Pál levele Filemonhoz vagy Filemonnak írt levél az Újszövetség egyik legrövidebb irata, a Pál apostol nevéhez kapcsolódó levelek közé tartozó kanonikus írás. A hagyományos felosztásban a fogságban írt levelek között tartják számon, mert a levélben Pál többször is fogolyként mutatkozik be. Címzettje Filemon, egy jómódú kis-ázsiai keresztény, valamint Appia, Archippusz és a Filemon házában összegyűlő közösség. A levél közvetlen alkalma Onézimusz, Filemon rabszolgájának ügye: Onézimusz Pál fogsága idején kereszténnyé lett, az apostol pedig ajánlólevéllel küldte vissza urához.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Szent István Társulat, Budapest, 1994, a Filemonhoz írt levélről szóló rész.
A mű sajátossága, hogy nem tanító értekezés és nem egy egész tartomány vagy egyházközség számára írt körlevél, hanem konkrét személyes ügyben megfogalmazott, mégis nyilvános közösségi jelentőségű kérés. Pál nem apostoli parancsként, hanem szeretetre hivatkozó közbenjárásként kéri Filemont, hogy Onézimuszt ne pusztán visszatérő szolgaként, hanem „szeretett testvérként” fogadja vissza. A levél ezért a keresztény testvériség, a megbocsátás, a jóvátétel, az egyházi közösség és az ókori rabszolgaság keresztény értelmezésének egyik sokat idézett újszövetségi forrása.Achille Camerlynck: „Philemon”, in: The Catholic Encyclopedia, vol. 11, Robert Appleton Company, New York, 1911.
Címe és helye az Újszövetségben A levél címe a címzett nevét őrzi. A magyar bibliafordításokban és szakirodalomban előfordul a Filemonhoz írt levél, a Filemonnak írt levél és a Pál levele Filemonhoz forma is; rövidítése rendszerint Filem vagy Flm. A levél a páli korpuszban a személyekhez írt levelek között áll, de a Timóteushoz, második Timóteushoz és Tituszhoz írt pásztori levelektől eltérően nem egyházi tisztségviselőnek adott általános pásztori rendelkezéseket tartalmaz, hanem egy konkrét házi és közösségi konfliktus rendezését célozza.
A levél a kolosszéi levéllel szoros személyi és történeti kapcsolatban áll. A két iratban több azonos név fordul elő: Onézimusz, Archippusz, Epafrász, Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács. Ez a névanyag arra utal, hogy a két levél azonos vagy egymáshoz közeli körülmények között keletkezhetett, és hogy Filemon valószínűleg Kolosszéban vagy annak környékén élt.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Szent István Társulat, Budapest, 1994, a kolosszéi és a Filemonhoz írt levél kapcsolatáról.
Szerzője és hitelessége A levél küldője az első vers szerint „Pál, Krisztus Jézus foglya”, mellette pedig Timóteus neve is megjelenik. A levél egész hangvétele, szóhasználata, személyes érvelése és a páli munkatársak felsorolása miatt a Filemonhoz írt levelet a modern kutatásban is általában a vitathatatlanul páli levelek közé sorolják. Ez megkülönbözteti több más, Pál nevéhez kapcsolt újszövetségi irattól, amelyek szerzősége körül kiterjedtebb vita alakult ki.New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., Gale, Detroit, 2003, „Philemon, Epistle to” szócikk.
A korai egyházi hagyomány is Pál levelének tartotta. A rövidség és a magánlevél-jelleg miatt az irat kevesebb korai idézetben szerepel, mint a nagyobb páli levelek, de ismert volt a Muratori-töredék számára, szerepelt a korai latin és szír hagyományban, és Euszebiosz egyháztörténész a széles körben elfogadott könyvek között tartotta számon. Szent Jeromos és Aranyszájú Szent János a levélhez írt értelmezéseikben megvédték a mű jelentőségét azokkal szemben, akik a rövid és családi jellegű tárgy miatt kevésbé tartották fontosnak.
A levélben Pál nem használja az „apostol” címet. Ez nem a tekintély hiányát jelzi, hanem az érvelés tudatos módját: az apostol nem parancsolni akar Filemonnak, hanem a szeretetre, a közös hitre és a Krisztusban fennálló közösségre hivatkozik. A fogság említése ugyanakkor súlyt ad kérésének, hiszen Pál úgy kéri Filemon jóindulatát, mint aki az evangéliumért viseli bilincseit.A Szent István Társulati Biblia jegyzetei, a Filemonhoz írt levélhez fűzött jegyzetek.
Keletkezési ideje és helye A levél Pál fogságából származik. A hagyományos és ma is gyakori magyarázat szerint az apostol első római fogsága idején, nagyjából Kr. u. 60–63 között keletkezett. Ezt támogatja, hogy az Apostolok cselekedetei szerint Pál Rómában őrizet alatt, de viszonylag szabadon fogadhatta látogatóit, és a levél záró része azt a reményt fejezi ki, hogy hamarosan kiszabadul és személyesen is felkeresi Filemont.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Szent István Társulat, Budapest, 1994.
A kutatásban felmerült Caesarea és Efezus lehetősége is. Ezek az elképzelések abból indulnak ki, hogy Pálnak több fogsága volt, és Kis-Ázsia földrajzi közelsége megkönnyítené Onézimusz és a levél útját. A római keletkezés mellett szól azonban a hagyomány, a kolosszéi és a filippi levéllel való kapcsolat, valamint az a körülmény, hogy a levélben szereplő munkatársi kör jól illik Pál római fogságának képéhez.Theodor Zahn: Introduction to the New Testament, vol. 1, T. & T. Clark, Edinburgh, 1909, a Filemonhoz írt levélről szóló rész.
Címzettek Filemon Filemon jómódú keresztény volt, akinek házában egy helyi keresztény közösség gyűlt össze. Pál „szeretett munkatársnak” nevezi, és hálát ad hitéért, szeretetéért, valamint azért a segítségért, amellyel a „szentek”, vagyis a keresztény hívők javára szolgált. A levél 19. verse arra utal, hogy Filemon megtérése Pál szolgálatához kapcsolódott, ezért Pál erkölcsi tekintéllyel szólhatott hozzá, még ha ezt nem parancsként érvényesíti is.Magyar Katolikus Lexikon, „Filemon” és „Filemonnak írt levél” szócikk.
A hagyomány Filemont olykor Kolosszé későbbi egyházi vezetőjeként vagy vértanújaként említi, de az Újszövetségből biztosan csak annyi állapítható meg, amennyit a levél közöl: a kolosszéi térséghez kötődő, vendégszerető és befolyásos keresztény volt, akinek döntése nemcsak házi ügynek, hanem a házában gyűlő közösség számára is tanúságtételnek számított.
Appia és Archippusz A levél címzésében Appia és Archippusz neve is szerepel. Appiát az ókori és későbbi magyarázók rendszerint Filemon feleségének tartották. Mivel Onézimusz ügye háztartási kérdés is volt, érthető, hogy Pál a ház asszonyát is megszólítja. Archippuszt Pál „küzdőtársnak” nevezi; a kolosszéi levélben külön figyelmeztetés hangzik el felé, hogy teljesítse szolgálatát az Úrban. Ez arra utal, hogy Archippusz valamilyen vezető vagy szolgálati szerepet töltött be a kolosszéi közösségben.A Szent István Társulati Biblia jegyzetei, Filem 1,2-höz.
A címzésben szereplő „a házadban levő egyház” kifejezés a korai kereszténység házi közösségeinek világába vezet. Az első nemzedékekben a keresztények rendszerint magánházaknál gyűltek össze imádságra, tanításra, eucharisztikus közösségre és a közösségi ügyek rendezésére. Filemon háza ilyen gyülekezési hely lehetett, ezért Pál magánjellegű kérése egyben a közösség előtt is elhangzó keresztény döntéshelyzetté vált.
Onézimusz Onézimusz Filemon rabszolgája volt. Neve görögül „hasznosat”, „hasznavehetőt” jelent, és Pál erre szójátékkal utal: korábban „haszontalan” volt Filemonnak, most azonban hasznossá lett Filemonnak és Pálnak egyaránt. A levél nem részletezi, hogy Onézimusz pontosan mit követett el. A 18. versből következtethető, hogy valamilyen kárt okozhatott, vagy adóssá vált Filemon felé; a hagyományos magyarázat szerint megszökött, és talán értéket is eltulajdonított. Más értelmezések szerint nem egyszerűen menekült, hanem közbenjárót keresett Pálnál, hogy ura és közte a konfliktus rendeződjék.New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., Gale, Detroit, 2003, „Philemon, Epistle to”.
Pál Onézimuszt „fiának” nevezi, akit bilincsei között „nemzett”. A kifejezés lelki értelemben a megtérésre és a keresztségre utal: Onézimusz Pál fogsága idején lett kereszténnyé. Az apostol szívesen maga mellett tartotta volna, mert hasznára volt a fogságban, de Filemon beleegyezése nélkül ezt nem akarta megtenni. Ezért küldte vissza hozzá, nem puszta jogi elintézésre, hanem keresztény megbékélésre és testvéri befogadásra kérve Filemont.
Történeti háttér: rabszolgaság és római jog A levél megértéséhez szükséges az ókori rabszolgaság társadalmi háttere. A Római Birodalom gazdasági és háztartási rendjében a rabszolgaság intézményesen jelen volt. A rabszolgák jogállása nagyon különböző lehetett: egyesek fizikai munkát végeztek, mások háztartási, gazdasági vagy művelt adminisztratív feladatokat láttak el. A szökött rabszolga az ókori jogrendben súlyos büntetésnek volt kitéve, és urának széles mozgástere volt a megtorlásban.
Pál levele nem modern társadalompolitikai programként szól a rabszolgaság eltörléséről. Az apostol a fennálló jogi és társadalmi rend keretei között jár el: nem tartja magánál Onézimuszt Filemon tudta és hozzájárulása nélkül, és az esetleges kárt is kész magára vállalni. Ugyanakkor a levélben érvényesített keresztény elv túlmutat a puszta jogi viszonyon. Onézimusz többé nem csupán tulajdoni kategóriába tartozó szolgaként jelenik meg, hanem Krisztusban testvérként. Ez a szemlélet nem külső forradalmi eszközökkel, hanem a keresztény közösségen belüli kapcsolatok átalakításával bontja meg a rabszolga és szabad közti merev társadalmi határt.
A levél ezért egyszerre mutatja az első századi kereszténység történeti beágyazottságát és az evangéliumi testvériség társadalmi következményeit. A keresztény értelmezésben a döntő kérdés nem az, hogy Pál egy csapásra átalakította-e a római jogot, hanem az, hogy a Krisztusban való közösség miként változtatja meg az uralom, a tartozás, a megbocsátás és az emberi méltóság gyakorlati kezelését.
Irodalmi jellege és stílusa A Filemonhoz írt levél az ókori ajánló- és kérőlevél műfajával rokon. Pál egy harmadik személy, Onézimusz érdekében jár közben Filemonnál. A levél szerkezete világos: köszöntéssel és hálaadással indul, majd fokozatosan készíti elő a kérést, végül személyes ígérettel és üdvözletekkel zárul.
A stílus sokatmondóan visszafogott. Pál előbb megdicséri Filemon szeretetét, majd kijelenti, hogy volna bátorsága megparancsolni a megfelelő cselekedetet, mégis inkább kér. Saját öregségére és fogságára hivatkozik, Onézimuszt pedig nem mentegető formulákkal, hanem új keresztény helyzetének bemutatásával ajánlja. A 18–19. versben szinte adósságlevelet állít ki: ha Onézimusz kárt tett, Pál magára vállalja. Ugyanakkor finoman emlékezteti Filemont, hogy saját keresztény életét is Pál szolgálatának köszönheti.Theodor Zahn: Introduction to the New Testament, vol. 1, T. & T. Clark, Edinburgh, 1909.
Az ókori és újkori értelmezők gyakran emelték ki a levél retorikai finomságát. A keresztény hagyományban nem egyszer a tapintatos közbenjárás, a lelkipásztori diplomácia és a szeretetből fakadó tekintély gyakorlásának példájaként olvasták. Pál nem mond le apostoli tekintélyéről, de nem kényszerként alkalmazza, hanem olyan erkölcsi térként, amelyben Filemon szabadon teheti meg a keresztény szeretetből fakadó lépést.
Szerkezete Szakasz Tartalom 1–3 Köszöntés Páltól és Timóteustól Filemonnak, Appiának, Archippusznak és a házi egyháznak 4–7 Hálaadás Filemon hitéért, szeretetéért és a hívők iránt tanúsított jótékonyságáért 8–11 Pál nem parancsol, hanem szeretetből kér; Onézimuszt lelki fiaként ajánlja 12–16 Onézimusz visszaküldése; a rabszolgánál több, „szeretett testvér” befogadásának kérése 17–21 Pál kéri, hogy Filemon úgy fogadja Onézimuszt, mint magát Pált; az esetleges kárt magára vállalja 22 Pál szállást kér, mert reméli, hogy kiszabadul és eljut Filemonhoz 23–25 Üdvözletek Epafrásztól, Márktól, Arisztarkhosztól, Démásztól és Lukácstól; záró áldás
Tartalma Köszöntés és hálaadás