Vida Géza (Nagybánya, 1913. február 28. – Nagybánya, 1980. május 11.) nagybányai szobrászművész. A fafaragás nagy mestere volt, ritkán használt követ. 1974-től a Román Akadémia levelező tagja. Vida György (1946) művészettörténész apja.
Életpályája
Művészeti tanulmányait szülővárosában, a nagybányai művésztelepen, Ziffer Sándornál kezdte, akinél modell után rajzolt. A második világháború idején, 1942-1944 között bejutott a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bory Jenő szobrászművész lett a mestere.
1944-ig tagja és kiállító művésze volt a kolozsvári Barabás Miklós Céhnek. 1947-től kiállító művésze volt a nagybányai és az országos romániai tárlatoknak. Állami megrendeléseket kapott köztéri szobrok megalkotására, díjakban, elismerésekben részesült. 1950-ben kinevezést nyert a nagybányai művészeti középiskolába, majd 1954-től annak igazgatója lett.
Kiállításai (válogatás) Egyéni Kolozsvár (1948) Bukarest (1948, 1958)
Csoportos XXIX. velencei biennále (1958)
Köztéri művei (válogatás) A román katona emlékműve (1964, Nagykároly) Öregek tanácsa (1971, Nagybánya) Partizán emlékmű (kőből, 1972, Majszin)
Romániai állami díjak, elismerések a Román Népköztársaság Állami Díja (1953) a Művészet Kiváló Mestere (1957) Munka Érdemrend I. fokozat (1963) Kulturális Érdemrend I. fokozat (1968) a Kultúra és Művészet Állami Bizottságának díja (1971)
Jegyzetek
Kortárs magyar művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2001. Vida Géza lásd 887. p.
További információk Vida Géza élete, munkássága az artportal honlapján Murádin Jenő: Epilógus a Nagybányai művésztelep történetéhez
Kategória:Magyar szobrászok Kategória:Romániai magyar szobrászok Kategória:Nagybányaiak Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1980-ban elhunyt személyek Kategória:A Román Akadémia tagjai