A We Are the World című dal a USA for Africa nevű jótékonysági supergroup dala, amelyet 1985-ben rögzítettek.http://www.usaforafrica.org/ A USA for Africa hivatalos honlapja A dalt Michael Jackson és Lionel Richie szerezte, producerei Quincy Jones és Michael Omartian voltak. A We Are the World című albumon jelent meg.
A Band Aid Do They Know It’s Christmas? című, az Egyesült Királyságban született dalának mintájára merült fel az ötlet Harry Belafonte amerikai színészben és aktivistában, hogy Amerikában is készítsenek egy jótékonysági kislemezt, amelynek segítségével támogathatják az afrikai éhező embereket. Belafonte Ken Kragennel, a segélyszervezet alapítójával kezdte el a munkát.http://www.usaforafrica.org/past-present-future.html A USA for Africa alapítóinak névsora a szervezet hivatalos honlapján Számos zenész jelentkezett, hogy megírja a dalt, mielőtt Jacksonra és Richie-re esett a választás. A szerzőpáros 1985 elején több hónapos munka után, egy nappal a felvétel kezdete előtt fejezte be a dalírást. 1985. február 28-án volt a lemezfelvétel utolsó napja. A történelmi esemény a zeneipar legismertebb zenészeit hozta össze erre az alkalomra.
A dal 1985. március 7-én jelent meg, az album egyetlen kislemezeként. Világszerte nagy sikert aratott, mindenhol a slágerlisták élén állt és az amerikai pop kislemezek történetének leggyorsabban eladott lemeze lett. Ez volt a legelső kislemez, amely többszörös platinalemez minősítést kapott a RIAA-tól – négyszeres platinalemez lett. A kritikusok vegyes fogadtatásban részesítették, de a rajongók örültek, hogy különböző nemzetiségű és zenei stílusú művészeket hallhattak egy felvételen, és elégedettek voltak a dallal, főként annak tudatában, hogy a bevételeket jótékony célra fogják fordítani. Mások, köztük számos rockújság kommentátora csalódott volt, hogy a dal nem foglalkozik azzal a témával, hogy miért van éhínség a világon, és úgy érezték, hogy a szöveg túl öndicsőítő.
A We Are the World számos díjat nyert el, köztük három Grammy-díjat, egy American Music Awardot és egy People’s Choice Awardot. A dalt egy, a kritikusok által kedvezően fogadott videóklip népszerűsítette, továbbá videókazetta, speciális kiadású magazin, számos könyv, poszter és póló, emellett több csatorna egyszerre sugározta. Mindezeknek köszönhetően a kislemezt minden idők legnagyobb példányszámban eladott kislemezének nevezhették: 2009-re több, mint 20 millió darabot adtak el belőle, ez több, mint 63 millió dollárt jelentett a segélyszervezet és Amerika számára. A We Are the World megmutatta, hogy különböző stílusú zenészek is képesek produktívan együtt dolgozni, és erősítette azt a popzenei törekvést, hogy humanitárius problémákkal foglalkozó dalokat teremtsenek.
2010. január 12-én 7.0 erősségű földrengés volt Haiti szigetén. Az ország megsegítése érdekében elkészítették a We Are the World feldolgozását más, szintén híres énekesekkel. A We Are the World: 25 for Haiti felvétele 2010. február 1-jén volt Hollywoodban.
A dal háttere és születése
left|thumb|Michael Jackson 1984-ben, néhány hónappal a We Are the World megírása előtt
A We Are the World megszületése előtt Harry Belafonte amerikai művész és jótékonysági aktivista már foglalkozott egy ideje az ötlettel, hogy a korszak leghíresebb zenészei és énekesei közösen vegyenek fel egy dalt. Úgy tervezte, hogy a bevételt jótékony célra fordítja, egy új szervezet számára, amelyet United Support of Artists for Africa (USA for Africa) névre kereszteltek. A nonprofit szervezet élelemmel látná el Afrikát és segítené a szenvedőket Afrikában, főleg Etiópiában, ahol körülbelül egymillió ember halt meg az 1984–1985-ös éhínség idején.Taraborrelli, p. 341 Az ötlet a brit Band Aid Do They Know It’s Christmas című dala nyomán született. Belafonte tervei szerint a befolyt összeget az amerikai nélkülöző emberek megsegítésére is fordították volna. Ken Kragen szórakoztatóipari menedzser és az alapítvány létrehozója kapcsolatba lépett Belafonte-val, aki felkérte két ügyfelét, Lionel Richie és Kenny Rogers énekeseket, hogy vegyenek részt Belafonte munkájában. Kragen és a két zenész egyetértettek abban, hogy segíteni kell Belafonte-t küldetésében, és megnyertek még egy művészt az ügynek: Stevie Wondert, hogy még egy megbecsült művész tagja legyen a projektnek. Quincy Jonest felkérték, hogy legyen a dal egyik producere, és Jones időt szakított a munkára, miközben Bíborszín című filmjét készítette.
Richie felhívta Michael Jacksont is, akinek nem sokkal korábban, 1982 novemberének végén jelent meg nagy sikerű albuma, a Thriller és épp befejezte Victory nevű turnéját testvéreivel, a The Jacksonsszal lépett fel. Jackson azt válaszolta Lionel Richie-nek, hogy nem csak énekelni szeretne a dalban, a megírásában is részt venne.Campbell, p. 109 Eleinte úgy tervezték, hogy a We Are the Worldöt hárman írják meg: Jackson, Richie és Wonder, de mivel Stevie Wondernek korlátozott ideje volt a projektre, végül Jackson és Richie írta meg a dalt. Hayvenhurstben kezdték el a munkát, a Jackson család Los Angeles-i házában. Egy héten keresztül minden éjszakát szövegírással és zeneszerzéssel töltöttek az énekes hálószobában, arra törekedve, hogy könnyen megjegyezhető és könnyen énekelhető dalt írjanak, ami himnusszá válhat. Jackson nővére, La Toya megnézte a munkájukat és később úgy nyilatkozott, hogy Richie csak néhány sort írt a dalhoz;Taraborrelli, p. 342 kijelentette, hogy a szöveg 99%-át öccse írta, „de sosem tartotta szükségesnek ezt elmondani”. La Toya később így kommentálta a dal születését egy interjúban, amelyet a People magazinnak adott: „Mikor bementem a szobába, amíg írták a dalt, nagyon nagy csönd volt, amit furcsállottam, mert Michael rendszerint nagyon vidám, amikor dolgozik. Ez a dal nagyon hatott az érzelmeikre.”
Richie két dallamot is rögzített a We Are the Worldhöz, majd átadta Jacksonnak, aki még aznap adott hozzá zenét és szöveget. Jackson így nyilatkozott: „Szeretek gyorsan dolgozni. Előredolgoztam, anélkül, hogy Lionel tudta volna. Nem tudtam várni. Elkezdtem a munkát és még aznap éjszaka kész lett a dal – dobok, zongora, vonósok, a refrén szövege.”Campbell, p. 110 Ezután Jackson megmutatta a dal demófelvételét Richie-nek és Jonesnak, akik megdöbbentek; nem várták a popsztártól, hogy ilyen gyorsan átlátja a dal szerkezetét. A Jackson és Richie közötti következő találkozók terméketlenek voltak; a szerzőpáros nem tudott már többet hozzátenni a vokálhoz, így nem alkottak semmit. Csak 1985. január 21-én este fejezte be Richie és Jackson a We Are the World szövegének és a dallamának megírását, két és fél óra alatt; egy nappal a felvételek kezdete előtt.
A felvétel
1985. január 22-én, a felvétel első éjszakáján, nagy biztonsági intézkedések közepette Richie, Jackson, Wonder és Jones megkezdték a felvételeket Kenny Rogers stúdiójában, a Lion Share Recording Studio-ban. A Kaliforniában, a Beverley Boulevard-on található stúdió megtelt zenészekkel, technikusokkal, videósokkal, kísérőkkel, asszisztensekkel és szervezőkkel, amikor a négy zenész megérkezett. Első lépésként Richie és Jackson felvettek egy vokális útmutatót a dalhoz, és kazettára másolták minden egyes meghívott előadó számára. A végleges útmutató a hatodik változat lett, mert Quincy Jones úgy érezte, hogy az első öt verziót „túlgondolkodták”.Breskin, p. 2
thumb|right|Quincy Jones volt a We Are the World felvételének kulcsfigurája.
Miután ez elkészült, Jackson és Jones gondolkodni kezdtek azon, hogyan írhatnák át a There’s a chance we’re taking, we’re taking our own lives („Kockázatot vállalunk, saját életünk vesszük el”) sort. A szerzőpáros aggódott, hogy a sor második részét a hallgatók az öngyilkosságra tett célzásnak fogják venni. Mikor meghallgatták a felvett refrént, Lionel Richie kijelentette, hogy a sor ezen részét meg kell változtatni „We’re saving our lives”-ra („Megmentjük az életünket”), amivel a többiek is egyetértettek. Quincy Jones, a producer a sor elejének megváltoztatását is javasolta. „Egy dolgot nem szeretnénk tenni, főleg nem ezzel a csapattal: úgy tenni, mintha vállon veregetnénk saját magunkat” – mondta. „Tehát igazából: 'There’s a choice we’re making' („Döntést hozunk”).”Breskin, p. 3 Körülbelül hajnali 1 óra 30 perckor a négy zenész a refrén dallamának vokalizálásával fejezte be az aznapi munkát, beleértve a „sha-lum sha-lin-gay” hangot is. Jones azt mondta a csapatnak, hogy nincs már mit hozzátenni az anyaghoz. „Ha túl jó lesz, valaki még lejátssza a rádióban.”
1985. január 24-én, egy nap pihenés után Jones elküldte az összes közreműködő zenésznek Richie és Jackson vokális útmutatóját. A csomagban volt egy levél is Quincy Jonestól „Művésztársaimnak” címzéssel:
A kazetták számozottak és nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy az anyagot ne add ki a kezedből. Kérlek, hogy ne készíts róla másolatot, és 28-án este juttasd vissza a szalagot. Évek múlva, amikor gyermekeid majd megkérdezik, hogy „Mivel járult hozzá apa és anya a világméretű éhínség elleni harchoz?”, büszkén mondhatod majd, hogy ez volt a te hozzájárulásod.
Ken Kragen 1985. január 25-én értekezletet tartott a Sunset Boulevardon lévő házában. Kragen és csapata megnevezte a helyet, ahol majd befejezik a dal felvételeit. „A legveszélyesebb információ az, hogy hol készül el a dal” – jelentette ki. „Ha ez bárhol kitudódik, káoszhelyzet alakul ki, ami teljesen tönkretehetné az egész projektet. Ha egy Prince, egy Michael Jackson, egy Bob Dylan idehajt és meglátja a tömeget a stúdió körül, garantálom, hogy nem fog bejönni.” Ugyanezen az éjszakán Tom Bahler, Quincy Jones társproducere és a vokálok elrendezője minden szólósorhoz ki kellett, hogy válassza a legmegfelelőbb hangot. „Olyan, mint a vokálrendezés egy tökéletes világban” – mondta erről Bahler. Jones nem értett egyet ezzel, szerinte ez a feladat olyan volt, mint „belegyömöszölni egy görögdinnyét egy kólásüvegbe”. Következő este Lionel Richie koreográfiai bemutatót tartott otthonában, ekkor döntötték el, hogy melyik énekes hol fog állni.
A felvétel utolsó napja 1985. január 28-án volt a hollywoodi A&M Recording Studio-ban. Michael Jackson este 9 órakor érkezett, korábban, mint a többiek, hogy fel tudja venni a saját szólórészét és a refrén egy részét. Ezt követően csatlakozott hozzá a stúdióban a USA for Africa többi művésze: Ray Charles, Billy Joel, Diana Ross, Cyndi Lauper, Bruce Springsteen és Smokey Robinson. Michael Jacksont elkísérte öt testvére: Jackie, La Toya, Marlon, Randy, és Tito.Breskin, pp. 5–6 A résztvevők többsége egyenesen az American Music Award díjátadó gálaműsoráról érkezett, amelyet ugyanazon az estén tartottak. Prince is a meghívottak között volt, a We Are the World egy részében Michael Jacksonnal egymásnak énekeltek volna, de nem ment el a felvételre.https://books.google.com/books?id=CbMDAAAAMBAJ&pg=PA16&dq=jackson+%22we+are+the+world%22&lr=&as_drrb_is=q&as_minm_is=0&as_miny_is=&as_maxm_is=0&as_maxy_is=&num=100&as_brr=3&ei=E4EmSvWKIZj2MPnR0ZUL#v=onepage&q=jackson%20%22we%20are%20the%20world%22&f=false Távolmaradásának okát többféleképpen magyarázták. Az egyik magazin szerint Prince nem akart más énekesekkel együtt szerepelni. Más forrás szerint az énekes azért nem akart részt venni a projektben, mert Bob Geldof, a szervező korábban abnormálisnak nevezte őt. Egy exkluzív dalt azonban adott Prince a We Are the World album számára, a 4 The Tears in Your Eyes címűt. Összesen az USA vezető zenészei és énekesei közül több mint 45 közreműködött a felvételen, és további 50 jelentkezőt el kellett utasítani. A stúdió ajtaja fölött a zenészeket egy felirat fogadta: „Kérjük, hagyd az egódat az ajtón kívül.”Taraborrelli, p. 343 Stevie Wonder is üdvözölte az érkezőket, és azt mondta nekik, ha nem sikerül a felvételt elsőre elkészíteni, akkor ő és Ray Charles, a két vak énekes fog mindenkit autóval hazavinni.Davis, p. 174