Németországban a postai küldemények szétküldésére 1993. július 1. óta a Német Szövetségi Posta által előállított ötjegyű irányítószámokat alkalmaznak. Az új irányítószámokat ma már a Német Posta Részvénytársaság állítja elő. Minden helyen a tízes számrendszer számjegyei állnak.
1941-ben a Német Birodalomban először kétjegyű rendeltetési hely szerinti azonosító kódokat vezettek be a csomagok részére, majd 1944-től ezeket az irányítószámokat használták a levélforgalomhoz is. Ezeket az irányítószámokat – kicsi módosítással – 1962-ben Nyugat-Németországban, illetve 1965-ben az akkori Német Demokratikus Köztársaságban két független rendszerből négyjegyű irányítószámmá alakították át, majd 1993-ban a mai, öt számjegyű rendszerré fejlesztették.
Történelem Első alkalommal 1853-ban a Thurn-és-Taxis-Post irányításával, számos bélyegző segítségével vált lehetővé, helyek, települések egy számkód segítségével történő beazonosítása. Carl Bobe 1917-ben Németországot nagy térségekre, regionális és helyi területekre tagolta egy szerkesztési rendszer segítségével.
A két tizedesjegyű rendszer Bevezetése a Német Birodalomban Az irányítószámok bevezetése a második világháború idején történt. A háborúk idején jelentősen megnövekedik a tábori postai küldemények, mindenekelőtt a csomagok mennyisége. A legtöbb gyakorlott postást, aki a küldeményeket csoportosította, behívták a Wehrmachthoz, és gyakorlatlan levélválogatókkal és vendégmunkásokkal pótolták őket, ami a kézbesítési idő határozott hosszabbodásához vezetett. A gyakorlatlan dolgozók egyáltalán nem vagy kevés földrajzi ismerettel rendelkeztek.
1941. július 25-én a Birodalmi Postaügyi Minisztérium hivatalos lapjának a 407/1941-es számú rendelkezésében közzé tette a csomagok kézbesítésének a módját. Ez főképpen a csomagszolgálatra vonatkozott. 24 csomagvezérlő állást alakítottak ki, amelyek 1-től 24-ig voltak számozva. A területek nagyjából a postaigazgatósági kerületeknek feleltek meg. Ezeket a területeket a két tizedesjegyű rendszer segítségével számozott irányítószámokkal jelölték meg. Például 21 volt Westfalen tartománya: a 21a alosztály Münster és Minden kormányzati területe, a 21b Arnsberg kormányzati területe, a 22c pedig a Rheinland nyugati része.
A civil postaforgalomban 1943. október 19-én bevezették az ország 32 területén az irányítószámot. A számokat kiegészítették betűkkel, mint például 5b Kelet-Poroszország. 1944 júniusában a lakosságot felszólították az irányítószámok használatára.
Az irányítószámot egy garas méretű körrel szokták írni, illetve írógéppel zárójelben, a címzett bal oldalára. A hely nevét azonfelül aláhúzták, például így: Luckenwalde
Némely településnevet kiegészítettek hivatalos megnevezéssel, mint például: Werder (Havel)
Az olyan településeknél, amelyeket az úgynevezett Landkraftposttal (egy kombinált személy- és postaszállítással) láttak el, azt kellett hozzáírni, hogy „keresztül” (über) és utána a felelős vezetési hivatal: Parey über Genthin
A címet a célhely, illetve a vezetési hivatal helye alá szokták írni.
Az irányítószám 1945 után bélyegkép|Postai irányítószámok 1946. július 1-jén (a piros terület a britek által megszállt terület)
A második világháború után a Birodalmi Posta meghagyta a postai irányítószámokra vonatkozó szabályt. A négy megszállt övezetbe az irányítószámok (két számjegy, egy betűvel kiegészítve) némileg változtak: pl. a 21 fel lett osztva 21a-ra és 21b-re, a 22 lett 22a és 22d, miközben a 4-től 9-ig terjedő számúakat és a 12-t törölték.
A Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság alapítását követően, 1949 után az irányítószámokat a korábbi formájukban használták.
Az 1950-es években egyre kevesebb levélíró használta az irányítószámot, csupán minden harmadik feladó tüntette fel a címzésben. Ez oda vezetett, hogy a Szövetségi Posta elgondolkodott az irányítószámról való lemondásról. Az 1950-es évek közepén a levelek elosztásának küszöbön álló automatizálása megelőzte ezt és egy új rendszert alakítottak ki.
A címzésben szereplő 24 000 lehetséges helyet főpostahivatalok és postahivatalok között osztották el. Ez az új rendszer sem tetszett az ügyfeleknek, a feladók 72%-a nem tartotta be a jelöléseket. Sürgős megoldásra volt szükség, mert egyedül a nyugat-németországi területen például több mint 30 településnek volt olyan neve, amelyben szerepelt a "Neustadt" és fontos információk (pl. a járásokra vonatkozó adatok) nem voltak megadva, holott ezek az adatok alapvető fontosságúak lettek volna a küldemények kézbesítése szempontjából.
A csomagkézbesítéshez 1956-ban egy új rendszert dolgoztak ki. Minden önálló hivatalnál egy azonossági számmal látták el a küldeményt. Az azonossági szám rendszere a kódolásnak volt egy formája. Az első számok 1-től 20-ig tartottak, a csomag érkezésének sorrendjében, a főpostaigazgatóság bocsátotta őket rendelkezésre. Alatta betűk voltak A-Z-ig (I, O és Q nélkül, az azonossági számmal való felcserélhetőség miatt), amelyek tartalmazták a postahivatalok egységes jeleit. Amikor az ABC betűi elfogytak, egy három részes kombinációt vezettek be: számkód - betűk - számkód.
A 274/1956-os hivatali rendelkezés szerint 1956. július 30-án hivatali azonosító kódokat vezettek be.
A hivatali kódok a főpostahivatalban, a szövetségi köztársaság I és II postahivatalaiban és Nyugat-Berlinben is azonos módon használták. Összesen 22 főszámot adtak ki. A 21-es szám a berlini főpostaigazgatóságé és 1957. augusztus 10. óta Saarbrückené, a 22-es szám a csomagok mennyiségének a függvénye.
A rendszert 1964. április 1-jén megszüntették (Vf 543/63). A régi R-cédulákat csak 1964. május 31-éig szabadott felhasználni. A kicsi posták ehhez a dátumhoz nem tartották magukat. A hivatalos lap rendelkezése szerint 1964. április 1. előtt az új ajánlott szelvényeket csak akkor szabadott használni, ha a régi R-cédulák elfogytak.
A négy tizedesjegyű rendszer A szövetségi posta és a Keletnémet Posta Az új négy tizedesjegyű irányítószám rendszert a szövetségi köztársaságban 1961-ben, Richard Stücklen miniszter mutatta be és 1962. március 23-án vezették be. 1961. november 3-án a hivatalos lap 126-os számában ismertette az irányítószámokat.
A közlekedési területet 7 fő zónára osztották, majd ezt újra 10 fő területre és minden területet 10 újabb térségre. A kerek irányítószámoknál a nagyvárosok (például 5300 Bonn) esetében a nullákat nem kell kiírni (53 Bonn).
A négy tizedesjegyű rendszer 1001-től 1999-ig, 2500-tól 2799-ig, 3600-tól 3999-ig és 9000-től 9999-ig működött. Az 1000 volt Nyugat-Berlin irányítószáma. A Német Szövetségi Posta 1962-től a következő szlogennel reklámozta a rendszert: „Vergißmeinnicht – die Postleitzahl, der schnelle Wegbegleiter“ (Nefelejcs - az irányítószám, a gyors útkísérő).
1964-től a kampány részeként a nyugatnémet televízióban elkezdték sugározni a Nefelejcs című műsort Peter Frankenfelddel és Walter Spahrbier postással.
A négy szám mindegyike egy logikát követ. Az első szám a fő övezet, a második szám pedig a fő térség. Az 5 a harmadik helyen jelöli a fő területi központot. Korábban a fő területi központok arról voltak felismerhetőek, hogy az utolsó számjegyük 0 volt. Ha az utolsó számjegy 7 volt, az egy olyan helyet jelentett, ahol vasúti posta kapcsolat van. Az 1-es, illetve a 2 számjegy nagyon kevés esetben fordult elő és kicsi területeket jellemzett, amelyeknek nem volt saját irányítószámuk.
1965. január 1-jén a Német Posta a Német Demokratikus Köztársaságban egy négy tizedesjegyű postai irányítószám-rendszert vezetett be. Ez egyedül az NDK-nak készült, a számokat 1000-től 9999-ig 15 kerületben használták. Míg a nyugatnémet városoknak a rendszer szerint csak egyetlen irányítószámuk volt, a keletnémet területen a nagyobb városokhoz több irányítószámot rendeltek hozzá.
Alapjaiban a keletnémet rendszer hasonlított a nyugatnémetre. Az irányítószámoknál felismerhető volt a postai szolgálati hely: a főposták utolsó számként a 0 (xxx0) számjegyet kapták. Másik posták utolsó számként a 2-estől a 9-esig lévő számjegyeket használták utolsó számként.
Egy különbség a két rendszer között, hogy a különlegesen fontos helyeknek a Német Szövetségi Köztársaságban egyjegyű irányítószámaik voltak, a Német Demokratikus Köztársaságban minden irányítószám legalább kétjegyű volt (3 Hannover, de 30 Magdeburg).
1974-ben az elektronikus dátumfeldolgozás bevezetése során a Német Szövetségi Köztársaságban és 1979-ben a Német Demokratikus Köztársaságban is megváltozott az irányítószámok rendszere. Az eddig egy-, két- vagy háromjegyű irányítószámok a fontosabb helyeken a 0 hozzácsatolásával négyjegyűek lettek.
Sok irányítószám létezett keleten és nyugaton is duplán: 5300 Keleten Weimar, Nyugaton pedig Bonn irányítószáma volt. Egy határon túli levél feladásához muszáj volt egy országismertetőt megadni. 1974-ig a levelekre, amelyeket nyugatról keletre küldtek, a Német Szövetségi Köztársaság részéről a Német Demokratikus Köztársaság el nem ismerése miatt megkülönböztetőjelként az X került a DDR elé. Ellenkező esetben, amikor a levelet keletről nyugatra kellett kézbesíteni 1964 augusztusától egy 0 (0-) kerül az irányítószám elé.
Később az NSZK-ból az NDK-ba küldött postai küldemények esetében az irányítószám elé a D- betűt írták.
Zustellpostamt ...A cikk többi része német nyelvről fordítandó...
1979-ben – az elektronikus adatfeldolgozásra történő átálláskor – a Német Demokratikus Köztársaságban újabb irányítószámokkal, további területek kerültek a kézbesítési kerületekhez. Például 25 Rostock 1 helyett Rostock 2500 lett használatos.
Az öt tizedesjegyű rendszer Egy egységes rendszer bevezetése Az újraegyesítést (1990.) követően a Szövetségi Postának szembe kellett néznie azzal a problémával, hogy az immár egyesült Németországban két négy számjegyű kódrendszer működik párhuzamosan. Az összesen 5420 irányítószámból amely akkoriban létezett, 3400 a nyugati részen és 2020 a keleti részen volt használatos. Ez azt jelentette, hogy a postaforgalmat egy átmeneti időszakra továbbra is meg kellett különböztetni Kelet- és Nyugat-Németország között. Minden irányítószám előtt fel kellett tüntetni a közlekedési területet: Kelet-Németország esetében egy O betűt (Ostdeutschland), míg Nyugat-Németország esetében egy W betűt (Westdeutschland). Pl.: Stralsund irányítószáma O-2300 volt, Kiel irányítószáma W-2300 volt, a félreértés elkerülése érdekében.
A mindenkori közlekedési területeken belül az O és W betűk feltüntetése nem volt szükséges. Ennek az állapotnak a megváltoztatására egy egyszerű javaslat hangzott el, mégpedig az, hogy a több mint 800 duplán használt irányítószám, maradjon úgy használatban ahogy volt.
A Szövetségi Posta egy a mindkét oldal számára megfelelő, radikális megoldás mellett döntött: egy új öt számjegyű rendszer létrehozása, amelyet a posta műszaki tanácsa fejleszt.
Az 1980-as években a nyugatnémet rendszerben rendkívül egyértelmű hiányosságokat fedeztek fel, amelyek az öt számjegyű rendszer létrehozásával megszüntethetők voltak. Az új rendszer kialakításához más európai Postaigazgatóságok (pl. Franciaország, Hollandia), de mindenekelőtt Svédország irányítószám-rendszerét vették segítségül. A új ötjegyű irányítószám-rendszer alapját a négy számjegyű nyugatnémet rendszer adta, amelyben a fő régiók, az agglomerációs területek tekintetében a legtöbb esetben az irányítószámok a régi rendszerrel azonosak voltak. Az öt számjegyű irányítószám-rendszer bevezetésének egy további alapja volt, hogy a levélelosztás automatizált lett. bélyegkép|jobbra|388px|A németországi irányítószámok rendszere 1993 óta A rendszert 1993. július 1-jén vezették be.
Az új rendszer bevezetésével egyidejűleg levélcentrumok alakultak, amelyeknél lehetséges, hogy a levelek csupán két válogatáson essenek át, mielőtt a kézbesítőkhöz kerülnek.