Óoka Makoto (japánul: 大岡信, Hepburn-átírással: Ōoka Makoto) (Misima, Sizuoka prefektúra, 1931. február 16. – Sizuoka, 2017. április 5.大岡信さん死去、８６歳 詩人「折々のうた」 ) japán költő, kritikus.
A Sizuoka prefektúrabeli Misimában született, apja vakaköltő volt. Japán irodalmat tanult a Tokiói Egyetemen, utóbb a Meidzsi Egyetemen irodalmat tanított. 1979-től 2007-ig állandó rovata volt az Aszahi Sinbunnál, amelyben mindennap közölt és értelmezett, kommentált egy-egy régi, illetve hagyományos stílusban íródott (néha saját) japán költeményt. Verseket, színdarabokat, filmforgatókönyveket, művészeti és irodalmi esszéket, kritikákat publikált, a japán PEN Klub elnöke is volt. 2003-ban a Kultúra-érdemrenddel tüntették ki.
Fontosabb kötetei Kioku to genzai („Emlékezet és jelen”, 1956) Tódzsi no kakei („Egy züllött ember eredete”, 1969) Ki no Curajuki (tanulmány a Kokinsú szerkesztőjéről, 1971) Nihon siika kikó („Utazások a japán költészetben”, 1978) Oriori no uta („Versek minden alkalomra”, 1979-től több kötetben)
Jegyzetek
Források
Vihar Judit: A japán irodalom rövid története, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994,
További információk A New York Times cikke
Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Japán költők, írók