Dél-Karolina (angolul South Carolina, IPA: ) az Amerikai Egyesült Államok 8. tagállama. A történelmi Délen fekszik.
Neve Eredetileg Karolina néven volt ismert, II. Károly angol király tiszteletére nevezték el (Charles latin változata Carolus). Az Egyesült Államok délkeleti részén helyezkedik el. Dél-Karolina provincia tagja volt az eredeti 13 kolóniának, amelyek kijelentettek elszakadásukat az angol koronától. Az első állam volt, amely elszakadt az Uniótól, s tagja volt az Amerikai Konföderációnak. A 2006-os felmérések szerint lakosa volt, amivel 24. az Egyesült Államok államai között.
Földrajz Dél-Karolina határai északról Észak-Karolina, délről és nyugatról Georgia, keletről pedig az Atlanti-óceán.
Dél-Karolina 4 földrajzi egységre oszlik, melyek határai majdnem párhuzamosak az északkelet/délnyugati partvonallal.
Az állam alsó része a parti síkság („Lowcountry”), amely lapos és teljességgel üledék (homok, hordalék és agyag) alkotja, néhány helyen mocsaras. A partvidéken sós mocsarakat és tölcsértorkolatokat, valamint természetes kikötőket találunk, mint például Georgetown és Charleston. A partvonal szokatlan jellegzetessége a Karolina-öböl, amelynek eredete vitatott. Az egyik feltevés szerint „meteorit zuhany” hozta létre. A mintegy ovális öböl északnyugatról délkeletre orientálódik.
Az Atlanti-óceánparti síkság nyugati része a Sandhill (Homokdomb) vidéke, úgy is ismert, mint Midland (Középföld). Az államnak ezen a területén a régi part maradványai is megtalálhatók, abból az időből amikor még a part víz alatt volt.
A Piedmont, az állam felső része ősi lekopott röghegység maradványaiból áll. Általában dombos, vékony köves agyagos talajjal borított, s csak néhány helyen alkalmas a megművelésre. A korai próbálkozások, hogy a területet termőfölddé alakítsák, kudarcot vallott, s így ma ismét beültették erdővel. A Piedmont délkeleti csücske egy meredek lejtős választóvonal, ahonnan a folyók nagy erővel sietnek a parti síkságra. Ezen a területen korábban felhasználták a víz erejét, malmokat építettek ide. A vízenergia miatt sok város nőtt ezen a területen, mint például Columbia. Piedmont északnyugati része a „Foothill” (domb lábak).
A nagyobb folyók hajózhatók egészen a meredek lejtőkig, így a fontos kereskedelmi útvonalak. A Chattooga folyó Dél-Karolina és Georgia határán halad. Egyéb nagy folyók a Pee Dee és a Santee.
Az állam északi részén húzódik a meredek lejtős Blue Ridge-hegység, amely az Appalache hegyláncolat része, s folytatódik északra Észak-Karolinában és délre Georgiaban. A legmagasabb pontja Dél-Karolinában a Sassafras Mountain, mely 1085 méter magas.Elevations and Distances in the United States. U.S Geological Survey (29 April 2005). Hozzáférés ideje: 2006-11-07. Az állam felső részén a Cherokee Parkway festői útvonal az autósok számára. Itt találhatjuk a Table Rock Állami Park és a Caesars Head Állami Parkot.
Földrengések csak ritkán fordulnak elő az államban. A legnagyobb gyakorisággal földrengés az állam délkeleti „sarkában” Charleston környékén fordul elő. A legnagyobb földrengés 1886. szeptember 1-jén történt, amely 60 embert megölt és a város nagy részét elpusztította.Abridged from Seismicity of the United States, 1568-1989 (Revised), by Carl W. Stover and Jerry L. Coffman, U.S. Geological Survey Professional Paper 1527, United States Government Printing Office, Washington: 1993.) 2007-ben egy 3-as erősségű földrengést a fővárosban mértek, amelynek a epicentruma Cayce közelében volt. Dél-Karolinában átlagban 1–15 földrengés van évente.
Tavai Dél-Karolina tavainak összterülete kb. 1770 km². A legnagyobb tavak: Marion-tó 450 km², Strom Thurmond-tó 290 km², Moultrie-tó 240 km², Hartwell-tó 230 km², Murray-tó 200 km² Russel-tó 110 km², Keowee-tó 70 km², Wylie-tó 50 km², Wateree-tó 50 km², Greenwood-tó 50 km², Jocassee-tó 30 km².South DAKOTAA SC - Lakes
Éghajlat Dél-Karolinának nedves szubtrópusi klímája van, de a magasabban fekvő helyeken ez kevésbé érződik, mint a partok mentén. Nyáron Dél-Karolina napközben forró és párás, az átlagos hőmérséklet 25-35 °C között van, de többnyire éjszaka 20 °C alá süllyed a hőmérséklet a partokon, míg a szárazföld belseje felé pedig 15 °C körüli a hőmérséklet. A téli időjárás már területenként változik az államban. A parti területeken a tél enyhe, átlagos 16 °C hőmérséklettel, mely éjszakára lehűlhet 5–8 °C-ra. A szárazföld belsejében a januári átlag hőmérséklet 5–10 °C. Az év folyamán a csapadék az egész államban bőséges. A part közelében nyáron kevesebb eső esik, míg a legcsapadékosabb időszak a márciusi hónap.
A havazás az állam területén nem jelentős. A part mentén átlag 2,5 cm esik, de az is előfordul – különösen a partvonal déli részén –, hogy mérhető havazást nem jelentenek. A belső területek egy kicsit több havat kapnak, de sehol az államban az év folyamán nem haladja meg a 15 cm-t. Havas eső gyakoribb mint a hóesés, kivéve Upstate északnyugati sarkában. Dél-Karolina hídjai előtt figyelmeztető tábla jelzi, hogy jeges a híd. Ami annyit jelent, hogy az út még nem fagyott a talaj hőmérséklet miatt, viszont a híd burkolata már jeges.
Az állam területén gyakoriak a trópusi ciklonok, főleg a hurrikánszezonban, júniustól novemberig. A legveszélyesebb időszak augusztustól októberig, amíg a „Cape Verde” hurrikán szezon tart. 1954-ben az emlékezetes 4-es erősségű „Hazel” és 1989-ben „Hugo” nevű hurrikánok érték el az államot. Évente átlagosan 50 vihar van az állam területén, amely kevesebb mint az ettől délebbre fekvő területeken. A tornádó keletkezése is kevesebb mint a Mexikói-öböl partján. A tornádó átlagos előfordulása kb. 14 az év folyamán.NOAA National Climatic Data Center. Hozzáférés ideje: October 24, 2006. Az államban előfordult legerősebb tornádó F-4-es erősségű volt, több megyében is.
Történet Először a spanyolok kötöttek itt ki 1521-ben, majd 1562-ben hugenotta franciák próbáltak megtelepedni a partvidék szigetein. Kísérletek nem jártak sikerrel, a vidék még hosszú ideig az indiánok birtoka volt. Az angol korona bejelentette ugyan igényét erre a területre is, sőt elvben az udvar hűséges szolgainak birtokába adta, de a telepesek még jó ideig várattak magukra. Csupán 1670-ben érkeztek meg az első bevándorlók, akik előbb a mai Charleston közelében egy szigeten alapították meg a telepüket, majd később a szárazföldre települtek, s itt kezdték meg Károly királyról elnevezett városuk, Charles town felépítését.
A dél-karolinai bevándorlók főként a már angol birtokban lévő nyugat-indiai (Barbados) szigetvilágból költöztek át a kontinensre, többségük jómódú birtokosként érkezett ide. Hamar kialakult a partvidék sajátos földbirtokos arisztokráciája, amely eltért Virginia vagy Észak-Karolina dzsentrirétegétől, közösséget érzett Angliával, mindaddig, amíg saját jövedelmét biztosítottnak látta. Ekkor a fő termék a jól fizető indigó, az akkor ismert fontos festékanyag és a rizs volt. A munkaerőt Nyugat-Afrikából érkezett rabszolgák biztosítottak. Amikor a gyarmatok lázongani kezdtek, az arisztokrácia egy része itt is csatlakozott hozzájuk, abban a reményben, hogy megszabadulnak a gyarmati státus terheitől, de nem kapnak helyükbe új terheket a szövetségi államtól. Dél-Karolina az elsők között csatlakozott az Unióhoz az alapítók sorában, s részt vett a függetlenségi háború harcaiban.
A függetlenségi háború megrendítette a rabszolgaság intézményét. A feketék tízezrével szöktek el, s harcoltak az angolok oldalán. A mintegy 25 ezer rabszolga, aki vagy meghalt a háborúban, vagy emigrált más területekre, az összlakosság 30%-a volt.Peter Kolchin, American Slavery: 1619-1877, New York: Hill and Wang, 1994, p.73
A 19. század elején viszont a hatalomra került birtokos arisztokrácia a szegényebb fehéreket maga mellé állította a rabszolgakérdésben. Dél-Karolina ebben az időben már határozottan kimutatta elszakadási szándékait. Csak a kezdő lökést kellett megadni ahhoz, hogy határozottan kinyilvánítsa elszakadását az Egyesült Államoktól. 1860. december 20-án Dél-Karolina bejelentette elszakadását és létrehozta a Dél-karolinai Köztársaságot, amelyből 1861. február 8-án jött létre az Amerikai Konföderációs Államok hat további állam (Texas, Mississippi, Alabama, Georgia, Louisiana) közreműködésével. Egy darabig – 1861 elején – Észak és Dél között még nem tört ki a fegyveres konfliktus, de amikor az északiak a dél-karolinai Charleston bejáratánál a kezükbe maradt erődbe, Fort Sumterbe utánpótlást akartak eljuttatni, 1861 áprilisában eldördültek az első ágyuk: a déliek lövették az erődöt, s ezzel kezdetét vette a polgárháború.
A háború után az észak kezdetben lehetőséget nyújtott a megbékélésre, a Dél – s benne Dél-Karolina is – elutasította a lehetőséget, változatlanul olyan törvényeket hozott, amelyek – különösen a rabszolga kérdésben – szemben álltak a szövetségi törvényekkel, Dél-Karolina az úgynevezett Rekonstrukciós korszakba került, amelynek során átmenetileg északról érkezett fehérek, a „carpetbagger”-ek és a velük együttműködő, a polgárháborúban nem kompromittált s ezért az „igazi déliek” által mélységesen gyűlölt helyi fehérek, a „scalawag-ek” és feketék igazgatták. Csupán 1866–67-ben változott a helyzet, amikor kivonták a megszálló szövetségi csapatokat, s Dél-Karolinában ismét a konzervatív fehér arisztokrácia jutott hatalomra – gyakorlatilag mindmáig.
Az 1890-es években a néppárti és agrármozgalom kiélezte a faji kérdéseket, amely éreztette hatását a gazdaság terén is. Az 1895-ben beiktatott alkotmány szinte teljes egészében megfosztotta a feketéket s a szegény fehéreket a szavazati jogaiktól. 1896-ban 5500 fekete szavazatát figyelmen kívül hagyták.Richard H. Pildes, "Democracy, Anti-Democracy, and the Canon", Constitutional Commentary, Vol.17, 2000, p.12, accessed 10 March 2008 Az 1900. évi népszámlálás kimutatta a jogfosztottság mértékét: az állam lakosságának 58%-át afro-amerikaiak tették ki (mintegy lakos), akiknek nem volt semmilyen politikai képviseletük.Historical Census Browser, 1900 US Census, University of Virginia, accessed 15 March 2008
Népesség bélyegkép|jobbra|250px|Dél-Karolina népsűrűségi térképe
A 2006-os népszámlálás szerint az állam lakóinak száma volt, amely az előző évhez képest 1,7%-os, a 2000-es évhez viszonyítva pedig 7,7%-os növekedést mutat. Ez magában foglalja a természetes növekedést (97.715 fő) és az emigránsok számának növekedését is ( fő). Más országból idetelepülők fővel növelték az állam lakosságának számát. A 2000. évi népszámlálás alapján Dél-Karolina a 21. legnépesebb állam az 50 állam között.List of U.S. states by population density
A Dél-Karolinai Egyetem Arnold School of Public Health felmérése szerint 2000. és 2005. között külföldön születettek aránya gyorsabban nőtt, mint más államokban."The Economic and Social Implications of the Growing Latino Population in South Carolina," A Study for the South Carolina Commission for Minority Affairs prepared by The Consortium for Latino Immigration Studies, University of South Carolina, August 2007. Hozzáférés ideje: June 4, 2008. A konzorcium jelentése szerint a hispán lakosság száma több mint ."The Economic and Social Implications of the Growing Latino Population in South Carolina," A Study for the South Carolina Commission for Minority Affairs prepared by The Consortium for Latino Immigration Studies, University of South Carolina, August 2007. Hozzáférés ideje: June 4, 2008., "Mexican Immigrants: The New Face of the South Carolina Labor Force," Moore School of Business, Division of Research, IMBA Globalization Project, University of South Carolina, March 2006.
Dél-Karolina lakosságának származás szerinti megoszlása: afroamerikai 29,5%, amerikai 13,9%, angol 8,4%, német 8,4%, ír 7,9%. Mint a legtöbb déli államban, a történelem folyamán az afrikai rabszolgák és azok leszármazottai tették ki a lakosság legnagyobb hányadát, s csak a 20 század folyamán nőtt meg az állam fehér lakosainak száma, amikor a rabszolgák tömegesen vándoroltak el az államból, s helyüket fehér telepesek foglalták el.