I. Vencel (), (1205 – 1253. szeptember 22./23.A Canonicorum Pragensium Continuationes Cosmæ rögzítette halála napját: X Kal Oct 1253 – rex Wenceslaus (Canonicorum Pragensium Continuationes Cosmæ, Annalium Pragensium Pars I, 1253, MGH SS IX, p. 175.) [FMG]) Csehország királya 1230-tól haláláig; uralkodása idején befolyása alá vonta Ausztriát, miközben támogatta a német telepesek és kézművesek bevándorlását annak érdekében, hogy segítsék erős, virágzó és kulturálisan is gyarapodó országgá fejleszteni Csehországot., 668. oldal
Felmenői
Vencel I. Ottokár cseh király és Konstancia Árpád-házi hercegnő fia volt. Anyai nagyszülei III. Béla magyar király és Châtillon Anna magyar királyné voltak. Egyik testvére Prágai Ágnes volt, akit később, 1989-ben II. János Pál pápa szentté avatott.
Uralkodása
1228. február 6-án apja maga mellé választotta társuralkodónak, majd apja halála után, 1230-ban átvette a Királyság teljes irányítását. Uralkodása kezdetén a II. Frigyes osztrák herceg irányából érkező fenyegetéssel volt elfoglalva. Vencel a helyzet megoldására II. Frigyes német-római császár segítségét kérte. 1236-ban Frigyes császár elűzte a herceget és császári kormányzást vezetett be az Osztrák Hercegség és Stájerország területére. Vencelnek azonban ez a megoldás nem tetszett, mivel területeket szeretett volna szerezni Ausztriából. Emiatt szövetkezett korábbi ellenségével, Frigyes herceggel. Frigyes császárt sikerült legyőzniük, Vencel pedig Frigyes hercegtől megkapta a hercegség Dunától északra levő részét, a szövetség fenntartásáért cserébe. Nemsokára kettejük szövetségéhez csatlakozott II. Ottó bajor herceg is. jobbra|thumb|220px|Vencel ábrázolása a Gelnhausenův kódexből
1241-ben Csehországot megtámadták a mongolok, de Vencel serege sikeresen visszaverte a Batu kán és Szubotáj vezette seregeket. A legnicai csatát követően azonban a mongolok nagyobb sereggel indultak meg Csehország ellen. A mintegy sereget Baidár, Kadán és Orda kánok vezették. A cseh lovasság azonban sikeresen megállította mongol előretörést. Vencel Morvaországot azonban nem tudta megvédeni, így azt – Magyarország lerohanása előtt – a mongolok végigrabolták. Végül aztán 1242-ben a mongol sereg Ögödej nagykán halálhírére hazavonult.
1246-ban Frigyes herceg a IV. Béla magyar király ellen vívott Lajta-menti csatában életét vesztette. Mivel nem volt gyermeke, benne kihalt a Babenberg-ház és az Osztrák Hercegség örökléséért harcok kezdődtek. II. Frigyes császár teljesen uralma alá szerette volna hajtani a hercegséget, de az osztrák nemesek elfogadták a Babenberg-ház nőági öröklődését, így Frigyes herceg unokahúgát, Ausztriai Gertrúdot tekintették a törvényes örökösnek. Vencel megállapodott vele, hogy feleségül megy az ő legidősebb fiához, Ulászlóhoz. Ulászlót megválasztották Ausztria uralkodó hercegévé, de nem sokkal ezután meghalt, és Gertrúd halála után a hercegséget VI. Hermann badeni őrgrófnak ajánlotta fel.
Vencel ellen 1248-ban összeesküvés szerveződött a nemesek körében, melynek élére saját fia, Ottokár állt. Vencel kénytelen volt hazájából elmenekülni, de már 1249-ben sikerült visszatérnie. A szervezkedést leleplezte, fiát pedig börtönbe záratta. 1250-ben azonban, amikor Frigyes császár és Hermann őrgróf elhaláloztak, szabadon bocsátotta fiát, kinevezte morva őrgrófnak és 1252-ben összeházasította Gertrúd testvérével, Babenbergi Margittal, ezzel megszerezve fia számára az osztrák hercegséget.
Vencel egy évvel később 1253. szeptember 23-án meghalt. A cseh trónon fia követte, II. Ottokár néven.
A király nagy barátja volt a németeknek, és bőkezű pártolója a minnesängereknek; a neki tulajdonított szerelmi dal azonban nem tőle való. Uralkodása idején Csehország virágzott: a városok száma és szerepe megnőtt, s amiként a német kereskedők és telepesek nagyban hozzájárultak az ország gazdagodásához, úgy a német kultúra befolyása fellendítette a művészeteket, főképpen az irodalmat és az építészetet.
220px|jobbra|bélyegkép|Vencel II. Frigyes német-római császár előtt 220px|bélyegkép|jobbra|Vencel sírja a prágai Szent Ágnes-kolostorban. Felirat: VENCESLAUS I. REX BOHEMORUM IV. 1205-1253
Családfa
I. Ulászló cseh király* 1117 † 1174. I. 18. Türingiai Judit* 1135 † 1174 után III. Béla magyar király* 1148 † 1196. IV. 23. Châtillon Anna* 1154 † 1184 I. Ottokár* 1158 † 1230. XII. 15. Árpád-házi Konstancia* 1180. II. 27. † 1240. XII. 4.
I. Vencel* 1205 k. † 1253. IX. 23. Hohenstauf Kunhuta* 1200 k. † 1248. IX. 13.OO 1224 Ulászló * 1227† 1247. I. 3. II. Ottokár * 1232 ősze † 1278. VIII. 26. Božena * 1230 † 1290. V. 27. Ágnes * 1227 után † 1268. X. 10. leány † 1248 előtt
Megjegyzések
Jegyzetek
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Csehország uralkodóinak listája Cseh fejedelmek és királyok családfája
Kategória:Cseh uralkodók Kategória:Přemysl-ház Kategória:1205-ben született személyek Kategória:1253-ban elhunyt személyek