IV. Haakon Haakonsson vagy Öreg Haakon (1204Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, , 233. oldalMagyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999, , 9. kötet, 131. oldal márciusa/áprilisa – 1263. december 15.Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, 323. oldal) norvég király 1217-től haláláig; megszilárdította a korona hatalmát,Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, , fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 796. oldal s norvég fennhatóság alá vonta Grönlandot és Izlandot. Pártfogolta a művészeteket. Bölcsességével, igazságszeretetével, szorgalmával és férfias bátorságával egyike volt Norvégia legkiválóbb királyainak,Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 412. oldal uralkodása jelenti a középkori norvég történelem aranykorának (1217–1319) kezdetét. bélyegkép|balra|Knud Bergslien: A „nyírfalábúak” megmentik a csecsemő Håkon Håkonsson koronaherceget

Élete Miután elismerték III. Haakon törvénytelen, utószülött fiának és Sverre Sigurdsson unokájának, Haakon az új király, II. Inge udvarában nevelkedett. 1217-ben, Inge halála után Sverre hívei, a "nyírfalábúak" (Birkenbeiner) őt emelték a trónra. A származását övező – főként egyházi körökben elterjedt – kételyeket eloszlatta, hogy Haakon édesanyja kiállta a tüzesvas-próbát (1218). Uralkodása kezdeti időszakát a zavargások jellemezték; az ország keleti részének zsellérei és tehetősebb kisbirtokosai fellázadtak a földbirtokos arisztokrácia uralma ellen. A felkelés leverése után Haakon egyik idősebb rokona, a kormányzást nagyrészt kezében tartó Skuli Baardsson gróf megpróbálta magához ragadni a hatalmat. Haakon hasztalanul egyezkedett Skulival, aki végül nyíltan fellázadt, és királynak kiáltotta ki magát, de Haakon serege hamarosan legyőzte és megölte (1240). Haakont 1247-ben koronázta meg a pápa legátus, a korabeli Norvégiában szokatlan szertartáson. Haakon javította a királyi közigazgatást, és törvényben tiltotta meg a vérbosszút, szabályozta az állam és az egyház viszonyát, valamint a trónöröklés rendjét. Betiltotta a tűzpróbákat, azzal a bölcs megokolással, hogy: "keresztény emberhez nem illő kísértése Istennek". Sokat segített a parasztok sorsán és véget vetett a főpapok és főurak túlkapásainak. A megerősödött béke folytán a népesség is megszaporodott, számos új falu támadt, a városokat falakkal vették körül, a kereskedelem is fellendült. III. Henrik angol királlyal kötött kereskedelmi egyezménye (1217) volt mindkét ország első ilyen megállapodása. Kereskedelmi egyezményt kötött a fontos észak-német kereskedővárossal, Lübeckkel is (1250). Megegyezett a Hanzával is, 1236-tól Bergenben telephelyet hozhattak létre.Világtörténelmi Enciklopédia II., 791. oldal Norvégia északi határain (Finnmark) kirobbant norvég–orosz ellentéteket 1252-ben a novgorodi Alexandr Nyevszkijjel rendezte. Jó kapcsolat alakult ki II. Frigyes német-római császárral és Kasztíliai Alfonzzal is. Grönland és Izland megszerzésével (1261, ill. 1262Révai nagy lexikona, IX. kötet (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 259. oldal) a norvég birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb kiterjedését. A két gyarmat elfogadta a norvég fennhatóságot és az adókötelezettséget, cserébe a kereskedelmi garanciákért és a törvényes rend fenntartásáért. Haakon 1263-ban a skót szigetekre hajózott, hogy III. Sándor skót király fenyegető támadásával szemben megvédje a norvég kézen lévő Man-szigetet és a Hebridákat. Néhány kisebb rajtaütés után az Orkney-szigetekre vonult vissza, és ott halt meg. A művészetek neves pártolójaként támogatta a Trisztán és Izolda-történet norvég változatának elkészítését. Uralkodása idején számos más francia románc is megjelent norvég nyelven. Törekvéseit támogatta Sturla Thordarson (Snorri Sturluson) izlandi költő és államférfi, a kora középkori sagák feldolgozója.

Gyermekei Haakon 1225-ben házasodott össze Margareta Skulesdotterrel II. Inge unokahúgával, házasságukból négy gyermek született: Olaf (1227 – 1240 után) Haakon (1232. november 10. – 1257. április 30.) Magnus (1238. május 1. – 1280. május 9.) Krisztina (1234 – 1262) ∞ Kasztíliai Fülöp A királynak ezenkívül született még két törvénytelen gyermeke is: Sigurd (1225 előtt – 1254) Cecilia (? – 1248) ∞ 1) Gregorius Andersson 2) Harald Olafsson, Man-i király

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek Norvég királyok családfája Norvégia uralkodóinak listája Norvégia társadalma a középkorban További információk The Birkebeiner history, birkebeiner.no

Kategória:Norvég uralkodók Kategória:Utószülött uralkodók Kategória:1204-ben született személyek Kategória:1263-ban elhunyt személyek Kategória:Yngling-ház