Zempléni Árpád (született Imrey Árpád, Tállya, 1865. június 11. – Budapest, 1919. október 13.) költő, műfordító.
Pályafutása
1865-ben született a Zemplén megyei Tállyán, kisnemesi családban. Sárospataki kollégiumban és Debrecenben járt középiskolába, majd a Budapesti Egyetemen filozófiát hallgatott. Már tanulmányai alatt publikált esszéket és tanulmány jellegű politikai cikkeket. Vargha Gyula és Ábrányi Emil mellett a századvég egyik legjelentősebb műfordítója. Többek között Vigny, Leconte de Lisle, Maupassant, Verlaine, Carducci, Stecchetti, Fogazzaro műveit ültette át magyarra.
1896-tól élete végéig a Magyar Földhitelintézet levéltárosa. A civil állás megteremtette anyagi függetlenségét, és elegendő időt hagyott az íráshoz, olvasáshoz.
Kezdetben hagyományos verseket írt (Költeményei, 1981; Új versek, 1897; Válogatott költemények, 1898). 1899-ben megjelent elbeszéléskötete (Kis emberek) aprólékos lélektani írásokat tartalmaz, rokonságot mutat a naturalistákkal.
Sokat foglalkozott Vajda János életművével, ebben a Nyugat előfutárának is tekinthető. 1901-ben megjelent Didó című verses, lírai regényének egyes részei Adyt vetítik előre.
1902-ben Wesselényi emlékezete című ódájával pályadíjat nyert. Ettől az évtől a Petőfi Társaság másodtitkára (1906-1907), 1911-től a Kisfaludy Társaság tagja.
Érdeklődése fokozatosan az ősi mítoszok, mondák felé fordult. 1908-ban a Bosszú című osztják hősi énekben találta meg igazi hangját. Ettől fogva több elbeszélő költeménye jelent meg, főleg a nyelvrokon népek regevilágának ihletésére. Ezek gyűjteményes kiadása 1910-ben látott napvilágot Turáni dalok címmel, amely hatalmas könyvsiker lett: több utánnyomást megért, valamint lefordították németre (Turanische Lieder: sagenhafte und geschichtliche Heldengesänge, 1914) és angolra is (Turanian Songs: Legendary and Historical Hero-Songs, 1916). Szintén 1910-ben jelent meg Istar és Gilgamesz című elbeszélő költeménye, mely az akkoriban felfedezett mezopotámiai mítoszkincs feldolgozása.
Ekkoriban már kialakult politikai világnézete (mely korábban a polgári radikalizmushoz és a szocializmushoz is közel állt). A német fajelmélet elleni védelemül a megoldást a Turanizmusban látta.
Már az első világháború alatt betegeskedett, a forradalmi eseményeken kívül maradt. 1919-ben halt meg, 54 éves korában.
1939-ben, halálának 20. évfordulójára egy posztumusz verseskötete, majd egy évvel később egy emlékkötete jelent meg, de lényegében kiesett az irodalmi kánonból.
Műveit francia, angol, német és japán nyelvre fordították le.
Főbb művei
1891 – Zempléni Árpád költeményei 1897 – Új versek 1898 – Zempléni Árpád válogatott költeményei 1899 – Kis emberek (elbeszélések) 1901 – Didó (verses lírai regény) 1902 – Wesselényi Miklós báró emlékezete (óda) 1908 – Bosszú (elbeszélő költemény) 1909 – A kalapács (elbeszélő költemény) 1909 – Vimmer Géza emlékezete 1910 – Turáni dalok (mondai és történelmi hős-énekek) 1910 – Istár és Gilgamesz (babiloni rege) 1912 – A halál-vőlegény (elbeszélő költemény) 1913 – Mogyoróbél herceg (vogul hősének) 1914 – A hermelin (elbeszélő költemény) 1919 – Vasfő és Ime (vogul rege) 1930 – A Rimanóczy gyémántok (táltos ének) 1939 – Zempléni Árpád hátrahagyott verseiből. Halálának huszadik évfordulójára; sajtó alá rend. Gulyás József; Wagnerné Révész Elza, Sárospatak, 1939
Díjai
1908 – A bosszú című elbeszélő költeményéért a Kisfaludy Társaság által adományozott Bulyovszky-díj 1909 – A kalapács című elbeszélő költeményéért MTA által adományozott Nádasdy-díj 1914 – A hermelin című elbeszélő költeményéért ismét Nádasdy-díj
Irodalom
Móricz Zsigmond: A magyar költő – Zempléni Árpád. Nyugat, 1919. november. XII. évfolyam, 14-15. szám EPA Tóth Árpád: Zempléni Árpád: Vasfő és Ime. Nyugat, 1919. április 1. XII. évfolyam, 7. szám. EPA Voinovich Géza: Zempléni Árpád. Budapesti Szemle, 1919 Harsányi Kálmán: [c. n.] Új magyar szemle, 1920 Bartóky József: Zempléni Árpádról. A Kisfaludy Társaság évlapjai, 1922-23 Gábor Géza: Zempléni Árpád. Sopron, 1930 Lakatos László: Zempléni Árpád. Budapest, 1934 Rubinyi Mózes (szerkesztő): Zempléni Árpád emlékezete – A költő halálának 20. évfordulójára. Budapest, 1940 Krúdy Gyula: Zempléni Árpád, az utolsó romantikus költő. 1927. Írói arcképek I., Budapest, 1957 Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Budapest, 1959
Források Magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1965 (főszerkesztő: Benedek Marcell) Új magyar irodalmi lexikon. Budapest, Akadémiai. 1994 (főszerkesztő: Péter László) Magyar életrajzi lexikon MEK A magyar irodalom története IV. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965 MEK Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Budapest, 1976 MEK Zempléni Imrey Árpád Tallya honlapján
Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar írók Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Tállyaiak Kategória:1865-ben született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:Magyar esztéták Kategória:Magyar levéltárosok