A regálé (latinul iura regalia), királyi haszonvétel volt a neve az államkincstárat illető, királyi felségjogon szedett jövedelmeknek. A nagyobb regálék (iuria regalia majora, essentialia) a korona jövedelmeihez tartoztak és közszükségletek fedezésére szolgáltak. Elidegenítésüket vagy elzálogosításukat törvények tiltották. A kisebb regálék (iura regalia minora) a nemesi jószágok tulajdonával összekötött királyi haszonvételek voltak.
Fontosabb királyi regálék
urbura, vagy bányajövedelem volt a kitermelt ércek (arany, ezüst, réz) után fizetendő illeték neve. Eredetileg kizárólag a királyt illették, de Károly Róbert átengedte a jövedelem egyharmadát a földek tulajdonosainak. nemesércek felvásárlásának monopóliuma pénzverés monopóliuma – a névérték és a fémtartalom értékének különbsége miatt ehhez kapcsolódott a kamara haszna, amely az általában évi kötelező pénzbeváltásból származó nyereséget jelentette a sótermelés és sóvágás jövedelme is a királyt illette, bár rendszerint bérlők szedték be be- és kiviteli vámok, pl. nyolcvanadvám, harmincadvám nyestadó (marturina) szabadok dénárja székelyek ököradója rendkívüli hadiadó (collecta, subsidium) – a porták után esetenként 1 aranyforint Károly Róbert idején városi adó – a városok évi egyösszegű adója (census, collecta) zsidóbér – a zsidók évi egyösszegű adója (census, collecta) pápai tized egyharmada Károly Róbert idején
Kisebb királyi haszonvételek
A földesurak és városok élvezte regálé jogok (regalia minora) közé tartozott már az Árpádok idejétől kezdve az
italmérés és kocsmaépítés joga húsvágás és húsmérés joga malomtartási jog (malomjog) vám- és révjog (jus telonii et nauli) vásárjog (jus nundinarum) az egyházi tized haszonbérlési joga.
Jegyzetek
Források
Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig – Magyarok Európában I. (Háttér lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1990) Központi Bányászati Múzeum: A magyar bányászati termelés története
Kategória:Magyar gazdaságtörténet Kategória:Történelmi adók