Szent Imre magyar királyi herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Bihar vármegye, 1031. szeptember 2.) Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse. Nevét anyai nagybátyja, II. Henrik német-római császár után kapta (a latin nyelvű források Henricus néven említik). Életét főként a későbbi évszázadokban íródott krónikák és legendák örökítették meg. Születésének pontos ideje nem ismert, a modern történettudomány 1000 és 1007 közé teszi. A hagyomány szerint a székesfehérvári királyi palotában (a mai ferences templom és rendház helyén) látta meg a napvilágot. István király tudatosan az uralkodásra készítette fel fiát. Nevelését 1015-től Gellért püspök irányította, később pedig atyja udvarában sajátította el az államkormányzás és a hadvezetés gyakorlatát. A király Imrét jelölte ki utódjául, és személyesen neki írta politikai végrendeletét, az Intelmek Imre herceghez című művet. Bár a 12. századi Imre-legenda nyomán elterjedt, hogy a herceg szüzességi fogadalmat tett, a modern történettudomány ezt utólagos egyházi legendaképzésnek tartja, hiszen a trónöröklés biztosítása – és ezáltal a dinasztikus házasságkötés – elemi államérdek volt.

Hercegként egy általa felügyelt dukátussal rendelkezett, illetve ő volt a királyi testőrség parancsnoka. II. Konrád német-római császár 1031-ben hadjáratot indított az akkori Magyarország ellen. A magyar hadakat feltehetőleg Imre vezette, és a győri csatában győzelmet arattak. Esztergomban Konrád fia, III. Henrik írta alá a békeszerződést, amelynek értelmében az akkori Magyarországhoz került a Lajta és a Fischa közti terület, de még a Morva-mező is. István valószínűleg ekkor kívánta fiának átadni a trónt vagy társuralkodóvá (rex iunior) koronázni őt; a feltételezések szerint a Gizella királyné által készíttetett, később koronázási palástként ismertté vált miseruha is erre az alkalomra készülhetett. A királyi párt rövidesen az a hír fogadta, hogy Imre herceget egy vadászat során, egy vadkan halálra sebezte. 1031. szeptember 2-án halt bele sérüléseibe. Halála helyszíne és körülményei nem ismertek. Feltehetőleg a bihari Igfon erdőben történt, mivel a magyar királyi családtagok mind ott vadásztak. Ebben az erdőben épült fel emlékére a Szent Imre-apátság épülete. A kor szokása volt, hogy a szentek halálozásának vélt helyszínére építettek templomot, tehát a feltételezés megállhatja a helyét.

A herceg váratlan halálával kapcsolatban alternatív történelmi elméletek is születtek. Mivel II. Henrik halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt, Imre nőágon esélyes lehetett volna a német-római császári trónra is, ezért egyes feltételezések politikai merényletet sejtenek a háttérben. Egy másik teória szerint a végzetes sebet nem egy állat, hanem a besenyő Tonuzoba (’vadkan’) nemzetségéből származó felbérelt gyilkos okozta. A fősodorba tartozó történettudomány ezeket a feltevéseket nem tekinti bizonyítottnak. Imre volt az első a királyi családból, akit az akkor még épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temettek el. A legenda szerint apja Imre halála miatt ajánlotta fel koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én.

Születése bélyegkép|263px|Vastagh György: Szent Imre herceg bélyegkép|263px|Imre herceg temetése és Vazul megvakítása Fehérvárott, Képes krónika Szent Imre herceg I. István király és Gizella királyné (984–1065) fia. Az uralkodó házaspár gyerekeiből (többen is lehettek, csak kettőnek a neve maradt fenn: Ottóé, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, és korán halt meg), valamint Imréé, aki nevét, valószínűleg anyai nagybátyja II. Henrik német-római császár után kapta. A hahóti kódex és a Pray-kódex a nevet Henricus alakban tartalmazza, az előbbi esetben meg is tévesztette a kutatókat, mert először II. Henrik említését vélték benne.

Életéről krónikák és legendák alapján vannak csak információk. Születésére nézve egyes források 1000-et jelölnek meg, míg a krónikák szerint 24 éves korában halt meg, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

bélyegkép|263px|A székesfehérvári Szent Imre-templom. A hagyomány szerint az egykor a templom helyén állt palotában született a herceg A hagyomány szerint a székesfehérvári ferences templom és rendház (ma Szent Imre-templom) elődjének számító királyi palotában született.

Neveltetése Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből a Szentföld felé tartva I. István udvarába került Győrszentmártonon a mai Pannonhalmán, és a királyfi mellett marasztalták, eredeti szándékától eltérően.

Gellért püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta.

Tizenöt éves korától atyja mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. I. István Imre herceg nevelését annak huszonhárom éves korában fejezte be.

Házassága és a szüzességi fogadalom Amikor Imre felkészült az uralkodásra, a dinasztikus érdekeknek megfelelően feleséget kerestek számára. Bár hiteles írott forrás nem maradt fenn a feleség személyéről, a történelmi hagyomány lengyel, horvát vagy bizánci uralkodóházból származó hitvest feltételez.

A 12. század elején keletkezett Imre-legenda úgy tartja, hogy a herceg a testi nemzést elutasítva titokban szüzességi fogadalmat tett (a veszprémi helyi hagyomány szerint a székesegyház északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között), és feleségével önmegtartóztató életet élt: „Ő a testi nemzést, amely romlandó, a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte\…, és érintetlen hitvese szüzességét romlatlanul megőrizte.” A modern történettudomány ezt a motívumot egyértelműen későbbi betoldásnak tartja. A korábbi, 11. századi források (például a nagyobbik István-legenda), valamint a 14. századi krónikakompozíció korai rétegei Imre számos erényét felsorolják, de a szüzességet egyáltalán nem említik. István királynak és a formálódó keresztény államnak elemi érdeke volt a trónöröklés biztosítása. A kutatók egybehangzó álláspontja szerint az önmegtartóztatás eszményét utólag, a szigorodó egyházi elvárások, a cölibátus hatására vetítették vissza a herceg alakjára. A legendaszerzők ezzel adtak teológiailag elfogadható magyarázatot arra a dinasztikus szempontból tragikus tényre, hogy Imre házasságából nem született trónörökös.https://mek.oszk.hu/05000/05000/html/kristo021.html

Trónörökösként I. István őt jelölte ki utódjául, és a döntés a főpapság, valamint az uralkodói kíséret részéről is teljes támogatást élvezett.. A király felkészítette fiát az uralkodásra. Az „Institutio morum – Intelmek Imre herceghez" című írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek. (Ezt az írást, amelyet a király végrendeletének is tartanak, századok múltán a Corpus Juris Hungaricibe, a Magyar Törvénytárba is felvették.)Az Intelmek megírásakor mintául szolgálhatott VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár „A birodalom kormányzásáról” (latinul: De administrando imperio) c. munkája (akár ennek létezéséről szóló hírek), amelyet a császár Rómanosz nevű fia számára írt.

Imre az 1020-as évek végén kikerült szülei udvarából, és feltehetően elfoglalta a trónörökösöket megillető területeket (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a „királyi sereg" parancsnokságát is. Ismeretes, hogy Imre viselte az „oroszok hercege/vezére" címet is, ám ennek értelmezése vitatott. Jellemzően mégis a királyi testőrség parancsnokságát értik alatta.

II. Henrik német-római császár halála után utóda, II. Konrád hadjáratot indított Magyarország ellen, 1030-ban.Bánlaky: A magyar nemzet hadtörténelme, 3. fejezet A győri csatában győztes magyar sereget valószínűleg Imre vezette. Bár a magyarok előtt megnyílt a lehetőség Bajorország felé terjeszkedni, István nem folytatta a csatát, békét ajánlott a császárnak, 1031-ben a császár fia (később III. Henrik néven lett császár) Esztergomban aláírta a békeszerződést. Valószínűsíthető, hogy a békekötésben Imre is részt vett, amivel Magyarország része lett a Lajta és a Fischa folyók közötti terület a Morva-mezővel együtt.

Apja a koronát át akarta adni Imrének, valószínűleg a később átalakított, magyar koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készíttette Gizella királyné. A herceget várva érkezett meg a hír, hogy Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.

Halála Halálának pontos helye sem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben vadászat közben (az országnagyok kedvelt vadászterületén) történt. Itt épült fel a 11–12. század fordulóján a Szent Imre-apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Ő volt az első személy, akit az akkor még csak épülő fehérvári bazilikában temettek el.

VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5.

Imre herceg halálában szerepet játszhatott a német–magyar politikai viszony is. II. Henrik halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt, így lehetséges örökösként szóba jöhetett az utolsó nőági leszármazott, Imre is. Konrád nyilván számolt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy 1030-ig kifejezett ellenséges viszony volt a két ország között, míg 1031-ben egy csapásra megszűnt a háborús állapot, és békét lehetett kötni. A vadászbaleset nem ritka a nagypolitikában, egyes vélemények szerint nem vadkan ölte meg, hanem egy Vadkan nemzetségnevű felbérelt besenyő. A Hildesheimi szász évkönyvben így írnak Szent Imre haláláról: "Et Heinricus Stephani regis filius, dux Ruizorum ,in venatione ab apro discissus periit flebiliter mortuus", azaz István király fiát, Imrét, az oroszok hercegét egy vadászat során egy vadkan szétszaggatván, siralmas halállal meghala.

Emlékezete bélyegkép|263px|Szobra a székesfehérvári Bory-várban, Bory Jenő alkotása Imre (1174–1204) Árpád-házi magyar király róla kapta nevét. Több település őrzi nevét: Mátraszentimre (Heves vármegye), Szentimrefalva (Veszprém vármegye), Tiszaszentimre (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye), Csíkszentimre (Csík vármegye – Hargita), Hegyközszentimre (Bihar vármegye), Marosszentimre (Alsó-Fehér vármegye), Nyárádszentimre (Maros vármegye) vagy az egykori Pestszentimre, ma Budapest XVIII. kerületébe olvasztva. 1930 után (1950-ig) Budapest sok részből összevont XI. kerületét nevezték Szentimrevárosnak, ahol mai napig nevét viseli a Szent Imre-plébániatemplom és a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, valamint található egy Szent Imre-szoborcsoport a Móricz Zsigmond körtéren. Közterek, utcák viselik nevét több településen. Települések, ahol áll neki szentelt templom Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola Mészkőszobra áll a székesfehérvári Szent Imre-templom mellett, bronzszobra a a veszprémi Szent György-kápolna előkertjében. Zircen a középkori templom pillérkötegén álló, teljes alakú kőszobra 1749-ben készült. Szent Imre az ifjúság védőszentje

Galéria

Források

Jegyzetek

További információk Szent Imre herceg weboldal Szent Imre.lap.hu – linkgyűjtemény

Диба Юрій. Угорські чинники на політичній та культурній мапі Центральної Європи Х-ХІ ст. [Hungarian factors on the political and cultural map of Central Europe in the X-XI centuries]

Kategória:Árpád-ház Kategória:Magyar szentek Kategória:Magyar királyi hercegek Kategória:Székesfehérváriak Kategória:Trónra nem került trónörökösök Kategória:Vadászbalesetben elhunyt személyek Kategória:Az 1000-es években született személyek Kategória:1031-ben elhunyt személyek Kategória:Magyarország trónörökösei Kategória:A székesfehérvári koronázóbazilikában eltemetett személyek