Kahána Ernő, írói álnevei: Kovács Ernő, M. Căligăru (Gyergyóbékás, 1890. december 2. – Bukarest, 1982. április 28.) romániai magyar orvos, lélektani író, publicista. Kahána Mózes bátyja.
Élete Kahána Mózes író bátyja. 1907-ben érettségizett a kolozsvári Unitárius Gimnáziumban. Orvosi diplomáját Bécsben kapta meg, 1914-ben. 1914–1917 között a kolozsvári egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikáján volt tanársegéd, majd 1918–1922 között Ditróban volt községi orvos, majd Csíkszeredában lett magánorvos 1924-ig. Ezt követően 1940-ig Brassóban folytatott pszichiátriai és belgyógyászati magángyakorlatot. Később Bukarestben telepedett le, ahol kardiológiai rendelőt nyitott. 1945–1954 között a belügyminisztérium keretében teljesített orvosi szolgálatot, valamint 1972-ig az Elias Kórház belgyógyászati főorvosa volt.
Már diákkorában a Remény című folyóirat szerkesztője volt. Orvosi cikkeit közölte a Brassói Lapok, a Korunk, a Jövő Társadalma. Ellenezte a freudizmust.
Művei
A freudizmus után. Bevezetés Adler Alfréd individuálpszichológiájába; Brassói Lapok Ny., Braşov, 1924 A szociáldemokrácia és a dialektika (Nagyvárad, 1932) Democrația (1945) Problema Națională (1945) Az orvosé a szó (Bukarest, 1972)
Irodalom
Szász János: Búcsú és vallomás. Előre, 1982. máj. 9.
Források
Kapcsolódó szócikkek
Lélektani szakirodalom Erdélyben Romániai magyar orvosi szakirodalom
Kategória:Romániai magyar orvosok Kategória:Romániai magyar pszichológusok Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai