II. Tvrtko (1382 előtt – 1443. június 22. után), teljesebb nevén: II. Tvrtko István, régiesen: II. Tvartkó, , , , , bosnyák király, a Kotromanić-ház utolsó, törvényes házasságából született tagja.

Élete Származásáról Wertner Mór ezt mondja: „I. Tvrtkónak és vidini DorottyánakDorottya királyné Iván Szracimir bolgár cár és Baszarab Anna havasalföldi úrnő idősebb lánya volt. legidősb fia 1382. évben már életben volt.”Lásd Wertner (1891: 227). A boszniai trónöröklés szerint nem elsőszülöttségi rendben örökölték a Kotromanić-ház tagjai a trónt, így I. Tvrtko feltehetőleg még kiskorú gyermekeit megelőzve az elhunyt király közeli rokonát,Wertner (1891) szerint testvérét, Fajfrić (2000) szerint unokatestvérét. Dabiša Istvánt választották királlyá 1391-ben. Dabiša halála után 1395-ben már annak kiskorú fiát is mellőzték, és özvegyét, Gruba Ilona királynét ültették Bosznia trónjára, akit azonban 1398-ban elmozdítottak onnan, és I. Tvrtko házasságon kívüli fiát, Ostoja Istvánt választották helyette. Tvrtko herceg végül 1404-ben nyerte el az ország kormányzását II. Tvrtko néven, mikor testvérét egy összeesküvés megbuktatta, aki Zsigmond magyar királyhoz menekült. Maróti János macsói bánt küldte Zsigmond Ostoja megsegítésére, aki elfoglalta Szreberniket és Ostoja székhelyét, Bobovácot (történelmi magyar nevén: Babolc), ahova magyar őrséget helyezett, de II. Tvrtkót nem sikerült ekkor még elmozdítani a trónról. Zsigmond király végül 1408-ban vezetett nagy szabású hadjáratot Boszniába, melynek eredményeként II. Tvrtko királyt Dobor váránál fogságba ejtette, aki meghódolt előtte, és elismerte a magyar király fennhatóságát. Zsigmond ekkor magával vitte a legyőzött boszniai uralkodót Budára. Az 1408-as Bosznia fölötti győzelem alkalmából alapította meg Zsigmond és Cillei Borbála királyné a Sárkányrendet. 1409 októberében a Magyarországon „vendégeskedő” II. Tvrtkót a magyarellenes párt Hranić Sandalj vajda vezetésével hivatalosan is elmozdította a trónjáról, és ismét Tvrtko féltestvérét, Ostoját kiáltották ki királlyá. II. Tvrtko 1415-ig Magyarországon maradt, és csak ekkor küldte Zsigmond újra Boszniába, hogy ismét elfoglalja a trónt, ami több éves küzdelem után csak 1421. augusztus 18-án sikerült neki. A koronázására 1421 szeptemberében került sor.

1425-ben az anyja révén Kotromanić-házi leszármazott Cillei Hermann, aki II. Tvrtko nagynénjének, Kotromanić Katalinnak volt a fia, elérte, hogy veje, Zsigmond király szövetséget kössön Tvrtkóval az oszmánok ellen, és 1426. szeptember 2-án a nőtlen és gyermektelen II. Tvrtko kinevezte Cillei Hermannt örökösévé.

1433-ban Tvrtko leghatalmasabb boszniai ellenfele, Sandalj Boszniát a szultántól megvette, Tvrtko ennek hatására Magyarországra menekült, Boszniában pedig unokaöccse, féltestvérének egyik természetes fia, Radivoj ragadta magához a hatalmat, de királyi cím nélkül. Radivojt Sandalj halála (1435) után megbuktatták, amikor a kormányrudat Sandalj unokaöccse, Vukčić István ragadta magához. 1436-ban Tvrtko hazatért, de csak azzal a feltétellel nyerte vissza trónját, hogy II. Murád oszmán szultánnak évi 25.000 aranyat ígért, és elismerte az oszmánok fennhatóságát. 1440-ben azonban I. Ulászló magyar királyhoz csatlakozott, és magyar segítséget kért, mikor az oszmánok Zvornik várát békeidőben megkaparintották.

II. Tvrtko utolsó említése 1443. június 22-én történt, halálának pontos időpontja ismeretlen, de Klimentović Simon horvát krónikás szerint bosnyák alattvalói meggyilkolták.Lásd Wertner (1891: 228) és Fajfrić (2000).

Kijelölt örökösét, Cillei Hermannt túlélte, azonban a Cillei örökösök nem mondtak le a bosnyák koronáról, de Cillei Ulrik ellenfele, Hunyadi János a Kotromanić-házi jelöltet, Ostoja István király másik természetes fiát, István Tamást támogatta, így Cilleit kiütötte a boszniai örökségből.

II. Tvrtko két házassági terve ismert, az egyik a romagnai Malatesta-házÉppen ebben az időben, 1421. január 19-én vette feleségül a Malatesta-család egyik tagját, Kleofát a Palaiologosz-házi bizánci császári herceg, Teodor, II. Mánuél bizánci császár fia, mely házasságból származott Palaiologosz Ilona ciprusi királyné, II. János ciprusi király 2. felesége és I. Sarolta ciprusi királynő anyja. egy nőtagjával kötendő házasságról, mely velencei követségi beszámolóból maradt ránk 1422 májusából, de az esküvő sohasem történt meg.Lásd Wertner (1891: 228) A másik a Garai családból származó Garai Dorottya grófnővel, Garai János temesi ispán lányával, Zsigmond és Cillei Hermann rokonávalGarai János Zsigmond sógorának és Cillei Hermann vejének, Garai Miklós nádornak volt az öccse. kötött eljegyzés 1428. április 9-én, de a magyar hagyományok nem tudnak arról, hogy a tényleges egybekelés megtörtént volna.Wertner nem is említi az esetleges eljegyzést sem. Fajfrić (2000) szerint 1428 augusztusában a tényleges egybekelés is megtörtént, de a boszniai főnemesség teljes távolmaradásával.

II. Tvrtko királyt a bobováci királyi kápolnában helyezték örök nyugalomra.

Ősei

Jegyzetek

Források

Wertner Mór: A Garaiak, Századok 31, 902–938, 1897. Wertner Mór: II. Tvrtko István király, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 227–228, 1891

További információk

Kategória:Bosznia uralkodói Kategória:Kotromanić-ház Kategória:Trónfosztott uralkodók Kategória:Az 1380-as években született személyek Kategória:1443-ban elhunyt személyek Kategória:Meggyilkolt uralkodók