Nádor

A nádor vagy nádorispán (latinul palatinus, comes palatinus, comes palatii) a Magyar Királyságban az uralkodó után a legnagyobb országos méltóság volt a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban; más néven a király helyettese. Szent István nyugati mintára hozta létre a tisztséget a német-frank palotagróf (pfalzgraf) mintájára. Eleinte tisztsége egybeesett az udvarispánéval (comes curialis), aki általában a udvarház gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A 12. századtól vált el tisztsége az udvarispánétól – ahogy később az országbíróé is –, és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor alakult ki bírói szervezete, és ekkor lett a nádor a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is.

A szó eredete

A szó eredete tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szláv „nádvorný župan” (udvari ispán – nádorispán) kifejezésből ered. Azaz az udvarispán szóból, akinek tisztségéből kivált, ahogy később az országbíró is.

Az „udvar” szó is a szláv u dvora azaz „udvarnál”, tulajdonképpen az „ajtónál” kifejezés átvétele. Az udvar szó (latinul curia, aula, palatium), mint királyi udvar a középkorban a fejedelem és kíséretének tartózkodási helyét jelentette, ami nem volt állandó, hanem a királyi udvarházakat, valamint az azokhoz csatolt szolgáltató falvak hálózatát jelentette. Ezek népeinek felügyelője, bírája volt különböző korokban az udvarispán, a nádor és az országbíró.

Az intézmény története

thumb|200px|Galántai gróf Esterházy Miklós „nádor ispány” Szent István udvarában valószínűleg a nyugati „Pfalzgraf” mintájára keletkezett a tisztség. Kezdetben a királyi udvarházak udvarnokainak felügyelőjeként (majd bírájaként) a kezdetleges udvar (azaz a kíséret) szükségleteinek biztosítása volt, majd bírói működése az udvari hivatalt lassan országos hatáskörűvé alakította. Az első név szerint ismert nádor Aba Sámuel, későbbi magyar király volt. A nádor ellátási funkcióinak megsokasodásával tehermentesítették a nádor és az udvarispán (curialis comes) vagy régebben másképpen udvarbíró tisztség szétválasztásával, amiből utóbb az országbíró tisztsége nőtt ki.

A királyné és gyakran az ifjabb király is rendelkezett saját nádorral. A királyné udvarispánját először 1198-ban említik. Az Árpád-kor végén több esetben előfordult, hogy a nádori hivatalt kettéosztották, „dunáninneni” és „dunántúli” nádorságra.

Az Árpád-ház kihalása utáni évtized anarchiával terhelt időszakában egyazon időben többen is viselték a nádori címet, nehezen meghatározható területi hatáskörrel. A tartományurak többnyire akkor is nádornak hívatták, illetve tekintették magukat, amikor a (kérdéses legitimitású) király már mást nevezett ki helyükbe. Ezért a hivatal tekintélye lehanyatlott, és Károly Róbert udvarában átmenetileg a tárnokmester lett az ország legfőbb méltósága (Kristó 1995).

A rendek először 1447-ben, Hunyadi János kormányzósága alatt választottak nádort.

Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A következő évszázadokban ezek a nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikke jelentették a nádor hatáskörének alapvető szabályozását. A későbbi törvényekkel ezen csak apróbb változtatást végeztek. thumb|200px|József nádor az 1840-es években (Johann Nepomuk Höfel festménye) right|200px|thumb|István nádor lovasportréja. Franz Xaver Zalder színezett litográfiája. (Budapesti Történeti Múzeum) A mohácsi csata után Magyarországon hatalomra kerülő Habsburg uralkodók uralkodói székhelye nem Magyarországon volt, ezért az országot királyi helytartón keresztül kívánták kormányozni. A magyar rendek azonban követelték a nádori hivatal betöltését és 1542. november 26-án nádorrá választották Révay Ferenc túróci főispánt. Ettől kezdve a nádori hivatalt – kis kihagyásokkal – mindig betöltötték, de a nádor személye nem volt azonos a királyi helytartó személyével.

Ezt az ellentmondásos állapotot a II. Mátyás koronázása előtt (1608. november 18-án) kiadott 3. törvénycikkben szüntették meg, ahol újra szabályozták a nádorság intézményét. A király 2 katolikus és 2 protestáns jelöltet állíthatott; a rendek ezek közül választották meg a nádort, aki ekkortól a rendi országgyűlés, különösen a felsőtábla elnöke is volt.

1723-ban létrehozták a Helytartótanácsot és a Hétszemélyes Táblát, amelyek elnöke a nádor lett. 1790 után Habsburg főhercegek töltötték be a nádori tisztséget, 1848 után a tisztség betöltetlen maradt. A legnevezetesebb késői nádor József nádor Habsburg főherceg (1776 – 1847), Magyarország utolsó nádora István nádor volt. Az ő lemondatásával (1848. szeptember 25.) a gyakorlatban megszűnt a nádori hivatal, de ennek törvényi kifejezése csak később történt meg. Még ezen a napon a bécsi udvar Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki gróf Lamberg Ferencet, de a pesti tömeg meggyilkolta, mielőtt gróf Batthyány Lajos miniszterelnöktől átvehette volna megbízatását. 1867-től megmaradt szerepköreit a miniszterelnökre ruházták, I. Ferenc József király koronázásán gróf Andrássy Gyula és IV. Károly koronázásán gróf Tisza István mint az országgyűlés által megválasztott nádorhelyettesek segédkeztek.

Korabeli törvények a nádor méltóságáról Szent László törvényei

A nádor bírói működését szabályozta a Szent László III. dekrétumának nevezett törvény harmadik cikkelye:

3. A nádorispánról

Azt is akarjuk, hogy ha olykor a nádorispán hazamegy, a király és az udvar pecsétjét hagyja annál, aki helyetteseképpen ott marad, hogy miképpen a királynak egy udvara van, úgy pecsétje is egy legyen. Ameddig pedig ez az ispán otthon marad, pecsétjét senkire se küldje, csupán azokra, kiket "udvarnokok"-nak neveznek, és akik önként, saját akaratukból mennek hozzá, azok felett legyen szabad neki ítélkezni. Ha másképpen cselekszik, ötvenöt penzát fizessen. Hasonlóképpen a herceg ispánját is, ha az nemcsak a saját alattvalói, hanem mások felett is ítélkezik, ugyanazon büntetéssel javítsák meg.

Aranybulla

thumb|200px|Az Aranybulla függőpecsétje. Előlapján II. András király alakja, hátlapján a hétszer vágott, négy pólyás magyar címer háromszögű pajzson A nádor országos köztisztviselői jogállásáról tanúskodik az Aranybulla (II. András, 1222):

8. A nádor bírói jogköréről

a) A nádor országunk minden embere felett különbség nélkül ítélkezzék. b) De a nemesek (olyan) ügyeit, melyek a fővesztésre vagy birtokaik feldúlására vonatkoznak, a király tudta nélkül ne fejezhesse be. c) Helyettes bírákat ne tartson, csak egyet, a saját udvarában

Nádori cikkelyek

Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikkek a következők:

Nádori cikkek A király választásánál övé az első szavazat, A kiskorú király gyámja vagy gondnoka; Király nem létében vagy a király serdületlen kora alatt országgyűlést hirdethet; Nemesi felkelés (insurrectio) esetében ő az országnak főkapitánya; A honfiak között felmerült meghasonlásokat kiegyenlíti, A király és ország között felmerült meghasonlás esetében közbenjár; Ha a király gyengeelméjűségnél vagy hanyagságnál fogva azt nem tehetné, vagy nem tenné, az ország szónokait meghallgatja, és azoknak válaszol; A királyi adományok alkalmánál felmerült panaszokat a király elé terjeszti; Ő az országnak első nagybírája oly értelemben hogy a királyi méltóságon kívül, nagyobb vagy az övéhez hasonló bírói hatalma senkinek sincs, A király távollétében annak helytartója; A kunoknak főkapitánya és bírája s ezért tőlük évenként 3000 aranyat húz; Dalmáciának bírája, amiért bizonyos dalmátszigeteknek jövedelmei illetik.

Magyarország nádorai időrendben Árpád-kor

Név Nádorság ideje Nádorsága alatt uralkodó Megjegyzés Aba Sámuel 1038 előtt Szent István 1041-1044 között király Zache 1055 I. András szerepel a Tihanyi alapítólevélen Radó 1057 I. András Ottó 1066 Salamon Győr nembeli Radván 1067 körül Salamon Gyula 1075-1091 előtt I. Géza, Szent László (?) Péter 1091 Szent László János 1108–1113 Könyves Kálmán Uros fia Fancsal 1131 körül –1138 II. Béla Bozeta fia Belos 1146–1157 II. Géza Ilona királyné öccse, II. Géza nagybátyja Henrik 1162-1163 körül III. István Héder nembeli Tamás 1163 IV. István Héder nembeli Ampud 1165-1174 III. István, III. Béla Farkas 1177körül –1183 III. Béla Bikács nembeli Dénes 1184 III. Béla Tamás 1185-1186 III. Béla Mog 1192-1193, 1198-1199, 1206 III. Béla, Imre, II. András Ézsau 1197-1198 Imre Mika (Mihály) 1199-1201 Imre Ják nembeli Benedek 1202-1204 Imre Miklós 1205 III. László Csépán 1206-1209 II. András Győr nemzetség Pot 1209-1212 II. András Győr nembeli Bánk 1212-1213 II. András Bár-Kalán nembeli Miklós 1213-1214, 1219-1222, 1226 II. András Szák nembeli Gyula 1215-1217, 1222-1226 II. András Kán nembeli Tódor 1222 II. András Csanád nembeli Dénes 1227-1229, 1231-1234 II. András Apod fia I. Mojs 1229-1230 II. András Apod fia Dénes 1235-1241 IV. Béla Tomaj nembeli Arnold 1242 IV. Béla Buzád-Hahót nembeli László 1242-1245 IV. Béla Kán nembeli Dénes 1245-1246, 1248 IV. Béla Türje nembeli István 1246-1248 IV. Béla Gutkeled nembeli Rátót I. Loránd 1248-1261, 1272-1273, 1274-1275 IV. Béla, IV. István, IV. (Kun) László Rátót nembeli Kőszegi Nagy Henrik 1261-1267 IV. Béla Héder nembeli Péc nembeli Dénes 1263, 1273-1274, 1277-1278 IV. Béla, IV. (Kun) László Péc nembeli, 1263-ban István ifjabb király nádora Domonkos 1266 IV. Béla Csák nembeli, István ifjabb király nádora Benedek 1268 IV. Béla Tombold fia, István ifjabb király nádora Lőrinc 1267-1270,1272, 1273 IV. Béla, V. István, IV. (Kun) László Kemény fia II. Mojs 1270-1272 V. István I. Mojs nádor fia Kőszegi Miklós 1275, 1276-1277, 1284-1286, 1289-1290, 1291, 1293-1295 IV. (Kun) László, III. András Héder nembeli, 1289-1290 között „dunántúli” nádor Péter 1275-1276, 1277, 1278 IV. (Kun) László Csák nembeli Máté 1278-1280, 1282-1284 IV. (Kun) László Csák nembeli Finta 1280-1281 IV. (Kun) László Aba nembeli Kőszegi Iván 1281-1282, 1287-1288 IV. (Kun) László Héder nembeli István 1284 november IV. (Kun) László Kacsics nembeli (?) Tekus fia Makján 1286-1287 IV. (Kun) László Aba nembeli Amadé 1288-1289, 1290-1291, 1293, 1295-1296, 1297-1298, 1299-1301 IV. (Kun) László, III. András Aba nembeli Rénold 1289-1290 IV. (Kun) László Basztély nembeli, „dunáninneni” nádor Mizse 1290 IV. (Kun) László „dunáninneni” nádor Mihály 1291-1293 III. András Szente-Mágócs nembeli Csák Máté 1296-1297 III. András Csák nembeli Apor 1298-1299 III. András Péc nembeli, „dunántúli” nádor Lóránd 1298-1299 III. András Rátót nembeli, „dunáninneni nádor”

Anjou-kor

Az Árpád-ház kihalását követő trónharcok ideje alatt a nagybirtokos tartományurak sokszor önhatalmúlag is viselték a nádori címet.

Név Nádorság ideje Nádorsága alatt uralkodó Megjegyzés Csák Máté 1297–1322 III. Vencel, Ottó, Károly Róbert Csák nemzetség, a címet önkényesen viselte tisztségétől 1297-ben történt megfosztása után Ákos István 1301–1307 III. Vencel, Ottó Ákos nemzetség Kőszegi Iván 1302–1307 III. Vencel, Ottó, Károly Róbert Kőszegi család Aba Amadé 1302–1310 III. Vencel, Ottó, Károly Róbert Aba nemzetség Rátót II. Loránd (Roland) 1303–1307 III. Vencel, Ottó Rátót nemzetség Péc Apor 1304–1307 Vencel Péc nemzetség Borsa Kopasz 1306–1315 Ottó, Károly Róbert Borsa nemzetség Rátót II. Domonkos (Rátót Domokos) 1315–1320 Károly Róbert Rátót nemzetség, a Pásztói család őse Debreceni Dózsa 1322

Nádor

Źródło i licencja