Lövő

Lövő (1905-ig Német-Lövő, horvátul: Livir) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban.

Fekvése Az Vas–Soproni-síkság és a Kisalföld határán fekszik, Soprontól 27 kilométerre délkeletre, Fertőszentmiklóstól 14 kilométerre délnyugatra.

Északnyugati szomszédja Sopronkövesd, de észak és kelet felől is e településhez tartozó külterületek határolják; a további szomszédos települések: dél felől Nemeskér, délnyugat felől Egyházasfalu, nyugat felől pedig Völcsej. Északkelet felől a legközelebbi település Röjtökmuzsaj, de közigazgatási területeik nem érintkeznek.

Megközelítése A település közúton könnyen megközelíthető, mert áthalad a központján, nagyjából dél-északi irányban a 84-es főút; Fertőszentmiklóssal és Kőszeggel pedig az előbbit nagyjából merőlegesen keresztező 8627-es út kapcsolja össze.

A hazai vasútvonalak közül a települést a érinti, melynek egy megállási pontja van itt; Lövő vasútállomás a község északi szélén helyezkedik el, közúti elérését a 8627-es útból kiágazó 86 313-as számú mellékút teszi lehetővé.

Története Kezdetek

Időszámításunk kezdete előtt 34 évvel rómaiak vetették meg a lábukat a mai Dunántúl területén, melyet ők a régi lakosságról Pannóniának neveztek el. Az utak mentén a rómaiak őrállomásokat helyeztek el. Ilyen őrállomásuk volt a rómaiaknak Lövőn is. (Ezen őrállomás a "Várhely" nevet kapta a későbbiekben.) Bizonyíték van arra, hogy, ha előbb nem is, de i. sz. 105-141 között, Antoninus Pius római császár uralkodása idején már voltak rómaiak Lövőn. A Római Birodalom bukása után egész Pannónia "népek országútja" lett. 568-tól a Dunántúlt avarok népesítették be. Nagy Károly 5 évi kemény harc során (788-793) a Tiszáig terjesztette ki a birodalma határait. Ekkor az avarok mellett szláv törzsek éltek Nyugat-Magyarország területein. A honfoglalás idején is találkozhatunk a falu említésével: 950-ben a német krónikások "ad Lova" (magyarul: Lövő mellett) melletti csatákat említenek. Szent István idején Lövő határvédő szerepe megmaradt. Lövő lehetett az őrök állandó szállása, a magaslaton fekvő Fel-Lövőn pedig az őrállomásuk, ahonnét az utakat figyelhették. A tatárjárás a falu történetében hatalmas fordulópont volt. Óriási pusztítást okoztak a tatárok, a falu lakossága elmenekült. Lövő, mint őrállomás ezután megszűnik. IV. Béla a tatárjárást követően bajor telepesekkel töltötte fel a térséget. Ekkor Lövőt Schützennek nevezték, míg más források alapján a neve Geshiess is lehetett. A határnak egy részét ma is "Gurund"-nak nevezik, a német Grund szóból adódóan. A következő emlékünk 1317-ből való. Károly Róbert oklevelet ad ki Lövő kiváltságainak (hegyvám-mentesség, dézsmajog) igazolására.

Földesurai Lövő a 14. századtól földesúri fennhatóság alá került; ismert földesurai az alábbiak voltak:

Baksafi Ábrahám (...-1317-ig) Héderváry Dezső (1317-1327) Héderváry Sándor (1327-1389?) Kanizsai László (1387-1434) Kanizsai Miklós (1434-1472) Kanizsai György (1472-1508) Kanizsai László (1508-?) Kanizsai Ferenc (?-1532) Nádasdy Tamás (1536-1562) Nádasdy Ferenc (1562-1620) Nádasdy Pál (1620-1633) Nádasdy II.Ferenc (1633-1671) A királyi kincstár volt Lövő földesúri jogának a birtoklója a Wesselényi-féle összeesküvés után. (1671-1677) Ezután bérbe került a terület amelynek a következő zálogos urai voltak: Gróf Draskovich Miklós (1677-1678) Széchenyi György, prímás (1678-1695) Széchenyi György, uraság (1695-1732) Széchenyi Zsigmond (1732-1738) A fennmaradó időben családi perek miatt nem tisztázott Lövő földesurának személye. Széchenyi László (1741-1760) Széchenyi Antal (1760-1767) A fennmaradó időben gróf Forgách János, Széchenyi Antal sógora igazgatta a birtokot. Széchenyi Ferenc (1774-1814) Széchenyi Pál (1814-1864) Széchenyi Kálmán (1864-1871) Kisfaludy Sándor volt az utolsó lövői földesúr, de a lakosok megvették a jogokat tőle 1871 táján.

Más események 1454-1514 között Lövő mezővárosi rangra emelkedett, azelőtt "posessio", azaz falu volt. Lövő régi pecsétje is a 15. századra vall. A pecséten található írás a következő: S.(igillum) Commune oppidi Leoveo. Azaz: Lövő mezőváros közönséges pecsétje. 1532-ben a vonuló török sereg hatalmas pusztítást okozott a faluban. A 17. század közepén a törököt kiűző katonák okoztak hatalmas pusztítást Lövőn. 1664-ből, illetve 1683-ból egy-egy nagy tűzvészről vannak feljegyzések. Lövőnek a Rákóczi-szabadságharc idejéből is van emléke: 1705: Lövő és Völcsej között a kurucok vereséget mértek a német erőkre. 1711: A háborúk állandó kísérője, a pestis nem kímélte Lövőt sem. Az itteni áldozatok száma kb. 100 főre volt tehető, miközben a lakosságszám ekkor 400 körül alakult. 1848: Lövőt horvátok támadták meg. A lövői katonák a környék falvainak férfi lakosaival egyetemben alkották a soproni nemzetőrség 2. zászlóaljának 14. századát. A Bach-korszaknak két nagy eredménye is volt Lövőn: 1851. április 1-jén a postahivatal működésbe lépett. Zsandárállomás megszervezése is történt Lövőn. 1865. szeptember 20.: A "Déli vasut" megindulása. Lövő a Sopron–Kanizsa útvonalon mint állomás szerepelt. A vasút jelentős gazdasági növekedést hozott a falunak. 1873: A legnagyobb tűzvész Lövő történelme során. 1914-1918: az első világháborúban 250 lövői katona vett részt, akik közül 70-en nem tértek haza, közülük 55 ember biztosan elhunyt a háborúban. 1924: Dr. Horváth Ferenc megalapította a helyi "késgyárat".

Elnevezései A település neve 1905-ig Német-Lövő volt. Horvátul két neve ismert: a kópházi horvátok Livirnek, a fertőhomoki horvátok Livernek hívták a települést. A nevek eltérése a két településen beszélt horvát nyelvjárások hanglejtésében keresendő. A kópházi horvátok ča nyelvjárást beszélnek, amely a horvát tengermelléken és Isztrián használatos. Ebben a nyelvjárásban az ún. ikavski, az í-ző hanglejtés dominál. Fertőhomokon kaj nyelvjárást beszélnek, ez leginkább a szlovén nyelvhez és annak keleti dialektusaihoz áll közel, s az e magánhangzó a domináns hang.

Közélete Polgármesterei +TerminusNévJelölő szervezetMegjegyzés1990–1994Galavits Jenőfüggetlen1994–1998független1998–2002független2002–2006Balics Jánosfüggetlen2006–2010független2010–2014független2014–2019Hollósi Gáborfüggetlen2019–2023függetlena képviselő-testület feloszlatta magát2023–2024függetlenIdőközi választás 2023. január 8.2024–független

Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,1%-a magyarnak, 0,6% horvátnak, 2,9% németnek, 0,5% románnak mondta magát (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,6%, református 2,5%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 5,5% (14,8% nem nyilatkozott).Lövő Helységnévtár

2022-ben a lakosság 93,2%-a vallotta magát magyarnak, 2,2% németnek, 0,5% horvátnak, 0,4% cigánynak, 0,4% románnak, 0,1-0,1% lengyelnek, ukránnak és szlováknak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 54,8% volt római katolikus, 2,7% evangélikus, 2,2% református, 0,1% görög katolikus, 1,6% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 5,6% felekezeten kívüli (32,3% nem válaszolt).Lövő Helységnévtár

Képgaléria

Hivatkozások

További információk Mohl Adolf: Lövő története (Győr Győregyházmegyei Alap Nyomdaműintézete, 1930.)

Kapcsolódó szócikkek Lövői Zenekar

Kategória:Győr-Moson-Sopron megye települései Kategória:A Répce-sík települései Kategória:Sopron vármegye települései