A kórházi szociális munka a szociális munka egészségügyi intézményekben, elsősorban kórházakban végzett területe. Célja, hogy a betegséggel, kórházi kezeléssel, rehabilitációval vagy tartós egészségi állapotváltozással összefüggő szociális, családi, pszichológiai és ellátásszervezési problémák kezelésében segítse a betegeket és hozzátartozóikat. A kórházi szociális munkás nem orvosi vagy ápolási feladatot lát el, hanem a beteg társadalmi helyzetével, családi környezetével, ellátási lehetőségeivel és intézményi kapcsolódásaival foglalkozik. A kórházi szociális munka az egészségügyi szociális munka egyik intézményi formájaként is értelmezhető.
A nemzetközi szakirodalomban a területet gyakran medical social work vagy health care social work néven említik. Ide tartozhat a pszichoszociális állapotfelmérés, a beteg és családja támogatása, a kórházi elbocsátás előkészítése, valamint a közösségi és szociális ellátásokhoz való kapcsolódás segítése.
Szükségessége A kórházi szociális munka jelentőségét az adja, hogy a betegség és a kórházi kezelés gyakran szociális következményekkel is jár. A beteg lakhatási, jövedelmi, családi és gondozási helyzete befolyásolhatja a kórházi kezelést követő ellátást, a rehabilitációt és a biztonságos hazatérést.
A szükségesség főbb okai:
A krónikus betegségek nagyobb társadalmi jelentősége miatt a betegellátás gyakran hosszabb távú életviteli, családi és gondozási kérdésekkel kapcsolódik össze. A népesség öregedése növeli azoknak a betegeknek az arányát, akiknél a kórházi kezelés mellett tartós gondozási, rehabilitációs, otthoni vagy intézményi ellátási kérdések is felmerülnek. Az egészségügyi ellátás szakosodása miatt a beteg útja több intézményen, szakrendelésen, osztályon vagy ellátási formán haladhat át. A kórházi ellátási idő rövidülése és a betegutak összetettebbé válása miatt nagyobb jelentőséget kap a hazabocsátás előkészítése, az utógondozás és a szociális ellátásokkal való kapcsolat. A betegellátásban egyre nagyobb szerepet kap az interdiszciplináris együttműködés, amelyben az orvosok és ápolók mellett pszichológusok, gyógytornászok, dietetikusok, betegjogi képviselők és szociális munkások is részt vehetnek.
Magyarországon a kórházi szociális munka helyzetével több szakmai vizsgálat is foglalkozott. Egy 2004-ben megjelent országos kutatás a fekvőbeteg-ellátó intézményekben végzett kórházi szociális munka szervezeti helyzetét, feladatait és feltételeit vizsgálta. Egy 2015-ös tanulmány a hazai kórházi szociális munka aktuális helyzetét a korábbi kutatási eredményekhez viszonyítva elemezte.
Feladatai A kórházi szociális munkás feladatai intézményenként, osztályonként és betegcsoportonként eltérhetnek. Munkája általában a beteg szociális helyzetének feltárására, a szükséges ellátásokhoz való hozzáférés támogatására, a családdal és intézményekkel való kapcsolattartásra, valamint a kórházi elbocsátás előkészítésére irányul.
Tipikus feladatai közé tartozhat:
a beteg szociális és családi helyzetének felmérése; a beteg és hozzátartozói tájékoztatása az elérhető szociális ellátásokról, rehabilitációs és közösségi ellátásokról; közreműködés a kórházi elbocsátás előkészítésében; kapcsolatfelvétel családtagokkal, gondozókkal, önkormányzati, szociális vagy civil ellátó szervezetekkel; segítségnyújtás idős, fogyatékossággal élő, hajléktalan, egyedül élő vagy szociálisan kiszolgáltatott betegek ellátási lehetőségeinek feltérképezésében; tájékoztatás a rehabilitációhoz, otthoni gondozáshoz, tartós ápoláshoz vagy segítő eszközökhöz kapcsolódó ellátási lehetőségekről; a beteg és az egészségügyi team közötti együttműködés támogatása; krízishelyzetek, veszteségek, hirtelen élethelyzet-változások szociális szempontú kezelése; szükség esetén önsegítő csoportokhoz, betegszervezetekhez vagy más támogató közösségekhez irányítás.
A kórházi szociális munka nem helyettesíti az orvosi diagnózist, az ápolási feladatokat vagy a betegjogi képviseletet. A betegjogi képviselő feladatait Magyarországon az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény külön szabályozza.
Módszerei A kórházi szociális munka módszerei a szociális munka általános eszköztárára épülnek, de az egészségügyi intézményi környezethez igazodnak. Gyakori elemei a szociális anamnézis felvétele, a pszichoszociális állapotfelmérés, az esetmunka, a családdal és más intézményekkel való kapcsolattartás, az esetkonferencia, valamint a kórházi elbocsátás előkészítésében való közreműködés.
A módszerek célja nem az orvosi kezelés helyettesítése, hanem annak támogatása, hogy a beteg a kórházi ellátás után is megfelelő gondozási, rehabilitációs vagy szociális háttérhez jusson.
Szerepe a betegellátásban A kórházi szociális munkás a betegellátó team tagjaként a beteg társadalmi és környezeti helyzetét vizsgálja. Munkája abból indul ki, hogy a betegség nemcsak testi állapotváltozás, hanem gyakran családi, munkahelyi, anyagi, lakhatási és gondozási következményekkel is jár.
A szociális munkás szerepe különösen jelentős lehet akkor, ha a beteg:
egyedül él, és a hazatérés után nincs biztosított gondozási háttere; idős, fogyatékossággal élő vagy tartós beteg; otthoni ellátásra, rehabilitációra vagy tartós intézményi gondozásra szorulhat; szociális ellátások, támogatások vagy segítő szolgáltatások igénybevételében szorul tájékoztatásra; pszichésen vagy szociálisan nehezen alkalmazkodik a megváltozott egészségi állapothoz; családi konfliktus, krízis vagy veszteség miatt fokozott támogatást igényel.
A kórházi szociális munkás a beteg önrendelkezésének, méltóságának és magánéletének tiszteletben tartása mellett dolgozik. Az egészségügyi ellátásban végzett szociális munka etikai alapelvei közé tartozik a titoktartás, a kliens önrendelkezésének támogatása, a hátrányos megkülönböztetés kerülése és a szakmai kompetenciahatárok betartása.
Kapcsolata a kórházi elbocsátással A kórházi szociális munka egyik fontos területe a kórházi elbocsátás előkészítése. Ennek során a szociális munkás feltárhatja, hogy a beteg rendelkezik-e megfelelő otthoni gondozási háttérrel, szüksége lehet-e rehabilitációs, szociális vagy tartós ápolási ellátásra, illetve milyen intézményi vagy közösségi szolgáltatások segíthetik a kórházi kezelést követő időszakban.
Az elbocsátás előkészítése különösen jelentős lehet idős, egyedül élő, fogyatékossággal élő, hajléktalan, tartósan beteg vagy komplex gondozási szükségletű betegek esetében. A cél az, hogy a beteg kórházi kezelése után lehetőség szerint ne maradjon ellátatlanul, és a szükséges egészségügyi, szociális vagy rehabilitációs kapcsolódások időben kialakuljanak.
Magyarországi szabályozási és szakmai háttér A kórházi szociális munka Magyarországon a szociális és gyermekjóléti ellátórendszer szabályozásában is megjelenik. A 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet külön nevesíti a kórházi szociális munka feladatait. A rendelet szerint e tevékenység része többek között a szülészeti-nőgyógyászati osztályon a válsághelyzetben lévő anya és gyermekének segítése, a gyermekelhanyagolás vagy bántalmazás észlelésekor szükséges intézkedések megtétele, valamint az együttműködés a felnőtteket ellátó, főként pszichiátriai és rehabilitációs osztályokkal.
A magyar szakirodalomban a kórházi szociális munka az egészségügy és a szociális ellátórendszer határterületén jelenik meg. A témával foglalkozó korai magyar nyelvű összefoglaló művek közé tartozik a Szociális munka és egészségügy című tanulmánykötet, amelyet a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete adott ki 1994-ben.
A kórházi szociális munkások hazai szakmai szerveződéséhez kapcsolódik az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete, amely az egészségügyi intézményekben dolgozó szociális szakemberek szakmai képviseletéhez és módszertani munkájához kötődik.
A magyarországi kórházi szociális munka helyzetét vizsgáló tanulmányok szerint a terület intézményi elhelyezkedése, feladatköre és szakmai feltételrendszere intézményenként eltérő lehet. A kutatások ezért külön hangsúlyozzák a szakmai identitás, a módszertani háttér és az egészségügyi teamben elfoglalt hely tisztázásának jelentőségét.
Főbb területei A kórházi szociális munka több betegcsoport és egészségügyi szakterület mellett megjelenhet. Kiemelt területei közé tartozhatnak:
pszichiátriai és addiktológiai ellátás; gyermekgyógyászat és gyermekvédelmi jelzőrendszeri feladatok; szülészeti-nőgyógyászati ellátás, különösen válsághelyzetben lévő anya és gyermek támogatása; rehabilitációs ellátás; geriátria és idősgondozáshoz kapcsolódó kórházi ellátás; hospice és palliatív ellátás; krónikus betegségekhez kapcsolódó támogatás; fogyatékossággal élő vagy tartós gondozást igénylő betegek ellátása; hajléktalan vagy lakhatási problémával érintett betegek kórházi ellátása; fertőző betegségekkel, stigmatizációval vagy társadalmi kirekesztéssel érintett betegcsoportok támogatása.
A területek közös jellemzője, hogy a beteg egészségi állapota mellett a társadalmi, családi és intézményi háttér is jelentősen befolyásolhatja az ellátás sikerességét és a kórházi kezelés utáni élethelyzetet.
Nemzetközi gyakorlat A nemzetközi gyakorlatban a kórházi vagy egészségügyi szociális munka az egészségügyi ellátórendszerben működő szakmai tevékenységként jelenik meg. A National Association of Social Workers egészségügyi szociális munkára vonatkozó standardjai az etikai elvek, a szociális állapotfelmérés, az intervenció, az interdiszciplináris együttműködés és a szakmai dokumentáció jelentőségét emelik ki.
Az egészségügyi szociális munka nemzetközi értelmezésében fontos elem a beteg és családja támogatása, az egészségügyi és szociális szolgáltatások közötti eligazodás segítése, valamint az ellátáshoz való hozzáférést akadályozó tényezők felismerése.
Elhatárolása más tevékenységektől A kórházi szociális munka több más egészségügyi és segítő tevékenységgel érintkezik, de nem azonos azokkal.
Az orvos feladata a diagnózis felállítása, a kezelés meghatározása és az orvosi döntéshozatal. Az ápoló a beteg közvetlen ápolási és gondozási szükségleteinek egészségügyi szakmai ellátásában vesz részt. A pszichológus elsősorban pszichológiai állapotfelmérést, tanácsadást vagy terápiás jellegű támogatást nyújthat. A betegjogi képviselő a beteg jogainak érvényesítésében és panaszainak kezelésében működik közre. A kórházi szociális munkás a beteg szociális helyzetével, ellátási lehetőségeivel, családi és intézményi kapcsolódásaival, valamint a kórházi kezelést követő élethelyzet szervezésével foglalkozik.
Lásd még
Szociális munka Egészségügy Kórház Rehabilitáció Hospice Palliatív ellátás Betegjogok Otthonápolás Gyermekvédelem Családsegítés Hajléktalanság
Jegyzetek
Források
Csató Zsuzsa szerk.: Szociális munka és egészségügy. Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Budapest, 1994. Magyar Zsófia: A magyarországi kórházi szociális munka helyzete egy országos kutatás tükrében. Esély, 2004/4. Vajda Kinga: A magyarországi kórházi szociális munka aktuális helyzete. Változások egy 10 évvel ezelőtti országos kutatás tükrében. Esély, 2015/1. National Association of Social Workers: NASW Standards for Social Work Practice in Health Care Settings. World Health Organization: Framework on integrated, people-centred health services. 2016.
További információk
Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete NASW Standards for Social Work Practice in Health Care Settings Medical Social Worker – Mayo Clinic College of Medicine and Science
Kategória:Szociális intézmények