A laetoli lábnyom három emberszabású, vagy emberféle egyed lábnyom-sorozata, amelyből kettő egy időben keletkezett, a harmadik pedig nem sokkal utánuk járt arra. A lábnyomok felegyenesedett, a mellső végtagra már egyáltalán nem támaszkodó lények nyomai. Faji besorolásuk vitatott, koruk alapján az Australopithecus afarensis fajhoz tartozhattak. A nagylábujj nem elkülönülő, haladási sebességük a lépéshossz alapján a mai ember sétálótempója volt. Mintegy 45 km-re délre került elő az előember egyik legkorábbi eszközlelőhelyétől, az Olduvai-szurdoktól, és ma az Olduvai Múzeumban található.
<tr style="background:#efefef"> <th> <th>Első egyed <th>Második egyed <th>Mai női átlag <th>Mai férfi átlag <tr><td>lábnyom hossza<td>0,215 m<td>0,185 m<td>0,26 m<td>0,29 <tr><td>lábnyom szélessége<td>0,1 m<td>0,088 m<td>0,11 m<td>0,12 m <tr><td>lépéshossz<td>0,472 m<td>0,287 m<td>0,5–0,6 m<td>0,6–0,7 m <tr><td>vélhető testméret<td>1,34-1,56 m<td>1,15-1,34 m<td>1,65 m<td>1,7 m
A nyomok 15 cm vastagságú friss vulkáni tufában maradtak fenn, és nem sokkal később újabb hamuszórás konzerválta. Nemcsak a nyomok jó állapota bizonyítja ezt, hanem az is, hogy egymást fedő lábnyomok alig vannak, annak ellenére, hogy összességében legalább húsz más állatfaj nyomai is fellelhetők. Az anyag a 20 km-re lévő Sadiman-vulkánból származik. A hamu – vulkáni eredetű lévén – alkalmas radiometrikus datálásra, a kálium-argon módszer segítségével meghatározott kor 3,5 millió év.
A lábnyomleletet semmilyen más maradvány nem kíséri közvetlenül, bár a környékről már 1934-től ismert Australopithecus afarensis csontlelet Ludwig Kohl-Larsen ásatásaiból. Már ezek előremutató jellegei alapján is felmerült, hogy ezeket a leleteket nem az Australopithecus nembe kellene sorolni, hanem a Homo nembe. 1976-ban Mary Leakey találta meg a lábnyomos lelőhelyet, az 1990-es évektől Terry Harrison folytat ásatásokat. thumb|left|120px|A két lábnyom körvonalai A lábnyomok modern jellege a kreacionizmus egyik vesszőparipájává tette a leletet.Az evolúciós csalás Az emberi láb szerkezetének változásai és egyáltalán kialakulásának menete és szakaszai azonban még nem kellően felderítettek ahhoz, hogy a nagyujj állása bármire is bizonyíték lehessen. Az emberi evolúciót jelenleg nagyrészt a fej csontjai (koponya, állkapocs és fogak) alapján ismerjük, ezért nem lehet kijelenteni, hogy a 3,5 millió éves lábnyom modernsége az evolúció cáfolata lenne, ezenkívül ezek a lábnyomok semmiképp sem olyan tisztán és egyértelműen értékelhetők, mint az iszap-eredetű egyéb lenyomatok. Egyetlen lábnyomnak sincs tiszta kontúrja, a lépések által felvert por és a szél mindegyiket kissé elmaszatolta.
Jegyzetek
További információk Footprints to Fill : Flat feet and doubts about makers of the Laetoli tracks – Scientific American Magazine (August 2005. angol nyelven) Leakey, M. D. and Hay, R. L. – Pliocene footprints in the Laetolil Beds at Laetoli, northern Tanzania – Nature, angol nyelven Laetoli Footprints – PBS – Evolution, angol nyelven – film about Ludwig Kohl-Larsen, angol nyelven – artworks for and about Laetoli, angol nyelven
Fordítás
Források Mary D. Leakey and J. M. Harris (eds), Laetoli: a Pliocene site in Northern Tanzania (Oxford, Clarendon Press 1987). . Richard L. Hay and Mary D. Leakey, "Fossil footprints of Laetoli." Scientific American, February 1982, 50-57.
Kategória:Australopithecus Kategória:Pliocén Kategória:Az ember evolúciója Kategória:Egyedi ősmaradványok