Kazinczi Sámuel (Kiskunhalas, 1803. augusztus 22. – Hajdúböszörmény, 1855. december 7.) orvosdoktor, megyei főorvos.
Élete
Kazinczi László és Bódogh Erzsébet fia. Tanult a halasi és a kecskeméti gimnáziumban; 1815 szeptemberében Debrecenbe ment a felső osztályba. 1826-ban senior volt és a hétéves tanfolyamot elvégezte (közben 1824-ben a német nyelv tanulása végett Késmárkon volt). Az orvosi tudományok hallgatására Bécsbe ment. Az 1831. évi kolerajárvány idején, mint ötödéves orvostanhallgató Trencsénbe küldetett. 1832-ben nyert orvosdoktori oklevelet Bécsben és júniusban a Hajdú kerület tiszti orvosa lett és az maradt 18 évig; azután Szabolcsmegye egyik főorvosa volt két évig és Hajdúböszörmény város orvosa háromig. 1855. október 6-án szélütés érte és meghalt azon év december 7-én Hajdúböszörményben.
Bécsi tartózkodása alatt a Magyar Kurír főmunkatársa volt.
Munkája
Dissertatio inaug. medica de odio. Vindobonae, 1832.
Orvosi naplót írt 23 évi gyakorlata alatt, mely 26 kötetben a hajdúböszörményi református egyház könyvtárában van; e szerint 50 000 beteget gyógyított.
Források
Ortutay Gyula: A Faust-monda Magyarországon
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Kiskunhalasiak Kategória:1803-ban született személyek Kategória:1855-ben elhunyt személyek