külön kormányozták. Csak Chiapas nem szakadt el Mexikótól, amikor I. Ágoston császárt lemondásra kényszerítették.

Guatemala tartományaiból alakult a Közép-Amerikai Egyesült Államok (Federación de Estados Centroamericanos). Ez a szövetség az 1838-1840-es polgárháborúban felbomlott. A guatemalai Rafael Carrera volt a fő vezetője a szövetségi kormány elleni lázadásnak és az uniótól való elszakadásnak. Ekkoriban a felföldön fekvő Los Altos kikiáltotta függetlenségét Guatemalától, de Carrera elfoglalta azt. Ő dominálta a guatemalai politikát 1865-ig a konzervatívok, a nagy földbirtokosok és az egyház támogatásával.

Guatemalában „liberális forradalom” kezdődött 1871-ben Justo Rufino Barrios vezetésével, aki az ország modernizálásán dolgozott, megújította a kereskedelmet, új növények termesztését, új ipari termékek előállítását kezdeményezte. Ekkoriban a kávé lett Guatemala legfontosabb terméke. Barrios törekedett Közép-Amerika újraegyesítésére. Ezért sikertelen háborúba vitte országát, életét 1885-ben a csatamezőn vesztette el a Salvador elleni harcban.

1944-től 1944. október 20-án Francisco Javier Arana őrnagy és Jacobo Arbenz Guzmán százados puccsal eltávolította az addigi kormányt. A puccsban nagyjából 100 embert öltek meg. Katonai junta alakult, amelyet Arana, Arbenz és Jorge Toriello Garrido vezetett. Ők írták ki Guatemala első szabad választását, amin 84%-os többséggel a híres író és tanár, Juan José Arévalo Bermejo nyert, aki akkor már 14 éve Argentínában élt száműzetésben. Arévalo volt Guatemala első demokratikusan megválasztott elnöke, hivatali idejét pedig teljesen kitöltötte. Kereszténydemokrata politikát folytatott, eszménye az amerikai New Deal politika volt. A földbirtokosok és a felső osztály kommunistának tartotta.

Ekkoriban kezdődött a hidegháború az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között, ami jelentékeny hatással volt Guatemala történetére. Az 1950-es évektől az 1990-es évekig az amerikai kormány közvetlenül támogatta a guatemalai hadsereget kiképzéssel, fegyverrel és pénzzel.

1954-ben Arévalo szabadon választott utódját, Jacobo Arbenzet az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) puccsal megdöntötte. Az új elnök Carlos Castillo Armas ezredes lett, aki 1957-ig maradt hatalmon, akkor saját testőrségének tagjai ölték meg.

A rákövetkező választáson Miguel Ydígoras Fuentes tábornok kezébe került az irányítás.

Polgárháború (1960-1996) 1960. november 13-án polgárháború kezdődött, amikor baloldali fiatal katonatisztek egy csoportja sikertelen lázadást vezetett Ydigoras Fuentes tábornok kormánya ellen.

Ydígoras hozzájárult, hogy Guatemalában képezzenek ki 5000 Castro-ellenes kubait. Petén térségében repülőteret adott át számukra, ahonnan a sikertelen disznó-öböli akció indult 1961-ben. Ydígoras kormánya 1963-ban távozott a hatalomból, amikor a légierő megtámadott több laktanyát. A puccsot a védelmi miniszter, Enrique Peralta Azurdia vezette.