Az egységes Izraeli Királyság a héber Biblia alapján egy ókori királyság volt Palesztínában. A bibliai leírású pompás birodalom létezését akadémikus körökben ma már elvetik.Amihai Mazar, "The Debate over the Chronology of the Iron Age in the Southern Levant" in (eds. Lvy & Higman) The Bible and Radiocarbon Dating: Archaeology, Text, and Science (2005), pp. 15–30Raz Kletter, "Chronology and United Monarchy: A Methodological Review", Zeitschrift des Deutschen Palästina-Vereins (2004), pp. 13–54 A létezésében továbbra is hívők (maximalisták) az állam fennállását kb. Kr. e. 1020 és Kr. e. 930 közé datálják.

Egyes modern bibliakutatók azzal érvelnek, hogy a Kr. e. 8. század vége előtti kiterjedt zsidó királyságra vonatkozó régészeti bizonyítékok túl gyengék. A történészek továbbra is megosztottak abban, hogy mennyire támogatják a bibliai elbeszélést, vannak akik kételkednek vagy elutasítják azt, mások támogatják az egységes királyság létezését, miközben fenntartják, hogy a bibliai narratíva eltúlzott.Mazar, Amihai (2010). "Archaeology and the Biblical Narrative: The Case of the United Monarchy". Archaeological and Biblical Perspectives: 29. For conservative approaches defining the United Monarchy as a state 'from Dan to Beer Sheba' including 'conquered kingdoms' (Ammon, Moab, Edom) and "spheres of influence" in Geshur and Hamath cf. e.g. Ahlström (1993), 455–542; Meyers (1998); Lemaire (1999); Masters (2001); Stager (2003); Rainey (2006), 159–168; Kitchen (1997); Millard (1997; 2008). For a total denial of the historicity of the United Monarchy cf., e.g. Davies (1992), 67–68; others suggested a 'chiefdom' comprising a small region around Jerusalem, cf. Knauf (1997), 81–85; Niemann (1997), 252–299 and Finkelstein (1999). For a 'middle of the road' approach, [proposing] a United Monarchy of [greater] territorial scope though smaller than the biblical description cf., e.g., Miller (1997); Halpern (2001), 229–262; Liverani (2005), 92–101. The latter recently suggested a state comprising the territories of Judah and Ephraim during the time of David, which was subsequently enlarged to include areas of northern Samaria and influence areas in Galilee and Transjordan. Na'aman (1992; 1996) once accepted the [fundamental] biography of David as authentic and later rejected the United Monarchy as a state, cf. id. (2007), 401–402.

Az 1980-as évek óta megkérdőjelezik ezen nagy királyságot,Brad E. Kelle, "The Early Monarchy and the Stories of Saul, David, and Solomon" , Susan Niditch (szerk.), The Wiley Blackwell Companion to Ancient Israel , Malden, Oxford and Chichester, Wiley Blackwell,2016 ( ) , p. 177-196 azóta nagyrészt irodalmi fikciónak tekintik a dávidi-salamoni birodalom létezését. Azokat a bibliai régészeket, akik továbbra is hisznek benne, „bibliai maximalistáknak” nevezik.

A Bibliában A Biblia szerint az egységes királyság előtt a zsidó törzsek konföderációban éltek a bíráknak nevezett ad hoc karizmatikus vezetők irányítása alatt. Kr. e. 1020 körül a környező népektől való erős fenyegetettség hatására a törzsek egyesültek, létrehozva az első Izraeli Királyságot. Sámuel a Benjámin törzséből származó Sault kente fel az első királlyá Kr. e. 1020 körül, de Dávid volt az, aki Kr. e. 1006 körül erős, egységes zsidó királyságot tudott létrehozni.

Dávid, Izrael második (vagy ha Isbósetet is számítjuk harmadik) királya tette 3000 éve Jeruzsálemet az ország fővárosává. Előtte Hebron volt a Dávid-féle Júdeai Királyság, Mahanaim pedig az Isbóset-féle Izraeli Királyság fővárosa, Saul uralkodása alatt pedig Gibeah volt az egységes Izrael központja.

Dávidnak sikerült valóban egyesítenie a zsidó törzseket, és felállítani egy királyi kormányzatot. Sikeres hadjáratokat vezetett Izrael ellenségei ellen, és legyőzte például a filiszteusokat, ezzel biztosítva az ország határait. Uralma alatt Izrael regionális hatalommá fejlődött. Dávid háza alatt az egységes Izraeli Királyság sikeresen fejlődött, és erősebb volt szomszédainál.

Dávid utóda, Salamon uralkodása a békés gyarapodás és a kulturális fejlődés időszaka volt. Számos építkezés volt, többek között ekkor épült az első templom Jeruzsálemben.

Salamon fia, Rehábeám Kr. e. 930-as trónra lépésével azonban az egységes Izrael két részre osztódott: az északi Izraeli Királyságra (Szikem, Peniél, Tirca, majd Szamária fővárossal) és a déli Júdai Királyságra (Jeruzsálem fővárossal). A nem zsidó területek nagy része elveszett.

Kritika A mai történnelemtudomány és a modern bibliai régészet az Egységes Izraeli Királyság (Saul, Dávid és Salamon birodalma) létezését és kiterjedését ma már nem tényként, hanem legendaként kezeli.Lipschits, Oded (2014). "The history of Israel in the biblical period". In Berlin, Adele; Brettler, Marc Zvi (eds.). The Jewish Study Bible (2nd ed.). Oxford University Press. pp. 2107–2119. . As this essay will show, however, the pre monarchic period long ago became a literary description of the mythological roots, the early beginnings of the nation and the way to describe the right of Israel on its land. Though the archeological evidence also does not support the existence of a united monarchy under David and Solomon as described in the Bible, meaning the rubric of "united monarchy" is best abandoned, it remains useful for discussing how the Bible views the Israelite past. [...] Although the kingdom of Judah is mentioned in some ancient inscriptions, they never suggest that it was part of a unit comprised of Israel and Judah. There are no extrabiblical indications of a united monarchy called "Israel." A bibliai elbeszélést (maximalista álláspont) éles kritika érte a minimalista kutatók és a régészeti leletek részéről.

Az alábbi táblázat összefoglalja az Egységes Izraeli Királyság elméletének legfőbb kritikai pontjait, a régészeti vitákat és a jelenlegi tudományos konszenzust.

Az Egységes Izraeli Királyság történeti és régészeti kritikája Kritikai szempont / TerületMit állít a Biblia?Mit mutat a bibliakritika és a régészet?A tudományos vita / BizonyítékokJeruzsálem státusza és méreteSalamon idején pompás főváros, monumentális palotákkal és a Központi Templommal.Az i. e. 10. században Jeruzsálem egy kis, ritkán lakott hegyi település vagy regionális központ volt, nem "világbirodalmi" metropolisz.Nincsenek monumentális i. e. 10. századi romok Jeruzsálemben. A jelentős bővülés csak az i. e. 8. században, Asszíria előretörésekor indult meg.A birodalom kiterjedéseHatalmas terület az Egyiptomi-folyamtól az Eufráteszig; a környező népek adófizetői.Lokális hegyvidéki fejedelemség, amely alig terjedt túl Júdán és Szamárián.Nem léteznek korabeli egyiptomi, föníciai vagy asszír feljegyzések, amelyek egy ekkora zsidó szuperbirodalomról tudnának.Írásbeliség és közigazgatásFejlett államigazgatás, írnokok, adószedés, központi hadsereg.Az i. e. 10. században a térségben még az analfabétizmus dominált, a bürokrácia nyomai hiányoznak.Az első komolyabb közigazgatási feliratok és pecsétek csak az i. e. 9–8. századból (az északi Izraeli Királyságból) származnak.A monumentális kapuk vitájaSalamon építtette meg Hácór, Megiddó és Gézer erődített városait ().Az úgynevezett „Salamoni hatkamrás kapukat” a modern datálás szerint évtizedekkel később, az Omri-dinasztia építette.Israel Finkelstein „alacsony kronológiája” bebizonyította, hogy a leletek a Kr. e. 9. századra datálhatók, így nem köthetők a bibliai Salamonhoz.Dávid és Salamon létezéseTörténelmi személyek, a dinasztia megalapítói.Létező figurák voltak, de nem globális uralkodók, hanem helyi „törzsfőnökök”.A Tel Dán-sztélé (i. e. 9. század) említi „Dávid házát”, ami igazolja a dinasztiaalapító Dávid történelmiségét, de nem a birodalmát.A kettészakadás elméleteSalamon halála után a egységes állam két részre szakadt (Izrael és Júda).Észak (Izrael) és Dél (Júda) kulturálisan és gazdaságilag mindig is két különálló, eltérő fejlettségű régió volt.Az északi rész gazdag, urbanizált és népes volt, míg Júda elszigetelt, pásztorkodó vidék. Nem egy állam szakadt szét, hanem két külön entitás létezett.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Izrael történelme

fj:Na Matanitu Cokovata ni Isireli