thumb|250px|Jeruzsálem, Sziklamecset Az omajjád művészethez tartozik a 661 és 750 között uralkodó Omajjád dinasztia uralma alatt a Közel-Keleten, Észak Afrikában és az Ibériai-félsziget déli részén készült műalkotások együttese. Legjelentősebb napjainkig fennmaradt építészeti alkotásaik közé tartozik a jeruzsálemi Szikladóm Izraelben, a damaszkuszi nagymecset Szíriában és a Córdobai nagymecset az Ibériai-félsziget déli részén.

Háttér

thumb|250px|Az Omajjádok családfája A 661 és 750 között uralkodóOmajjádok központja Szíriában volt és Damaszkuszt tekintették fővárosuknak. Szíria területén a két legjelentősebb arab törzs a kurajs (amelyhez az Omajjádok is tartoztak) és a vele ellenséges viszonyban álló kalb törzs volt. Az Omajjád család számos hercegének anyja a kalb törzsből származott, de ezek a rokoni kapcsolatok nem csillapították a törzsek közötti ellenségeskedést, hanem ellenkezőleg, az uralkodócsaládon belül is viszályt okoztak. Az Omajjád-ház kalifái a gyakran kitörő járványok miatt ritkán tartózkodtak Damaszkuszban, idejük nagy részét az ún. sivatagi kastélyaikban töltötték. Ezeken a kastélyokon felismerhetőek az iráni szászánida építészet hatásai. A kalifák követendő példának tekintették a szászánida uralkodók életstílusát. Az Omajjádok uralkodásuk alatt folyamatosan növelték a kalifátus területét. 711-ben nyugaton átkeltek a Gibraltári-szoroson, keleten az Indus folyón. 712-ben meghódították Szamarkandot, 717-718-ban eljutottak Konstantinápolyig és kísérletet tettek elfoglalására. 732-ben a Frank Birodalom ellen folytatott inváziójukat csak Martell Károly tudta megállítani a poitiers-i csatában. A meghódított térség végül a Bizánci Birodalomtól az egykori szászánida területekig terjedt, magával foglalva a mai Irán és Irak területét. A meghódított területeken egy darabig megőrizték a közigazgatás eredeti nyelvét, az arab csak a 7. század végén lett hivatalos nyelv, addig Damaszkuszban a görög, Kúfában és Dél-Irakban a közép-perzsa, Egyiptomban a kopt volt a hivatalos nyelv. A muszlimokat és a más vallásúakat is adóztatták, de eltérő mértékben. Az adóbevételek mellett a hódítások időszakában hatalmas mennyiségű hadizsákmány áramlott az államkincstárba. Ennek az óriási vagyonnak köszönhetően tudtak a kalifák költséges építkezéseket finanszírozni. Az adózás egy sajátos formája volt a városokra vagy kisebb közösségekre kivetett közmunka kötelezettség, amely az egész birodalom lakosságát érintette. Így különböző országokból származó mesteremberek dolgoztak a szíriai építkezéseken pl. Egyiptomból, a mai Irak területéről vagy Bizáncból, ahonnan a kalifák többször kértek mesterembereket a bizánci császártól. Egy nagyobb építkezés komoly szervezési feladatot jelentett, be kellett szerezni az építőanyagokat, kőfaragókat, ácsokat, kőműveseket vezényeltek meghatározott helyekre, és megszervezték ellátásukat. Számos esetben kőbányának használták az ókori épületeket, erre utalnak az omajjád épületek falaiban megtalálható ókori oszlopok és egyéb épületelemek. 746-ban egy földrengés óriási pusztítást okozott a Közel-Keleten, és számos épületet romba döntött. Az Omajjádokat meggyengítették a törzsi viszályok, ezenkívül rendkívül súlyos gondot jelentettek a folyamatos trónöröklési problémák. Ezenkívül egész uralmuk alatt folyamatosan voltak a lázongások és felkelések a birodalom egész területén. Az Omajjádok uralmának az abbászida felkelés vetett véget, akik Mohamed próféta egyik nagybátyjára vezették vissza trónigényüket és vallási ürüggyel támadtak az Omajjádok "istentelen" államára. 750-ben, miután az utolsó kalifa vereséget szenvedett a Tigris egyik mellékfolyójánál egy jaffai ünnepségen lemészárolták a dinasztia még életben lévő tagjait. Egy hercegnek sikerült elmenekülni a Magrebbe, később ő lett a Córdobai Kalifátus megalapítója.

A korai iszlám kor mecsetei Az omajjád kori mecseteket (a Kúfában épült mecset után) ún. kúfai típusú mecsetnek nevezik. A hagyomány szerint Mohamed medinai házához hasonlítanak, amelyet a tágas udvarral együtt egy vályogtégla fal vett körül. Az udvar később fokozatosan az összegyűlt hívek imahelyévé vált. Az udvar déli oldalának egy részét lefedték, a helyiség tetőszerkezetét pálmafatörzsek tartották, a tetőt pálmalevelekkel borították. Így létrejött a mecsetnek az udvarból és az imateremből álló alapszerkezete. Amikor az arabok hódításaik során sorban foglalták el a városokat, imádkozáshoz általában a helyi közösségek által már szakrális célokra használt épületeket vették igénybe. Az eredetileg katonai táboroknak épült újonnan alapított városaikban mecseteket emeltek, amelyek imahelyül szolgáltak a városok egész muszlim lakosságának számára. Ezek nagyméretű építmények voltak, mert elég tágasnak kellett lenniük ahhoz, hogy az egész közösséget befogadják. Kúfa Egyes esetekben a már meglévő épületeket újabb, nagyobb mecsetekkel helyettesítették, ez történt Kúfában is. Ez az épület napjainkra teljesen elpusztult, csak irodalmi forrásokból tudunk róla. 67. old. Alaprajza négyzet alakú volt, oldalhosszúságát a 104 méteresre becsülik. 68. old. Tetejét a kiblafallal párhuzamosan futó öt kőből készült oszlopsor tartotta. Az oszlopok magassága elérhette a 15 métert. A mennyezetet tikfából készült gerendázat tartotta. A mecsetnek nem volt mihrábja, és a tetőt tartó oszlopok szabályos elrendezése miatt az imaterem egyik része sem különült el a többitől. Vászit Vászit városában 702-ben kezdték el építeni a mecsetet Abd al-Malik kalifa uralkodása alatt, aki Haddzsádzs ibn Júszufot nevezte ki kormányzóvá és megbízta, hogy hozza létre a város új közigazgatási központját, amelyben rendkívül fontos szerepet szántak a mecset épületének. A kormányzó célja az volt, hogy a közös imahely véget vessen az arab törzsek közötti folyamatos viszálykodásnak. A mecsetet a kúfai épület mintájára alakították ki, de lényeges eltérések is felfedezhetőek rajta. Az imatermet itt is öt párhuzamosan futó oszlopsor osztja fel, de az imaterem közepén lévő területet elkülönítették a többitől. Ez volt a kormányzó helye, a makszúra, amelyet gazdagon díszített oszlopokkal választottak el az imaterem többi részétől. Medina 707-ben I. al-Valíd kalifa uralkodása idején lerombolták a régi medinai mecsetet, és egy nagyobb épülettel helyettesítették. Az új mecset lényeges újítása volt a mihráb megjelenése. A mihráb egy, a kiblafalban kialakított imafülke. A mihráb formája emlékeztet a keresztény templomok apszisára, formája az építkezésen dolgozó Egyiptomból származó kopt mesterembereknek köszönhető. Az imafülkékről szóló első feljegyzések 709-ből valók.

A jeruzsálemi Szikladóm thumb|250px|A Szikladóm thumb|250px| A Szikladóm metszete A Szikladóm arról a szikláról kapta a nevét, amelyen a hagyomány szerint Ábrahám akarta Izsákot feláldozni. Ellentétben a többi mecsettel ahova elsősorban imádkozni járnak a hívek a Szikladóm elsősorban zarándokhely. A korai iszlám építészet e kivételes alkotását a 7. század utolsó évtizedében építették Abd al-Malik kalifa parancsára. A templomot belpolitikai okokból emelték. A jeruzsálemi Templomhegy felhasználásával Adb al-Malik kalifa a mekkai szentélyt ellensúlyozó épületet kívánt létrehozni. Az építkezésnél a kalifa kizárólag idegen származású mesterembereket foglalkoztatott, ennek az lehetett az oka, hogy a kevés építési tapasztalattal rendelkező arabokra nem merte rábízni a nagyszabású építkezés lebonyolítását. Azért nyolcszögletes az alaprajza, mert Abd al-Malik kalifa zarándokhellyé nevezte ki a területet, így a Sziklát ugyanúgy, mint a Kábát körbe kellett járni. A kalifátus helyzetét nehezítő folyamatos trónutódlási gondok során a kalifa vitába keveredett Mekka és Medina vezető köreivel, és úgy akarta csökkenteni befolyásukat, hogy a szíriaiaknak megtiltotta a mekkai zarándoklatot és a Kába helyett a Sziklát kellett körbejárniuk. A Kábával együtt a Szikladóm a legrégebbi iszlám építészeti emlék, amely megőrizte eredeti funkcióját. A templom gondozása a mekkai és medinai szent helyekhez hasonlóan a kormányzat feladata volt.

A Szikladómbelső díszítésének nagyobb része eredeti állapotban maradt meg. A falak alsó részét kőlapokkal, felső részét mozaikokkal borították. A kőlapok mintázata bizánci eredetű. A mozaikok egy kertet ábrázolnak, különböző növénymotívumok, fák és gyümölcsök ismerhetők fel rajtuk. Az aranyozott kupola harminc méterrel emelkedik a Szikla fölé. Valójában két egymásra helyezett kupolából áll, amelyeket fabordákkal választottak el egymástól. A két kupola közötti üreget parafával töltötték ki, ez a réteg tompítja a jeruzsálemi klímára jellemző hőmérsékletingadozások hatását, ami enélkül komolyan károsítaná belső díszítését. 38. old. A fából készült kupola folyamatos karbantartást igényel, jelentősebb restaurálások történtek Szaladin (1187), a mamlúk An-Nászir Muhammad (1318-1320) és az oszmán II. Mahmud (1818) szultánok uralkodása alatt. Stukkótechnikával készült aranyozott belső borítása valószínűleg 1818-ban készült. A kupola kör alakú dobon nyugszik, amely négy támpilléren áll. Felirata kúfi stílusú arab szöveg, ez a legkorábbi ilyen stílusú felirat az iszlám építészet történetében. 64. old. A szövegek a Koránból valók, kiválasztásuk szokatlan, és arra szolgálnak, hogy kiemeljék az iszlám vallás felsőbbrendűségét egy keresztény környezetben. A szövegben az egyik idézet Allahot teremtőként mutatja be, a következő Mohamedet a zsidó próféták és Jézus utódjának írja le. Majd egy szokatlanul hosszú szövegrész foglalkozik Jézussal és Szűz Máriával iszlám megközelítésből.

Az épület közepén található Sziklát tizenkét különböző stílusú, más-más oszlopfőben végződő a Szikladómnál is régebbi épületekből származó oszlop veszi körül. Felettük árkádokat alakítottak ki, egy-egy árkádrész három oszlop felett ível át. Az épület a kupoladobon és az alsó, nyolcszögű alsó szinten található ablakokon keresztül kap fényt.

Az épület felső részét eredetileg kívül is aranymozaikokkal borították, az oszmán uralom alatt azonban Nagy Szulejmán utasítására 1552-ben kívülről színes csempékkel díszítették. Külső oldalán a csempeburkolatot kalligráfiával díszített csempesor zárja le. A kupoladobot is csempedíszítéssel látták el, felületét ólomüveg ablakok tagolják. A csempeborítás is folyamatos karbantartást igényel, az utolsó nagyszabású renoválást 1959 és 1964 között végezték el. A rövid életű keresztény uralom alatt Templum Domini (Az Úr Temploma) néven keresztény templomként működött, innen ered a templomos lovagok neve. 36. old.

A damaszkuszi nagymecset bélyegkép|250px|Az udvar részlete a kincstárral A damaszkuszi nagymecsetet I. Al-Valíd kalifa uralkodása alatt kezdték el építeni 706-ban. Az építkezést az uralkodó testvére Szulejmán ibn Abd al-Malik felügyelte. A mecset építésekor átalakították az egykori Jupiter-templom helyén álló Keresztelő Szent János-bazilikát, ami heves tiltakozást váltott ki a helyi keresztény lakosságból. Az épület tíz év alatt készült el, és felülmúlt minden korábbi mecsetet. A Jupiter-templom megmaradt külső fala lett a mecset külső fala is, ami így meghatározta az új épület méreteit. Területe 100 x 157,5 méteres, másfélszer akkora, mint a korábbi helyőrségi mecsetek területe. 69. old. A déli oldalon található imatermet két oszlopsor osztja fel három hajóra, így a mecset szerkezete a keresztény egyházi épületekére emlékeztet, eltekintve a mecset és a keresztény templomok eltérő tájolásától. (A keresztény bazilika hajói az apszis felé mutatnak, a mecsetek oszlopsorai viszont a kiblafal előtt keresztben vannak, és a hívek az oszlopokkal párhuzamosan állnak.) bélyegkép|balra|250px|Az imaterem