bélyegkép|jobbra| (1883–1936) az egyik legismertebb mester
A tajcsicsuan v. taijiquan (太極拳, pinjin: tàijíquán, Wade-Giles: tai chi chuan, eredeti kínai kiejtéssel tajcsícsüen, vagy magyarosan tajcsicsuan) a kínai harcművészetek úgynevezett belső (內家, ) iskolái közé tartozó harcművészet, amely a külső iskolákkal (外家, ) ellentétben nem az izom erejére, hanem a belső erő fejlesztésére, és az ezáltal elért eredményekre helyezi a hangsúlyt. Megközelítő magyar fordítása: Nagy Legvégső Ököl.
Céljai, szempontjai
A belső mivolta a technikát is jelenti, de elsősorban a -nek mint az univerzum energiájának a felhasználására vonatkozik. Mivel a kifinomult, a teljes testet megmozgató és harmóniára vezető mozgások rendszere, jótékony hatással van a testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve a fizikai és lelki egészségre. A -ban a test és a lélek egészsége az elsődleges cél, azonban mivel a módszer eredendően egy harcművészet, szintúgy, harci eszközként is kezelik, a harcművészeti eredményesség elérése érdekében. A tehát hatékony harci, önvédelmi eszközként is megjelenik – s minthogy a a teljesség megélésére törekszik, legtöbb iskolája ebbe a körbe tartozik. Alapvetően mégis mindegyik az erős, egészséges életvitelt veszi alapul, amely minden lelki fejlődésnek – és harci képességnek – az alapja. A testi és lelki hatásain túl a egy szellemi út, mely a taoista tanítások és a mozgásban végzett meditáció által az ember fejlődését tűzi ki céljául.
Az energiákkal való munkán keresztül a lehet gyakorolni harci alkalmazások nélkül, „csupán” az egészségmegőrzés érdekében vagy a lélekre gyakorolt hatásai miatt, de így nem jutunk többre egy egyszerű tornagyakorlat hatásánál. Szintúgy gyakorolható a hagyomány, a mozgásban végzett meditáció és a taoista elméletek (öt elem tana, stb.) – mint spirituális út – megismerése végett. Azonban mivel a gyakorló a gyakorlása révén mindhárom szinten fejlődhet, a testet, a lelket és a szellemet erősítő gyakorlatok elsajátításával a teljesség harmóniájához juthat. A nem egy egyedül végzendő tornagyakorlat, hanem a kapcsolatteremtés és az érzékelés kifinomult művészete.
A minden életkorban művelhető, nem igényel speciális alkati vagy erőnlénti alkalmasságot. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső harcművészetekhez vagy akár a küzdősportokhoz képest a t valóban élethosszig lehet gyakorolni. És míg a küzdősportokban egymás legyőzése a cél, a gyakorlása során a test, a lélek és a szellem harmóniájának megteremtése és önmagunk fejlesztése a végső cél.
Főbb stílusai
Az elmúlt évszázadok során a nak öt főbb iskolája alakult ki, melyek nevüket azokról a kínai családokról kapták, ahonnan hagyományosan származtatják őket. A stílust alapvetően az úgynevezett „hosszú ököl iskolák” között tartják számon, s ez elsősorban arra vonatkozik, hogy a formagyakorlat során a gyakorlók a végtagjaikkal széles, hosszú mozdulatokat végeznek, és a harcban a támadónak nem engedik a közelharc távolságát felvenni.http://fighter.blog.hu/2010/05/28/a_kemenyre_laggyal_a_lagyra_kemennyel
Csen vagy Chen-stílus (陳氏, ) Jang vagy Yang-stílus (楊氏, ) Vu vagy Wu–hao-stílus, eredeztetve (武氏, ) Új Vu vagy Wu-stílus, és eredeztetve (吳氏, ) Szun vagy Sun-stílus (孫氏, )
Napjainkban széles körben gyakorolják a 24 lépéses és a 42 lépéses egyszerűsített Jang-formát, melyet alakított ki a 20. század közepe táján. A 24 lépéses forma elemeit négy mester segítségével 1956-ban rögzítette a Kínai Sportbizottság. Alapnak a 108 lépéses -stílust vették, ebből emelték ki a jellegzetesebb mozdulatokat, az így kapott egyszerűsített forma pedig betekintést enged az ismerkedőknek a alapgyakorlataiba. Egyszerűsége folytán a kínai kormány komolyan támogatta elterjesztését és mindennapi gyakorlását, „ártalmatlan” volta révén még az átnevelőtáborok internáltjainak is oktatták. Bemutatása kb. négy-nyolc percet igényel.
A 24 lépéses tanuló-formát és a 48 lépéses ún. versenyforma a -versenyek -szekciójának keretét adja, lépéseit a Kínai Sportbizottság 1989-ben rögzítette. Ez forma a -stíluson alapul, de egyes bemutatásaiban a mellett már a -, a - és a -stílusból is merít. A versenyeken a legtöbb esetben a látvány a döntő, az indulók ezért a meghatározott lépések közé sokszor a hoz kevésbé illeszkedő akrobatikus elemeket csempésznek, így teszik előadásukat egyedibbé és így gyűjtenek pontokat a zsűritől. Ugyanebből a célból alakítottak ki néhány speciális formát is, ami a hagyományos -gyakorlásban nem szerepelt; ilyen pl. a legyező-forma vagy az esernyős-forma. Az úgynevezett „hosszú formát” az egyes iskolák eltérő módon számozzák, Jang Csen-fu iskolájában, a Yang Family Tai Chi Chuan rendszerben például 103 „lépésből” áll a formagyakorlat.
Jegyzetek
Irodalom Titkok nélkül TAJCSI írta Kim Davies; Simon Robins, 2018. Fordítás: Miklós Katalin, Scolar, 2018.
További információk
A 24 lépéses Yang-forma (videó) A keményre lággyal, a lágyra keménnyel
Kapcsolódó szócikkek Autentikus kínai harcművészet Jang Csen-fu
Kategória:Kínai harcművészetek Kategória:Vusu