Kamocsa

Kamocsa (szlovákul Komoča) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése Kamocsa Érsekújvártól 14 km-re délnyugatra, Gútától 7 km-re északkeletre, a Vág bal partján fekszik, Ifjúságfalvával szemben. Áthalad rajta a Gútát Érsekújvárral összekötő 563-as főút. Kamocsa mellett (a falutól északra) torkollik a Vágba a Nyitra-csatorna. Közigazgatásilag délről Gúta, délkeletről Naszvad, keletről Érsekújvár, északkeletről Andód, északról Szímő, nyugatról pedig Ifjúságfalva határolja.

Élővilága A faluban 2019 óta tartanak számon gólyafészket egy kéményen. 2019 óta minden évben 3 fiókát számoltak össze.bociany.sk A fogoly, mint őshonos madár számos példánya élt a falu határában, mára már szinte teljesen kipusztult. A haris és a fürj szintén nagy számban volt jelen azonban a fejlődő mezőgazdasági ágazatok természetre való kihatásai ezeket a fajokat teljesen kiszorították. A falu határában az európai őz szép számban megtalálható, csakúgy a mezei nyúl, melynek száma az utóbbi időkben ugyan csökkent, de nincs veszélyeztetve.

Története A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorszakban is éltek emberek. A lengyeli kultúra településének nyomait találták itt meg. Később latén korból,Alapi Gyula 2000: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, 7-11. Kb. 3 m mélyen csatornaásás közben vaskori cölöpépítményeket találtak. római korból barbár település, valamint kora középkori telep és sírlelet került elő.Darina Bialeková 1989 (zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia. Nitra, 261 No. 25/385. Tacy dűlőben 11-13. századi telepkerámiát és cserépbogrács töredékeket is találtak.Alojz Habovštiak 1974: Nálezy stredovekých hlinených kotlíkov na Slovensku. Zbor. SNM LXVIII - História 14, 135 No. 21; 1931 SMSS 25, 25.

A mai települést 1416-ban „Kamacha” néven említik először. A középkorban különböző nemesi családok birtoka volt. A 16. században a török elpusztította, de a 17. század közepén újratelepítették, és száz évvel később már 850 lakosa volt. A 15. században az Amadé és Hunyadi családoké.

1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakkal együtt Kamocsát felégette.Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703–1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267. 1787-ben 95 házában 850 lakos élt. 1828-ban 201 házainak és 1380 lakosainak száma. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban 19 kézművest említenek a faluban. 1856-ban egy tűzvészben a falu teljesen leégett. 1903-ban árvíz sújtotta.

Fényes Elek geográfiai szótárában a faluról így ír: „Kamocsa magyar falu, Komárom vmegyében, fekszik lapályos sikságon a Vágh bal partján, Guttához éjszakra fél, Érsekujvártól nyugotra 2 mfldnyire. Mi a helység határát illeti, tagosztály, vagy más hiteles felmérés még itt nem levén, ezt holdakban megmondani nem lehet egyébkint, hanem hogy Kamocsa határa 38 és 1/2 régi telket tesz, mellyből urbéri föld 31 és 1/2 telek, a curialistáké pedig 7 telek. Földesuri majorság nincs. A fenemlitett határnak ismét 1/4 része szántóföld, 1/4-de legelő, 2/4-de pedig kaszálló. Szőleje nincs, több lapályos völgyeit fűzfákkal ülteti be, mellyekből minden harmadik, vagy negyedik évi áglemetélés által tüzifát elegendőt szerez. A föld minősége agyagos homok, s ezért leginkább gyökeres és kerti növények termesztetnek, minthogy a föld arra legalkalmasabb, s kevés is lévén, gazdasági szempontból legjövedelmezőbb. Termesztetik pedig különösen veres hagyma, sárga répa, petrezselyem, káposzta, dinnye s a t. Az állattenyésztés, valamint a mezei gazdálkodás is meglehetősen díszlik, hanem a Vágh folyók gyakori kiöntései miatt sokat szenved. Népessége 1340 lélek, kik közül reformált vallásu 1203, r. kath. 1, zsidó 56. Nemes 274, polgár 1010, zsidó 56. A nyelv egyedül magyar. Telkes jobbágy van 206, zsellér 7, lakó 6, kereskedő zsidó 11. Reformatusok anyaegyházán s iskoláján kivül emlitést érdemel még itt egy olajütő, mellyen keserves izzadással emberi erő tesz szert valamelly kis olajra. Jelenleg földesuraságok: gr. Hunyady József, ki szinte felét birja a helységnek; Balogh Ferencz, Halasy Eduárd, Lieszkovszky, Ghyczy, Petrics, Rozsos curialis nemes családok; Pethes, Kosa, Pollák.”

A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1947–1948-ban 48 magyarországi szlovák családot telepítettek le ide az elüldözött magyarok helyére. 1952-ben újabb nagy árvíz sújtotta a községet.

Népessége

1910-ben 1760, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 922 lakosából 778 magyar és 132 szlovák volt.

2011-ben 918 lakosából 689 magyar és 158 szlovák volt.

2021-ben 955 lakosából 649 (+24) magyar, 224 (+20) szlovák, 2 (+1) cigány, 8 egyéb és 72 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk

Népességszám-változás 1890-2007 között:http://www.komoca.ocu.sk/doc/zadaniekomoca.pdf Év Lakosság 1890 1749 1900 1781 1910 1760 1921 1801 1930 1723 Év Lakosság 1950 1534 1961 1501 1970 1341 1980 1135 Év Lakosság 1991 993 2001 922 2007 904 2011 918

Neves személyek Itt volt egy időben prédikátor Besnyei György református bibliafordító és mátyusföldi esperes. Itt született 1801-ben és alkotott Lukács Pál író, színész, nevelő. Itt született 1853-ban Pap Kálmán honvéd-ezredes hadbiró, költő, író, jogi szakíró. Itt született 1857-ben Pethes János tanítóképző-intézeti igazgató, tanügyi író, újságíró. Itt született 1876-ban Baranyay József újságíró, könyvtáros, helytörténész. Itt szolgált Boross Kálmán (1866-1941) református lelkész, helytörténész. Itt szolgált Sedivy László (1870-1944) nyitrai református lelkész, embermentő. Itt élt Vörös Péter (1947-2004) író, költő.obeckomoca.sk

Nevezetességei Református temploma 1787-ben épült a korábbi, a török által elpusztított fatemplom helyén.Balogh Ilona 1935: Magyar fatornyok. Budapest, 106 1887; 1907 Komárom vármegye, 73 A Vág-parti kemping gyakran ad otthont kulturális rendezvényeknek, fesztiváloknak (Klikkfest, Felvidéki Magyar Sziget).

Oktatás Magyar tanítási nyelvű általános iskoláját 2002-ben szüntették meg.

Képtár

Jegyzetek

Források Alapy Gyula 1935: A kamocsai cölöpépítmények. Nemzeti Kultura III, 55-59. Boross Kálmán 1925: A világháború kamocsai áldozatainak emlékkönyve. Komárom. Boross, K. 1931: A kamocsai ref. egyház történetéből. Református Egyház és Iskola, 1931. szeptember 6. Pesty Frigyes 1888: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Budapest, 149.

További információk

Hivatalos oldal Községinfó Tourist-channel.sk E-obce.sk

Kamocsa Kategória:Komárom vármegye települései