A núbiai A csoport az első ismert endemikus núbiai kultúra régészeti elnevezése. George Andrew Reisner, a tipológia első kutatója (1907-től) nevezte el 1910-ben, mivel írásos emlékei nincsenek, saját neve nem ismert. Az A csoporttal egykorú a Kerma kultúrát megelőző felső-núbiai pre-Kerma-kultúra, amely azonban még a C csoport (és a hipotetikus B csoport) alsó-núbiai kultúrperiódusait is lefedi. Az egyiptomiak által Uauat és Irtjet néven nevezett Alsó-Núbiában körülbelül i. e. 3500-tól az egyiptomi IV. dinasztia koráig, tehát egy évezrednél hosszabb időn át létezett, párhuzamosan az egyiptomi államot kialakító Nagada-kultúrával, majd az első dinasztikus időkkel. Az A csoport szinte kizárólag a temetőiből ismert, lakhelyeiket alig találták meg. Ma már nem kerülhetnek elő, mivel elterjedésének körzetét a Nasszer-tó vize fedi. Ebből a tényből következően az A csoport terepi kutatása lezártnak és véglegesnek tekintendő.
Általános jellemzői Mintegy 75 temető alapján lehet az A csoport kultúráját megismerni. A sírmellékleteik gazdagok, változatosak. Általánosan jellemzők a geometrikus mintájú kerámiaedények, elefántcsont ékszerek, kövekből csiszolt gyöngyök, amulettek, vörös-tengeri kagylóhéjak, kő- és később rézeszközök, paletták és kultikus női szobrocskák. A saját gyártmányú edények jellegzetes darabjai a kúpos tálak, amelyeknek kúpszerűen hegyes aljuk és felfelé parabolikusan ívelt testük van. A kerámia gyakran nagyon finoman megmunkált, vékony falú edény („tojáshéj áru”). Gyakori díszítés a geometrikus mintákkal karcolt felszín.
A kereskedelem már a legkorábbi időkben ismert volt körükben, amit nem csak a kagylóhéjak, hanem a Nagada-kultúra jellegzetes edényei, sőt szíriai kerámia is bizonyítanak. Egyiptommal az i. e. 3000 körüli időszakban volt a legélénkebb a kereskedelmi kapcsolat, a kezdetektől eddig a korig az A csoport folyamatos és töretlen fejlődése tapasztalható. A kereskedelem ellenőrzése politikai szerveződéssel járt, a közösségi vezetők a közvetítő kereskedelem révén nagy vagyonra tettek szert. Az elefántcsont, a különböző keményfafajták, drágakövek és arany (elsősorban fehérarany formájában), valamint a szarvasmarha értékmérőként funkcionálhatott. A szoros egyiptomi kapcsolatokra bizonyíték, hogy az A csoport kerámiái is megtalálhatók a neheni temetőben. Núbiai cserép még a nagy fogadalmi letétben, a neheni predinasztikus templom (HK29A) leletei között is volt.
A 0. dinasztia idején az A csoport temetői még Asszuántól 10 kilométerre északra is megtalálhatók (Kubanija). Délen a Nílus második zuhatagának környéke, Szemna és Kumna vidékéig terjed. A következő periódusban az országegyesítő királyok hadjáratokat kezdtek délen is vezetni. Dzser király feliratai a Vádi Halfa környékén katonai expedíciókról árulkodnak.
Az A csoport általános jellemzője a kis népességszám. Becsült populációjuk nem több, mint lakos, akik az ártér melletti kistelepüléseken éltek. A kevés ismert ház általában kő alapozású, de talán csak azért, mert ezek tudtak fennmaradni. Valószínűleg sárkunyhókat építettek, illetve később sártégla falazatokat, és a települések az ártéren álltak, ezért a víz mindent elmosott. Állattenyésztő népesség volt. A nagyállattartás a térségben nem működött megfelelően a legelők hiányában, ezért kecske- és juhtenyésztés volt a fő profil. A földművelés is jelen volt, bár kisebb jelentőséggel. A lakhelyük vidékén a termőföldek korlátozott méretűek és viszonylag rosszak voltak, ennek ellenére a gabonafélék és hüvelyesek termesztése az idő haladtával egyre fontosabbá vált. A halászat és vadászat kiegészítő élelmiszerforrásként mindig jelen volt. A kultúra fejlődésében az egyiptomi elemek terjedése játszik főszerepet. A társadalom korán differenciálódott, a korszak végén nagyon hangsúlyossá vált.
A ruházat és a sírmellékletek az A csoport kultúráját összekötik a közvetlenül megelőző neolitikum tárgyi leleteivel, és arra utalnak, hogy bizonyos fokú kulturális folytonosság tehető fel. A núbiaiak ekkor továbbra is vadásztak, halásztak. Nagyállattartásuk csak kis mértékű a legelőhiány miatt, a szarvasmarhatenyésztés a modern maszájok legelőváltó, félnomád életmódjához hasonló lehetett. A sírokban számos festett marhabőr ruhát találtak. Ritkábban viseltek vászonruhákat is, de ezt az alapanyagot – vagy a készárut – teljes mértékben importálniuk kellett, mivel lent nem termesztettek.
A bőrruházat változatos, a hosszú köntöstől a rövid szoknyán át a hímvesszőt burkoló tokig terjedt. Ezeket övekkel szorították a testhez. A ruhadíszek csontból vagy importált fajanszból készült gyöngyök voltak. Egyes esetekben bőrsapkát is viselhettek. A sapkadivat még a Kerma kultúra idején is fennmaradt.
Ékszereik gyöngyből fűzött karkötők és nyakláncok. Luxuscikként a strucctojás héja és elefántcsont tűnik fel. Az ujjaikra néha gyűrűket húztak, de ez ritka a leletanyagban. A paletták, fésük és hajtűk a mindennapi szépészeti eszközökhöz tartoztak. Az elit tagjai a szajalai temetőben csillámból készült tükrökkel, palettákkal és aranyburkolatos nyelű ünnepi buzogányokkal temettették magukat. A női és férfi sírok között nincs különbség a mellékletekben.
Társadalom Temetőikben i. e. 3300 körül már megjelenik a helyi előkelőség. Sírjaik általában ovális, körülbelül egy méter átmérőjű gödrök, amelyekben a halottat embrió pózban temették el, arccal nyugat felé fordítva, a kortárs neheni és nagadai temetőkben látottnak épp az ellenkezője. A sírmellékletek sokszor nagadai jellegűek, ennek legnyilvánvalóbb példája a paletták megjelenése. Az A csoportban erős túlvilághit létezett.
Az egyiptomival párhuzamosan – sőt némiképp előbb – a társadalom felső szintjén megjelentek a „főnökök”. A kusztuli L temetőben az elit sírok hosszú, téglalap alakú aknák, egyik oldalán kamrával és egy kőből készült áthidaló födémgerendával. A sírok körül gyakran szarvasmarhákat is eltemettek. Érdekes párhuzamként a neheni elit temetőben (HK6) is előkerült egy szarvasmarhával kísért temetkezés (2-es sír).
Egy lehetséges magyarázat a hasonló fejlődésre, fejlettségi szintre, társadalomra és kultúrára, hogy az A csoport és a predinasztikus Egyiptom között egyfajta erőegyensúly volt. Ezek a núbiaiak nem az árnyékban éltek Egyiptomnak, nem voltak gyarmati alárendeltségben.
Temetői A legtöbb sírt Szajala és Kusztul temetőiben tárták fel. A sírgödrök átlagos mérete 1,62–3,54 m² körüli. Az A csoport sírjai – különösen a gazdag sírok – fedelet kaptak szárított agyagtéglából készítve vagy kőlapokkal lezárva. A halottakat rendszerint „kiterítve”, azaz egyenes helyzetben temették el – ellentétben az egyiptomi embriópózzal –, a kezet az arc elé helyezték. A sírokat gyakran kísérik állattemetkezések, a leggazdagabbak szarvasmarhát, a szegényebbek kecskét, juhot temettettek el.
Az A-sírok rituális szertartásokra is bizonyítékokat szolgáltattak. Gyakori a szándékosan összetört kerámia és az ételáldozat.
A csontmaradványok alapján a biológiai rokonság kutatása és paleopatológiai vizsgálatok is folytak. 1963–1964-ben egy skandináv expedíció kifejezetten ebből a célból tartott ásatásokat a térségben, a leletanyagot a Koppenhágai Egyetem antropológiai tanszékén tanulmányozták.
Az egyetem publikációi szerint a populációban kevésbé jelentős mértékű volt a fogszuvasodás és a periapikális tályogok, mint a C csoportnál. A kevésbé súlyos fogkopások már önmagában is a kisebb jelentőségű mezőgazdaság mellett a vadászat és gyűjtögetés elsődleges szerepét mutatja. A későbbiekben ugyanis a gabona őrlése során nagy mennyiségű kőzettörmelék került a lisztbe, amelyből a kenyeret sütötték. Ugyanakkor a koponyák jellegzetes elváltozásai a gyakori vérszegénységre utalnak.
A csontvázak vizsgálatai meglepő eredményt hoztak azok számára, akik az i. e. 3000-től kezdődő kiüresedés és az A csoport teljes eltűnése mellett foglaltak állást. A koponyák statisztikai adatai és a fogorvosi nem metrikus tulajdonságok alapján a biológiai folytonosság feltételezhető, vagyis helyi fejlődés alakította az A csoportot C csoporttá. Az eljárás még megkérdőjelezhető, mert a vizsgált minta viszonylag kis számú, néhány száz csontváz volt.
Alszakaszai Az A csoport kultúráját három fázisra különítik el, a korai, középső és végső szakaszokra. Nem tévesztendő össze a korai, középső és késői núbiai korokkal, amelyek közül a korai núbiai kor az A csoporttól a C csoportig terjedő időszak neve.
Korai A csoport A korai A csoport Alsó-Núbia északi részén települt, és a Nagada I kultúra második szakaszával (Ib, Ic), valamint a Nagada II korai szakaszával (IIa és talán IIb) egykorú. A leggazdagabb temető Khor Bahan település mellett található. Ebben a szakaszban egy másik szudáni neolitikus kultúrával párhuzamos, az Abkan kultúrával, amely második zuhatag környékén uralta a régiót. A predinasztikus Egyiptom és a korai A csoport közti kapcsolat nem teljesen tisztázott.
Középső A csoport Az A csoport második szakasza egykorú az egyiptomi Nagada II IIc és IId periódusaival. Alsó-Núbiától a második zuhatagig egy érett és egységes kultúra képét mutatja. Jellemző az élénk egyiptomi kapcsolat, a közvetítés Alsó- és Felső-Núbia között. A középső periódus töretlen folytatása a korainak, és szintén folytonosan megy át a késeibe.
Kései A csoport A núbiaiak egyik legrégebbi feliratos emléke egy piktografikus felirat a Gebel Sejk Szulejmán dombon, a mai egyiptomi-szudáni határon. A felirat képregényszerűen meséli el, ahogyan egy skorpió jellel azonosított ember fogságba ejt egy másikat. Ennek núbiai származását egy toll mutatja, amelyet a fejére rajzoltak. Egy másik feliraton egy íj és egy állat farka jelenik meg, ez szintén az ellenség núbiai voltára utal. E feliratok jelzik, hogy a korai Egyiptom számára Núbia már katonai célpont is volt.
A kései A csoport az Nagada III kultúrával egyidőben indul, vagyis egyidős az egyiptomi államalapítással, a 0. dinasztia és I. dinasztia váltásával. Kulturális és gazdasági csere révén az A csoport gyakorlatilag betagozódott a Nílus-völgy kultúrájába. Az általános jólétet a népességnövekedés tükrözi.
Alsó-Núbia déli része kifejezetten gazdag. Nagy számú, gazdag temetőket tártak fel, ahol erős női dominancia figyelhető meg. A falusi temetők mellett sok az elit temető. A központ Kusztul közelében volt, a jelenlegi szudáni-egyiptomi határon. Itt a chicagói Keleti Intézet egy elit temetőt tárt fel, kiváló minőségű sírmellékletekkel. Az egyik sír elérte a 34 m²-es méretet is, és fa ácsolat nyomait találták felette, vagyis az Umm el-Kaáb predinasztikus sírjaihoz hasonló.
A kusztuli L temető A kusztuli L temetőt Keith C. Steele tárta fel 1964 januárjától.
A temetőt körülbelül Hór-Aha és Dzser egyiptomi királyok ideje előtt kezdték használni, a sírmellékletek alapján a korai és középső időszaka a késői predinasztikus korral egyidős. A Nagada II-re megtévesztésig hasonló, világos alapszínű, sötét festésű, nonfiguratív díszítésű edényeket használtak. A korai sírokban, mint például az L 24-es, a kerámia- és kőedények az egyiptomi I. dinasztia előttiek. Az L temetőben már a 0. dinasztia királyainak palotahomlokzatos szerehjei is megtalálhatók. Érdekessége a temetőnek, hogy korai időszakában nagyobb és gazdagabb sírokat tartalmaz, mint Peker, a predinasztikus királyok temetője. A sírmellékletekben gyakoriak a gránát- és jáspisgyöngyökből fűzött láncok, és a helyi kerámiák, mint a csiszolt felületű, mázas, kúpos tálak (vázák). Ez utóbbiakra jellemző, hogy az alapanyag világos, sötétbarna festékkel festették őket, a mintázatuk pedig szinte mindig sűrű, geometrikus ábra. Előfordul sávokba rendezett, halszálkás minta, sorokban álló váltakozó sötét-világos háromszögek, vagy vékony keresztvonalkázás. Palából készített paletták és kő buzogányfejek is előkerültek.