thumb|jobbra|Geodéta munkában bélyegkép|Geodéta A geodézia vagy földméréstan a Föld felületének és létesítményeinek meghatározásával és ábrázolásával foglalkozó tudomány. Feladata lényegében kettős: egyrészt a Föld alakjának és méreteinek meghatározása, másrészt a Föld felületén található természetes és mesterséges alakzatok geometriai adatainak megállapítása és ezek alapján az alakzatok ábrázolása. Amikor ez utóbbi feladatnál a Föld felületéről beszélünk, Földünk topográfiai, fizikai felszínére gondolunk,azaz arra a határfelületre, mely a szárazulatokat és a vizeket elválasztja a légkörtől. Mind a természetes, mind a mesterséges alakzatok valamilyen szempontból az ember számára jelentősek és megismerésük gazdasági, jogi, honvédelmi stb. okokból fontos. A geodézia második helyen említett feladata tehát a gyakorlati geodézia céljait foglalja össze. Az első helyen említett feladat ezzel szemben az elméleti geodézia célját jelzi. Amikor a Föld alakjának kérdésével foglalkozunk, akkor már nem a Föld fizikai felszínére, hanem olyan felületre kell gondolni, mely idealizált képe a fizikai felszínnek, nem tekinti kiemelkedéseinek és mélyedéseinek rendkívüli változatosságát.
Minthogy egy felület meg van határozva, ha pontjainak helyzete egy térbeli koordináta-rendszerben ismert, a geodéziát a helymeghatározás tudományának is szokás mondani.1
A szó eredete Akár az elméleti, akár a gyakorlati geodézia céljait tartjuk is szem előtt, tudományunk voltaképpen geometria e szó eredeti (földmérés) értelmében. A tudományok fejlődésének története magyarázza, hogy az egy tőből fakadt két tudomány korábban kifejlődött ágának, az alakzatok törvényszerűségeit kutató ismeretek összességének neve utal vissza a közös tőre: a földmérési tevékenységre, míg a későbben fejlődő ág kénytelen beérni azzal, hogy egyik oldalhajtásának, a földosztás műveletének Aristotelestől eredő görög nevével, a geodézia elnevezéssel illessük az immár szintén hatalmasan kiterebélyesedett és önállóvá vált ismeretkör egészét. A geometria név szerint ismert első művelője, Miletosi Thales (i.e. 639 – 548) mindössze négy évszázaddal előzte meg Eratosthenest, aki elsőnek számította ki a gömbalakúnak képzelt Föld sugarát. A geodézia önállósulása csak a XVIII. században indult meg, jelentős területet hódítva el a csillagászattól.1 bélyegkép|330px|jobbra|Női földmérők 1918-ból
Felsőgeodézia Magyarországon a köznyelvben a geodézia és a földmérés ugyanazt jelenti. A földmérést végző szakembert geodétának vagy földmérőnek nevezik. Egyes országokban a geodéziát és a földmérést megkülönböztetik egymástól. Így geodézia alatt az úgynevezett elméleti geodéziát, míg földmérés alatt a gyakorlati geodéziát értik. Az angol nyelvterületen ennek megfelelően beszélnek geodesy-ről és surveying-ről, a német nyelvterületen pedig Geodäsie-ről és Vermessung-ról. Magyarországon az elméleti geodéziát, elsősorban az első német nyelvű könyvek direkt fordításának eredményeként felsőgeodéziának, a gyakorlati geodéziát pedig általános vagy alsó geodéziának is nevezik.
A felsőgeodézia vagy elméleti geodézia a Föld alakjának és méretének meghatározásával, a kapcsolódó módszerekkel, a nagy kiterjedésű, kontinentális vagy országos kiterjedésű felmérések elméleti alapjainak lefektetésével, továbbá a földmérési alappont-hálózatok felsőrendű pontjainak nagy pontosságú meghatározásával foglalkozik. Angol nyelvterületeken általában csak ezekre az elméleti tevékenységekre használják a geodézia szót ("geodesy"), a gyakorlati, alsógeodéziai munkák összefoglaló neve "surveying", azaz felmérés.
A Föld alakja Felsőgeodéziai meghatározás szerint a Föld felszíne egy teljesen szabálytalan felület, melyet a szilárd talaj és a vizek felszíne alkot, ez a fizikai földalak, amelyet a legjobban megközelítő elméleti földalak a geoid, hétköznapi számításokhoz azonban a matematikailag viszonylag egyszerű forgási ellipszoidot alkalmazzák. Több forgási ellipszoidot határoztak meg, mindegyik ország arra építi a geodéziai számításait, amelyik az adott területen a legjobban simul a Föld felszínéhez. A GPS helymeghatározó rendszer pedig a Föld egészére vonatkozóan a WGS84 forgási ellipszoidot használja.
Felsőrendű alapponthálózatok A felsőrendű (első-, másod- és harmadrendű) szintezési és háromszögelési hálózatok alappontjainak meghatározása során fontos a rendkívüli pontosság, mert a felsőbbrendű hálózatok hibái hatványozottan jelentkeznek a rájuk épülő alacsonyabb rendű mérések során. Ezen pontmeghatározások során felhasználják a legkorszerűbb berendezéseket és módszereket (például a csillagászati helymeghatározást), beleértve a felsőgeodéziai alapkutatások legtöbb eredményét. A szatellita geodézia a mesterséges holdak feljuttatásával fejlődött ki. A fejlődés jelen állapotában a GPS technika által készülnek alappontok.
Kozmikus geodézia A felsőgeodézia egy speciális szakterülete, amely a Föld helyzetének térbeli tájékozásával, a forgástengelyeknek a csillagokhoz viszonyított térbeli helyzetének változásával és egyéb, a precíziós mérésekhez elengedhetetlen alapkutatásokkal foglalkozik. A Föld forgástengelyének helyzete kismértékben ugyan, de folyamatosan változik; emiatt az egyes pontok csillagászati módszerekkel kapott koordinátái szintén folyamatosan változnak. Ezen változások nyomon követése és a számításokban történő alkalmazása a pontossági követelmények miatt fontos.
Általános geodézia Az alsógeodézia vagy gyakorlati geodézia; kisebb kiterjedésű felmérésekkel, birtokhatárok, épületek, építmények kitűzésével, szintezéssel és részletpontok meghatározásával foglalkozik. A geodéziai méréseknek két fő fajtája van; a vízszintes, illetve magassági helymeghatározás, azaz magasságmérés.
Helymeghatározás A geodéziai mérések egyik fontos fajtája a helymeghatározás, a felmérendő pontok egyértelmű meghatározása. Ennek menete a következő: a domborzati viszonyok miatt különböző magasságokban levő pontokat egy egységes alapfelületre – általában a legközelebbi tenger szintje által meghatározott szintfelületre – kell vetíteni. Ezután a szintfelületen levő vetített pont helyzetének valamint az eredeti pont és vetülete közötti távolságnak (a tengerszint feletti magasságnak) meghatározása történik. Ha pont helyzetét a földrajzi helymeghatározással megegyező módon, a Föld tengelyéhez és egyenlítőjéhez viszonyítva határozzák meg, akkor abszolút helymeghatározásról, ha viszont a pontok egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározása történik, akkor relatív helymeghatározásról beszélünk.
Az 1996 után készült térképeknél a MSZ 7772-1 szabvány alapján 10.3.3 pontja szerint a belterületeken alkalmazott méretarányú térképeken a valóságtól való megengedett legnagyobb eltérés határvonal esetén +/- 15 cm, földrészlet szélességét tekintve pedig +/- 21 cm lehet. Ennél nagyobb eltérés csak a régebbi kiadványú térképek esetében elfogadott, ám ott is csupán centiméterben lehet mérni a különbségeket.
Abszolút helymeghatározás jobbra|bélyegkép|140px|Földrajzi koordináták meghatározása Az abszolút helymeghatározás során a vetületi pont helyét az alapfelületen földrajzi koordinátákkal adják meg, amely két szögértéket jelent: A földrajzi szélességet, amely a ponthoz tartozó sugárnak az egyenlítő síkjával bezárt szögét adja meg. Attól függően, hogy a pont az egyenlítőtől északra vagy délre helyezkedik el, megkülönböztetünk északi- és déli szélességet. Értéke 0°-90°-ig terjedhet. A földrajzi hosszúságot, amely a kezdő délkör és az adott ponton átmenő délkör síkja által bezárt, az egyenlítő síkjában mért szög. Attól függően, hogy a pont a kezdő délkörtől merre helyezkedik el, megkülönböztetünk keleti és nyugati hosszúságot. Értéke 0°-180°-ig terjedhet.
Szögmérés A geodéziában megkülönböztetnek vízszintes és magassági szögmérést, mindkettő elvégzésének eszköze a teodolit, a szintezőműszer mellett a legáltalánosabban használt geodéziai mérőműszer. Nevezetes szögek (30°, 45°, 60°, 90°) kitűzésére különféle szögprizmák és szögtükrök is használhatóak.
Távolságmérés, hosszmérés A távolságmérés mértékegysége a méter, eszköze a mérőszalag és a mérőléc, újabban a lézeres távmérő. Fontos, hogy a terepviszonyok miatt ferdén mért távolságokat vízszintesre kell redukálni.
Területszámítás A geodéziai területszámítás a vízszintes mérés eredményéből levezetett adat, ezért mindig a részletpontok hibahatárától függ a minősége – ennek különös jelentősége van a földmérési alaptérképek levezetett területi adataiban, amelyek az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapon megjelennek, és a közhiedelemmel ellentétben nem közhitelesek. A geodéziai terület sokszögek alapfelületi vetülete – nem a felszín területe –, számítása az alakzat töréspontjainak alapfelületi koordinátáiból, vagy trigonometriai módszerekkel történik.
Szintezés, magasságmérés A másik fontos és gyakori geodéziai munka a szintezés; ennek során a pontok egymás közti magasságkülönbségét és/vagy a pontok alapfelület (tengerszint) feletti magasságát mérik. Ezeket a munkákat az Országos Szintezési Hálózat alappontjaira támaszkodva hajtják végre. Építkezéseket minden alkalommal szintezés előzi meg, hogy biztosítsák: vízszintes, sima felületre épül az építmény.
Földmérési pontjelek jobbra|bélyegkép|Földmérési alappont Belgiumban Földmérési munkák végzése során a felmérendő pontokat szükséges megjelölni valamilyen módon, ez történhet ideiglenes módon, amikor csak a munkálatok idejére jelöljük meg a pontokat, a fontosabb pontjeleket azonban állandósítani kell.
Magyarország területén a földmérési pontjelek az állam tulajdonát képezik. A BTK 215. § szerint: „Aki földmérési jelet megsemmisít, megrongál vagy elmozdít, vétséget követ el és pénzbüntetéssel büntetendő”.
Ideiglenes pontjelek
A geodézia terepmunkák során szükséges a felmérendő pontok ideiglenes megjelölése, amely a munka jellegétől, valamint a terep és az egyes pontok sajátosságaitól függően a következő módokon történhet: Szeg Cövek Kitűzőrúd, jelrúd Bipód, tripód Állványos gúla
Állandó pontjelek
250px|bélyegkép|jobbra|Fülöpszálláson a református templom oldalán található szintezési pont Az alappont-hálózatok elemeinek fennmaradását biztosítani kell, hogy a munkák során mindig rendelkezésre álljanak, a háromszögelési pontok állandósítása a jellemzően a következő jelekkel történik: Csap Vasszekrény Vasrúd műanyag fejjel Templomtorony Kémény Kő, betontömb (többféle méretben) Vasbeton mérőtorony
A szintezési hálózat pontjait pedig a következő jelekkel állandósítják (szintezési munkák során használnak ideiglenes pontjeleket). Falicsap Szintezési gomb Szintezési kő (vasgombbal) Régebben alkalmaztak falitárcsát, konzolos és furatos falitáblát is.
Oktatás Mivel a geodézia egyike a legősibb tudományoknak, az ókortól kezdve minden műszaki, természettudományi képzésnek szerves részét alkották a geodéziai ismeretek. A 18. században kezdődött a földmérő mérnöki oktatás önállóvá válása; Magyarországon az 1735-ben alapított selmeci Akadémián (Bergschule, Berg Schola) (mai jogutódja a Miskolci Egyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetem) volt először földmérő képzés. Magyarországon jelenleg középiskolai, főiskolai és egyetemi szinten folyik a geodézia oktatása. A földméréstan fontos tantárgya a térképészek, geográfusok, építész-, építő-, település- és környezetvédelmi mérnökök, térinformatikusok tantervének is.
Nevezetes középfokú oktatási intézmény Magyarországon a Békéscsabai Szakképzési Centrum Vásárhelyi Pál Szakgimnáziuma és Kollégiuma és a budapesti Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium, ahol földmérőket képeznek.
Története