Az STS–3 volt a 3. amerikai űrrepülőgép-program és a Columbia űrrepülőgép 3. repülése. Az űrhajózás történetében először történt, hogy egy űrhajót – másik legénységgel – harmadszor is a világűrbe juttassanak, valamint visszahozzanak a Földre.
Küldetés A repülés elsődleges célja a teljes rendszer világűrkörülmények között történő további tesztelése, illetve az Office of Space Science (OSS–1) kísérletsorozat végrehajtása.
Jellemzői Első nap A fűtőrendszer meghibásodása miatt az indulás egy órát csúszott. 1982. március 22-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a 39A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, 38 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 241 kilométer, az apogeuma 249 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, műveleti tömege a pályán kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál kilogramm
Az STS–1 és az STS–2 indításánál tapasztalt festékfolyás miatt megszüntették a külső üzemanyagtartály (ET) fehérre festését, amivel 272 kilogramm súlycsökkentést értek el.
A raktér zárt és nyitott pozíciójában a meghatározott mérési, kutatási, kísérleti program végrehajtása, adminisztrálása. Manipulátor alkalmazásának gyakorlása, különféle pozíciók felvétele, mozgatásának gyakorlatias végzése.
A fűtőrendszer meghibásodásán kívül a program során több hiba is előfordult: Lousma rosszul lett a súlytalanság miatt, a toalett meghibásodott és a hőszabályozó rendszer sem működött tökéletesen. Három kommunikációs csatorna is felmondta a szolgálatot.
Műszerek Development Flight Instrumentation (DFI) – az űrsikló rendszereinek folyamatos ellenőrzésére (felszállás, orbitális mozgás, leszállás), Aerodynamic Coefficient Identification Package (ACIP) – az űrsikló aerodinamikai tulajdonságait mérte a repülés ideje alatt, Office of Space Science (OSS-1) – komplett műszerpark (szennyezettség, mikrometeorit, nyomásváltozás mérése, növényekre ható súlytalanság vizsgálata), a Föld-közeli tér környezetét, szennyezettségét is mérte, Induced Environment Contamination Monitor (IECM) – környezetszennyezés mérése, fényképezése, Solar Flare X-ray Polarimeter Experiment (SFXP) – napkitörés vizsgálata, Vehicle Charging and Potential Experiment (VCAP) – az űrsikló elektrosztatikus töltésének mérése, Plasma Diagnostics Package (PDP) – plazmadiagnosztika, Orbiter Experiment Program (OEX) – az űrsikló aerodinamikai együtthatójának meghatározása, Detailed Supplementary Objective DSO S133 – az űrsikló kiegészítő programjainak ellenőrzése, DSO S134 – kozmikus sugárzás mérése, DSO S142 – az űrhajósok mozgásszervi változásainak mérése, HBT – biotechnológia kísérletek végzése, Passive Optical Sample Assembly (POSA) – az űrsikló passzív adatainak mérése Monodisperse Latex Reactor (MLR) – részecske előállító reaktor,
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–3-mal együtt) Jack Lousma (2), parancsnok Gordon Fullerton (1), pilóta
Tartalékszemélyzet Thomas Mattingly, (1) parancsnok Henry Hartsfield, (0) pilóta
Nyolcadik nap 1982. március 30-án – a floridai Kennedy Űrközpont és a kaliforniai Edwards légitámaszponton uralkodó rossz időjárás miatt – első alkalommal az Új-Mexikói White Sands Rakétakísérleti Telepen szállt le. Összesen 8 napot, 00 órát, 4 percet és 46 másodpercet töltött a világűrben. mérföldet repült, 130 alkalommal kerülte meg a Földet.
Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1982 az űrkutatásban