bélyegkép|Díszmagyarban Édesanyja (Jókai festménye után, 1843)|bélyegkép Ásvai Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.Halálesete bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári halotti akv. 780/1904. folyószáma alatt.) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. Jókay Károly és Jókai Eszter öccse.
Élete Családja, ősei Jókai Mór ősei valószínűleg a Kis-Duna melletti Jókáról származhatnak.Görföl Jenő 2025: Amikor behúnyta szemét a Teremtő. Jókai Olvasókönyv A családi legendárium szerint egyik névadó ági őse, Jókay Mihály I. Lipót király alatt Esztergom várában volt zászlótartó, a vár vívásánál felfedezvén, hogy a tüzérek meg vannak vesztegetve, maga irányzott egy ágyút és úgy célzott, hogy a vár alatt táborozó törökök közül egy pasának a karját szakítsa le a golyó. Érdemeiért 1668. február 5-én ásvai Jókay Mihály, Jókay Ferenc és Jakab fivéreivel együtt címeres nemeslevelet nyert.HU MNL OL A 130 – Illésy – a – 0180A 23 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Litterae Consilii Regii Locumtenentialis Hungarici – 1754 – N° 340; veol.hu; leveltar.dretgy.hu
Jókai Mór Komáromban kisbirtokos református nemesi értelmiségi családban született, ásvai Jókay József (1781–1837), ügyvéd, táblabíró és nemespulai Pulay Mária (1787–1856) gyermekeként 1825. február 18-án. Rá két nappal, február 20-án keresztelték meg. Bátyja Jókay Károly, nővére Jókai Eszter. Édesapja elszegényedett, s miután a földjeit kénytelen volt eladni, ügyvéd lett. Barátja volt az irodalomnak (amint maga írja: „tisztelettel, még pedig különös tisztelettel viseltetem hazánknak minden jelesebb poétai lélekkel ékeskedő fiai eránt”); maga is írt időtöltésből verseket, összeírogatott más szerzőktől érdekes dolgokat; ügyes rajzoló és festő is volt, és jegyzeteit találóan illusztrálta. Az 1812. augusztus 14-én megesküdött házaspárnak Móric volt az ötödik gyermeke (két bátyja még csecsemőként meghalt). Apai nagyszülei ásvai Jókay Sámuel (1749–1829), ógyallai földbirtokos és Vörös Katalin (1761–1830) voltak. Anyai nagyszülei nemespulai Pulay Dávid (1754–1806), banai földbirtokos, és baracskai Szűts Erzsébet (1764–1822) voltak.Pápai Lapok. 26. évfolyam, 18991899-05-14Irodalmi Szemle, 20042004/6Szénássy Zoltán: Jókai és Komárom (Száz éve hunyt el Jókai Mór)A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1–26. szám)1992-03-28 / 13. szám
Neve Jókay Móricz néven anyakönyvezték.http://www.magnificat.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=880&Itemid=266 Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi unszolására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezve, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg.
Tanulóévei Elemi iskoláit 1831-ben szülővárosában kezdte meg, 1832-ben már ugyanott a református középiskolában a gimnáziumi declinisták sorába lépett és 1833-ban conjugista lett; mind a két osztályban Keresztesi Barsi József volt a tanára. 1834–35-ben grammatistaA gimnáziumban az első három év grammatikai osztályaiban a főnévragozással (declinisták), az igeragozással (conjugisták), a mondattan elemeivel (syntaxisták) foglalkoztak. Szolgáló iskolák, rövid életű egyesületek volt Sörös Lajos tanár keze alatt. A kis Móricban korán jelentkezett az erős képzelődés. Ennek tulajdonítható ideges félénksége, ami egyebek között abban nyilvánult meg, hogy rettegett a nagy szakállú zsidóktól, a kutyáktól és különösen attól, hogy élve eltemetik. Szülei nem eresztették el a háztól, pajtásai nemigen voltak, magában, bizarr játékokkal szeretett mulatni. Nagy hatást gyakorolt lelkére édesapja, aki barátja volt az irodalomnak, színészetnek és maga is írogatott időtöltésből verseket, rajzolgatott, festett, mesélt az 1809-es nemesi felkelésről, amelyben részt vett; valamint édesanyja, aki jeles adomázó volt. Mindezen hajlamokat tehát Jókai a szüleitől örökölte. Kilencéves korában megjelent két verse nyomtatásban (egy betűrébusz a Regélő 1834. 70. számában,A Regélő 1834. 70. száma és egy négysoros vers A város bolondjáról a Helmeczy Társalkodó-ja 1834/54. számában), melyeket Tóth Lőrinc vitt magával Pestre és ott adatta ki.
1835-ben Pozsonyba adták cserébe Zsigmondy Sámuel ágostai evangélikus líceumi tanárhoz, a német nyelvet tanulni. Tobias Gottfried Schröer volt a tanára, aki az akkori idők szelleme szerint szigorúan óvta az ifjakat a magyar nyelvű beszédtől és irodalomtól. Jókai a németen kívül jól megtanult latinul és az ógörögbe is belekezdett – kitűnő tanuló volt. 1837-ben, hazatértekor már halálos betegen találta szeretett atyját és még abban az évben el is veszítette. A fájdalom ágyba döntötte az ifjút, és méltán féltették életét. Hálával emlékezik a költő „áldott jó Eszter nénjére”, aki őt ápolta, s ennek köszönhető, hogy életben maradt.
Gimnáziumi tanulmányait Komáromban folytatta. Tanárai közül nagy szeretettel és hálával emlékezik meg Váli Ferencről, aki később sógorává lett. Úgy jellemzi őt mint puritán szigorúságú, sokoldalú, tudományosan képzett férfiút és jeles tanárt. Tőle tanult meg Jókai három év alatt franciául, angolul és olaszul; az ő vezetése alatt készítette retorikai (1837–38) és poetikai (1838–39) feladatait. Jókainak télen-nyáron minden nap hajnali öt órakor ott kellett lennie tanítója írószobájában, és ezt úgy megszokta, hogy idős korában is reggel hat órakor kelt fel és 10 órára elvégezte írnivalóját. 1839–40-ben a logikai évfolyamot ugyancsak a komáromi református középiskolában végezte Váli vezetése alatt. A II. bölcseleti osztályra, melyet akkor fizikának neveztek, az 1841–42-es iskolai évre a pápai református iskolába küldte őt édesanyja, ahol végül az érettségi vizsgát letette. Jeles tanárai voltak, köztük a természettudós Tarczy Lajos, aki egyébként az irodalmi foglalkozásban is vezetője volt az ifjúságnak. A szerencsés véletlen több tehetséges kortárssal, többek közt Kerkapoly Károllyal, Petrich Somával, Kozma Sándorral és Petőfi Sándorral hozta össze; utóbbival szoros barátságot is kötött.
Jókai 11 tantárgyból mind a két félévben csupa jeles osztályzatot kapott és az elsők között volt poétaként is. Volt ugyanis az iskolában egy önképző-társulat, amelynek tagjai hetenkénti üléseiken a beadott irodalmi műveket bírálták, s amit elfogadtak, azt a szerzők felolvasták és saját kezűleg az érdemkönyvbe iktatták. 1841. november 21-én érdemkönyvbe írásra ítélték: Mi az? c. lírai költeményét, majd 1842-ben Az istenítélet c. elbeszélését. Írt még számos lírai művet, 1842. július 26-án pedig egy arany jutalmat nyert Tűz és víz c. elbeszélésével.
Írói pályafutásának kezdete bélyeg|Jókai Mór (1854)
Erős és gyakori mellfájás kínozta, meg volt győződve arról, hogy tüdővésze van. Az iskolai év bevégeztével, augusztus 21. után hazament. Petőfi és Orlay pár nappal azután szintén elhagyták Pápát és Komárom felé vették útjukat, hogy Jókait meglátogassák; az anya szívesen fogadta és csak három nap múlva bocsátotta el őket. Levegőváltozásra lévén szüksége, anyja Kecskemétre küldte őt jogot tanulni. Ezen alföldi város testére, lelkére egyaránt üdvösen hatott. „Itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író”, mondja visszaemlékezésében ő maga. Mellbaja teljesen megszűnt, szervezete megerősödött. Megismerte az igazi magyar népéletet, a népjellemet, a puszták világát.
Kecskeméten a visszatért életkedv elég változatossá tette napjait. A sugárzó szemű, szőke, választékos modorú ifjú meg is tudta magát kedveltetni a diákság körében. Szorgalmasan tanult, de volt ideje színielőadásokat rendezni, bennük játszani, rajzolni és festeni; sőt, kisdiákokat is tanított rajzolni. Itt írta a Zsidó Fiút, 1842-ben. A darabot pályázatra szánták, idegen kéz kellett hogy megírja. Petőfi mint színész 1843. január közepén Kecskemétre került és felkereste Jókait. A színészköltő sanyarú helyzetben volt, Jókai arra kérte őt, másolja le drámáját, gondolván, hogy majd tisztességes honoráriumot ad neki. Petőfi örömmel tette meg a baráti szolgálatot; a honoráriumot azonban nem fogadta el. Jókai tehát azzal fejezte ki háláját, hogy lefestette barátját olaj-miniatűrben, violaszín sárga gombos frakkban. Petőfi nagyon megörült a képnek és később is szívesen mutogatta azt pesti barátainak. (Ekkor festette bankházi Ács Pál arcképét is, mely a kecskeméti főiskola birtokában van). Jókai március 8-án nyújtotta be darabját a Magyar Tudományos Akadémiához és október 31-én dicséretben részesült (a pályadíjat Obernyik Főúr és pór c. drámája nyerte el.)1893-ban Gyulai útmutatása nyomán Borovszky Samu ráakadt az akadémia irattárában; megjelent: Jókai Mór írói működésének ötvenedik évfordulója c. mutatványkötetben, Budapest, 1894. 83–155. 1.
Április elején elkísérte Petőfit Pestre, és együtt ment vele Frankenburg Adolf lakására. A jogi tanulmányok befejezése után egy évig bojtár volt Asztalos István komáromi ügyvédnél, kinek lánya Etelka (1834–?) volt az író első szerelme, de a vallási különbségek miatt Jókai anyja nem engedte azt beteljesülni,arcképe Jókai festményén; 1918 Jókai album. Budapest, 14; 1975 Irodalmi Szemle 18, 348-349; Mácza Mihály 1997: Jókai első szerelmének emléksorai. Dunatáj 8/48, 6 azután mint jurátus Molnár József irodájába jutott Pesten. Javadalmazása a szálláson kívül 6 forint egy hónapra. Petőfi már ekkor Pesten lakott és ünnepelt költő volt. Örömmel fogadta Jókait és büszkén mutatta be fiatal írótársainak, akik az Életképek-ben megjelent A Nepean-sziget után ismerték. Ekkor írta Petőfi Jókai Mórhoz c. költeményét, mely a Pesti Divatlap-ban (1845. II. 37. sz. dec. 11.) jelent meg.
bélyeg|200px|Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor (1840-es évek) 1845-ben a nyári hónapokat Komáromban, édesanyja körében töltötte; a társaságot kerülve rendesen kora reggel ment ki szigeti kertjükbe és késő este tért haza; ott készült az ügyvédi szakvizsgára és írta a Hétköznapok c. regényét. Olykor ellátogatott Orbán Gábor városi rajztanárhoz, ahol olajba festett egy várat.Szinnyei József bibliográfus megjegyzése: „Én, ki akkor szintén azt a rajziskolát látogattam, és társaim, csak a tollrajzig vittük, bámulva néztük az ő sikerét az általunk soha el nem ért magasságban. Ezen időből maradt meg egy tollrajza, mely Kossár Ferenc komáromi városi kapitányt ábrázolja, gyűjteményemben; hasonmása megjelent a Magyar Szalonban 1894. jan. 874. 1.” Az 1845–46-os telet ismét Pesten töltötte, többnyire Petőfi Sándor, Lisznyai Damó Kálmán, Czakó Zsigmond, Pákh Albert, Vahot Imre és Tompa Mihály tartozott a társaságukhoz. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett, és egy pert is szerencsésen megnyert.
De az ügyvédi pályával csakhamar szakított. 1846-ban, első regényének, a Hétköznapoknak a sikere után az írásnak szentelte életét. Eszménye, az irodalom, vonzotta őt ellenállhatatlanul. Amikor megismerkedett Victor Hugo és főképpen Eugène Sue műveivel, természeti hajlandósága és e példák egyenesen arra utaltak, hogy ő is ebben a költői formában és szellemben próbálja meg erejét; egymást követték a lapokban elbeszélései és regényszemelvényei. 1846-ban Frankenburg lapjánál vállalt állást, a színházi rovatot vezetve, nemsokára azonban Helmeczy Jelenkoránál az újdonságok rovatának vezetését vette át és itt működött három hónapig.