III. Anasztáz (; Róma, ? – Róma, 913) a katolikus egyház feje, Róma püspöke volt 911-től haláláig. A Szentszék mai hivatalos pápalistája szerint a 120. pápa volt, bár régebbi pápalistákban eltérő sorszámozás is előfordul. Pontifikátusának kezdete és halálának pontos hónapja bizonytalan: a modern összefoglalók általában 911 júniusát vagy szeptemberét, halálára pedig 913 júniusát, augusztusát vagy októberét adják meg.

Rövid pápaságáról kevés kortárs adat és kevés hiteles pápai oklevél maradt fenn. A biztosan ismert tények szerint római születésű volt, apját Lucianusnak hívták, és pápasága a 10. század eleji római arisztokrata befolyás időszakára esett. Sírfelirata szelíd, jóindulatú kormányzást tulajdonított neki, de ez a forrás műfajából adódóan inkább emlékező-laudatív tanúság, mint részletes történeti értékelés.

Élete és megválasztása

Anasztáz Rómában született. Családjáról a források csak annyit őriztek meg, hogy apját Lucianusnak nevezték. Születésének éve ismeretlen. Egyes újabb összefoglalók hozzávetőleges 9. századi születési időpontot adnak, de ezt nem lehet kortárs forrással pontosan igazolni. Egyházi pályájáról a pápává választása előtti időszakból lényegében nincsenek biztos adatok; a korábbi és későbbi pápák némelyikével ellentétben nem ismeretes olyan korábbi püspöki, diakónusi vagy diplomáciai szerepe, amely alapján pályája részletesen rekonstruálható lenne.

Elődje, III. Szergiusz 911. április 14-én halt meg. Anasztáz ezt követően került a pápai trónra. A megválasztás vagy felszentelés pontos ideje vitatott: a régebbi hagyományban áprilisi, szeptemberi és novemberi adatok is előfordulnak, a Treccani modern összefoglalása pedig valószínűleg 911 júniusát, esetleg szeptember elejét tartja számításba vehetőnek. A Vatikán hivatalos pápalistája szintén június vagy szeptember hónapot ad meg a pontifikátus kezdetére.

A forráshiány miatt Anasztáz személyes szerepe a választási folyamatban nem tisztázható. Az azonban biztosan a kor történeti hátteréhez tartozik, hogy Róma politikai életében ekkor már erős volt a helyi arisztokrata családok befolyása. Ez nem jelenti azt, hogy a teljes latin egyházat egyetlen római család „birtokolta” volna, de azt igen, hogy a római városi hatalomviszonyok a pápai mozgásteret érezhetően korlátozták.

Történeti háttér

III. Anasztáz pápasága az egyháztörténeti irodalomban gyakran saeculum obscurum néven említett korszak elejére esik. A magyar szakirodalomban ez a kifejezés többnyire „sötét század” alakban szerepel. A fogalom nem elsősorban Anasztáz személyére vonatkozik, hanem arra a tágabb időszakra, amelyben a Karoling-kor felbomlása, az itáliai királyi hatalom gyengesége, a szaracén, viking és magyar támadások, valamint a római arisztokrata frakciók versengése jelentősen meggyengítette a pápaság politikai önállóságát.

Rómában a 10. század elején meghatározó szerepre tett szert Theophülaktosz, aki a forrásokban consul et senator címmel szerepel, és fontos világi tisztségeket viselt. Mellette különösen felesége, Theodóra befolyását említik a források. Paolo Bertolini összefoglalása szerint Theophülaktosz frakciója a római politikában olyan súlyt képviselt, hogy Anasztáz valószínűleg még saját városának politikai életében sem tudott jelentős önálló befolyást gyakorolni. Ezt azonban pontosan kell megfogalmazni: a források a római városi hatalom és a pápai mozgástér korlátozottságát támasztják alá, nem azt, hogy „az egész egyház” ténylegesen a Theophülaktosz-család irányítása alatt állt volna.

A korszakra néha alkalmazott „pornokrácia” kifejezés erősen polemikus, és főként későbbi, értékelő történetírói hagyományokban vált ismertté. III. Anasztáz esetében különösen indokolatlan volna ilyen terminológiával személyes bűnöket vagy bizonyítatlan botrányokat sugallni, mivel róla éppen kevés egyéni adat maradt fenn. A semlegesebb megfogalmazás ezért az, hogy pontifikátusa a római arisztokrata befolyás erősödésének idejére esett.

Pontifikátusa

Anasztáz pápaságáról kevés hiteles irat maradt fenn. A modern kritikai összefoglalás szerint egyetlen biztosan hiteles bullája ismert: ebben Ragimperto vagy Ragembert, Vercelli püspöke számára engedélyezte a pallium használatát. Vercelli az észak-itáliai politikai térben fontos püspöki szék volt, ezért az oklevél azt mutatja, hogy a pápa legalább a szokásos itáliai egyházkormányzati ügyekben gyakorolta joghatóságát.

Egyes régebbi lexikonok és összefoglalók Anasztáz nevéhez kötik a német egyházmegyék határainak vagy jogainak rendezését is. Ezt az állítást azonban óvatosan kell kezelni. A neki tulajdonított, Convenit apostolico kezdetű hamburgi oklevelet, amely Hoger hamburgi érsek számára széles körű északi missziós és joghatósági kiváltságokat erősített volna meg, a modern kutatás apokrifnak tartja. Emiatt Anasztáz német egyházszervezési szerepét nem lehet a régebbi irodalom magabiztosságával előadni.

A pápaság itáliai kapcsolataira vonatkozóan néhány másodlagos összefoglaló Pavia vagy Grado kiváltságainak megerősítését is említi. Ezeket az adatokat a forráskritikai bizonytalanság miatt célszerű elkülöníteni a biztosan hiteles Vercelli-oklevéltől. A fennmaradt anyag alapján Anasztáz pontifikátusát nem nagy reformok, zsinatok vagy látványos egyházpolitikai fordulatok jellemezték, hanem inkább a mindennapi pápai adminisztráció szórványosan dokumentált ügyei.

Kapcsolata Konstantinápollyal

Anasztáz pontifikátusának egyik kevésbé ismert, de forrásokkal adatolható külkapcsolati mozzanata a konstantinápolyi pátriárkával való érintkezés. I. Miklós Mystikos konstantinápolyi pátriárka levélben fordult hozzá VI. Bölcs Leó negyedik házasságának ügyében. A vita hátterében a bizánci egyházjog negyedik házassággal szembeni ellenállása, valamint a császári utódlás kérdése állt. A kérdés már III. Szergiusz idején is érintette Róma és Konstantinápoly kapcsolatát, mivel a pátriárka kifogásolta a római követek és a pápa korábbi eljárását.

Anasztáz válasza nem maradt fenn, és az sem bizonyos, hogy válaszolt-e egyáltalán. Ezért a kérdést nem lehet úgy előadni, mintha ismert volna a pápa állásfoglalása. A fennmaradt adat inkább azt mutatja, hogy még ebben a forráshiányos és politikailag korlátozott időszakban is létezett kapcsolat a római és a konstantinápolyi egyházi vezetés között.

A normannok és az északi háttér

Egyes összefoglalók Anasztáz pontifikátusához kapcsolják a Szajna vidékén letelepedő normannok kereszténységhez való közeledését, különösen Rollo megkeresztelkedését és Normandia kialakulását. Ezt a jelenséget azonban nem szabad Anasztáz személyes kezdeményezéseként bemutatni. A normannok nyugati frank királyságon belüli letelepedése és fokozatos keresztény integrációja elsősorban a frank politikai és egyházi viszonyokhoz kapcsolódott. Anasztáz pápasága idején ez fontos nyugat-európai háttéresemény volt, de a források nem tanúsítanak olyan pápai irányító szerepet, amelyet biztosan neki lehetne tulajdonítani.

Hasonló óvatosság indokolt a szaracén fenyegetéssel kapcsolatban is. A 10. század elején a dél-itáliai és latinumi térséget valóban érintették szaracén támadások, különösen a Garigliano környéki támaszpont miatt. A döntő katonai fellépés azonban Anasztáz halála után, X. János pápa idején bontakozott ki. Így Anasztáz pontifikátusának politikai környezetét a külső veszélyek is meghatározták, de személyes cselekvéséről ezen a téren nem maradt fenn megbízható adat.

Halála és temetése

III. Anasztáz 913-ban halt meg Rómában. Halálának pontos hónapja bizonytalan: a források és modern pápalisták júniust, augusztust vagy októbert is megadnak. A halál körülményeiről nem maradt fenn olyan kortárs adat, amely erőszakos halált vagy politikai gyilkosságot bizonyítana. Ezért a későbbi, forrásolatlan mérgezési vagy meggyilkolási találgatásokat nem lehet tényként kezelni.

Anasztázt a régi Szent Péter-bazilikában temették el. Sírfeliratát későbbi másolat őrizte meg. A felirat szerint „szelíd kormányzással” vezette az Apostoli Széket: sedem apostolicam blando moderamine rexit. A sírfelirat arra szólította fel a bazilika küszöbéhez érkező híveket, hogy imádkozzanak nyugalmáért. Ez a szöveg egyszerre tanúskodik a pápa temetkezési helyéről és arról, hogy az emlékezeti hagyomány mérsékelt, jóindulatú főpapként mutatta be.

Megítélése

III. Anasztáz a kevéssé ismert középkori pápák közé tartozik. Pontifikátusának rövidsége, a római politikai viszonyok zavarossága és a fennmaradt dokumentumok csekély száma miatt személyes egyházkormányzati arculata nehezen rajzolható meg. A régebbi katolikus irodalom erkölcsileg feddhetetlen, de politikailag gyenge pápaként jellemezte. A modern történeti megközelítés ennél óvatosabban fogalmaz: inkább azt hangsúlyozza, hogy Anasztáz egy olyan időszakban állt a római egyház élén, amikor a pápa politikai mozgásterét a helyi arisztokrácia és az itáliai hatalmi viszonyok jelentősen korlátozták.

A pápaság intézménytörténete szempontjából Anasztáz jelentősége főként abban áll, hogy pontifikátusa jól mutatja a 10. század eleji római pápaság forráshiányos, politikailag korlátozott helyzetét. Ugyanakkor az is látható, hogy az egyházi adminisztráció teljesen nem szűnt meg: a pápa továbbra is adott ki okleveleket, kapcsolatban állt más egyházi központokkal, és a római egyház folytatta rendes liturgikus és intézményi életét.

Fennmaradt iratai

Anasztáz nevéhez kevés irat köthető. A hitelesen fennmaradt pápai oklevelek közül a legfontosabb a Vercelli püspökének adott palliumról szóló bulla. A neki tulajdonított hamburgi Convenit apostolico bullát a kutatás apokrifnak tartja, ezért az nem használható Anasztáz tényleges egyházkormányzati tevékenységének bizonyítékaként.

A későbbi gyűjteményekben Anasztáz neve alatt közölt szövegek esetében ezért forráskritikai különbséget kell tenni a hiteles pápai iratok, a regeszta-irodalomban adatolt dokumentumok és a későbbi hamisítványok között.

Jegyzetek

Források

Duchesne, Louis Marie Olivier: Le Liber pontificalis. II. kötet. Paris: Ernest Thorin, 1892. Jaffé, Philipp – Wattenbach, Georg – Loewenfeld, Samuel – Kaltenbrunner, Ferdinand – Ewald, Paul: Regesta Pontificum Romanorum. I. kötet. Lipsiae, 1885. Böhmer, Johann Friedrich – Zimmermann, Harald: Regesta Imperii. II, 5: Papstregesten 911–1024. Wien–Köln–Graz, 1969. Kelly, John N. D. – Walsh, Michael J.: Oxford Dictionary of Popes. 2. kiadás. Oxford: Oxford University Press, 2010. . Ennis, A. J.: „Anastasius III, Pope”. In: New Catholic Encyclopedia. 2. kiadás. Detroit: Thomson/Gale, 2003.

További irodalom Seppelt, Franz Xaver: Geschichte der Päpste von den Anfängen bis zur Mitte des 20. Jahrhunderts. München, 1954–1959. Levillain, Philippe szerk.: Dictionnaire historique de la papauté. Paris: Fayard, 1994. Rendina, Claudio: I Papi. Storia e segreti. Roma: Newton & Compton, 2005. Barth, Reinhard: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra, 2008. .

Külső hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek Pápa Római pápák listája Római pápák listája grafikusan Sötét század Pápai Állam

Kategória:Pápák Kategória:10. századi püspökök Kategória:913-ban elhunyt személyek