bélyegkép|Szlovákia nemzeti címere
Szlovákia címere a szlovák állam egyik jelképe.
Közvetlen előzmények Szlovákia és Csehország 1992-ben megállapodást kötöttek arról, hogy egyikük sem fogja felhasználni a csehszlovák jelképeket. Miután Csehország változtatás nélkül megtartotta a néhai állam zászlóját, komoly nemzetközi vita alakult ki a két szomszédos állam között.
A címer A címer egy késő gót vörös színű pajzson látható. Középső részén egy ezüst színű kettős kereszt látható, amely a kék színű hármas halmon áll. Magyarország címerében lévő kettős kereszthez hasonlít, amelynek jobb oldali vörös mezejében elhelyezett zöld hármas halmon és arany koronán áll.
A nemzeti címer Szlovákia zászlaján is szerepel.
A kettős kereszt eredete Szlovákiában létezik egy elterjedt mítosz, miszerint a kettős keresztet Szent Cirill és Metód hozta a térségbe, a Bizánci Birodalom két misszionáriusa. Szlovákiában ez a ma általánosan elfogadott legenda azonban csak a romantika korában, a szlovák nemzeti öntudat kialakulásának időszakában, a 19. század közepén született meg. Mindeddig semmilyen régészeti lelet nem igazolta a kettős kereszt jelenlétét Közép-Európában a Nagymorva Birodalom idején vagy az azt közvetlenül követő korszakban. A mai Szlovákia területéről származó legrégebbi kettős kereszt a 11. századból való. Továbbá – a bizánci pénzérméken látható ábrázolásokat leszámítva – a kettős kereszt sem falfestményeken, sem plasztikai alkotásokon, sem önálló tárgyként nem jelent meg a 10. század közepe előtt. Titus Kolník szlovák régész szerint Cirill és Metód kettős keresztről szóló legendája fikció: "a mítoszoknak nagyobb erejük van, mint a történelemnek".
Szlovákiában léteznek olyan kísérletek is, amelyek a Cirillhez és Metódhoz kapcsolódó kettős kereszt legendáját próbálják igazolni, illetve azt vizsgálják, hogy a kettős kereszt esetleg közvetítő szerepet játszott-e a magyar királyi Árpád-dinasztia korai pénzérméin (Szent István király (1000–1038), I. Béla király (1060–1063)) feltűnő jelképek és III. Béla király (1172–1196) pénzein megjelenő valódi kettős kereszt között. Titus Kolník szerint az érme középső mezőjében lévő "kereszt" és az osztásjel összeolvadása a pénzérme zárójelében látható valódi kereszttel teljesen véletlenszerű, és nem tekinthető kettős keresztnek. Ez ikonográfiai félreértés, két egyszerű kereszt téves értelmezése.
A kettős kereszt mint a királyi hatalom jelképe csak III. Béla magyar király (1172–1196) uralkodása alatt jelent meg. Szent László magyar király lánya, Szent Piroska bizánci császárné volt, és I. Mánuel Komnénosz bizánci császár anyja. II. Géza magyar király második fia, Béla 1163-ban érkezett Konstantinápolyba. A 12. század közepének szoros bizánci–magyar kapcsolatai miatt Bélát Mánuel császár udvarában nevelték fel, sőt egy ideig a bizánci trón örökösének is számított. Célja egy magyar–bizánci perszonálunió létrehozása volt. 1169-ben azonban Mánuel fiatal felesége fiút szült, így Béla elvesztette trónörökösi státuszát. A magyar királyi udvar és a konstantinápolyi császári udvar közötti legintenzívebb kapcsolatok III. Béla idején álltak fenn. Ebben az időszakban hozta magával III. Béla a kettős keresztet mint királyi jelképet, amely először a címerén és pénzérméin jelent meg. IV. Béla magyar király (1235–1270) pénzein és pecsétjein ismét megjelenik a kettős keresztes pajzs.
A kutatók által legelfogadottabb elmélet azonban az, hogy a kettős kereszt bizánci hatásra, III. Béla magyar király uralkodása alatt, a 12. század végén jelenik meg, valamint tűnik fel először címerpajzsokon, illetve érméken. A legújabb numizmatikai vizsgálatok alapján, a kettőskeresztes pénzek azonban nem III., hanem IV. Béla uralkodásának kezdeti, tatárjárás előtti időszakához köthetők.Körmendi Tamás 2011: A magyar királyok kettőskeresztes címerének kialakulása. Turul 84/3, 73-83. Ez alapján az Árpádok első ismert címere a sávozott pajzs lehetett.Imre király 1202-i aranybulláján szerepel, de már a 12. század végén kialakulhatott. Semmilyen további forrás nem szól amellett, hogy III. Béla, vagy II. András használt volna kettőskeresztes címert.Körmendi 2011, 82.
Az Árpád-ház férfiágának 1301-es kihalása után az Anjou-házi magyar királyok (I. Károly (1308–1342), I. Lajos (1342–1382)) az árpádsávos címert saját liliomos címerükkel egyesítették. A sávos pajzs használatával az Anjouk nőági kapcsolatukat hangsúlyozták az Árpád-dinasztiával. Pecsétjeik hátoldalára a kettős keresztet vésték, amely a Magyar Királyságot jelképezte.
A hármas halom A hármas halom a népi értelmezés szerint három hegységet jelképez, amelyek a történelmi Magyarország északi hegyes határvidékét jelölték. A három hegylánc a Kárpátok három vonulatát, a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát jelképezi, még akkor is, ha a Mátra vidékét végül Szlovákiának nem sikerült elcsatolnia Magyarországtól az első világháborút lezáró békeszerződések során. Ez a három halom jelenik meg a magyar címerben. A szlovák nemzeti szimbólumokba a hosszú közös történelem során került be, emlékeztetve Magyarországnak a szlovákok nemzetté válásában játszott szerepére.
A címer színeit szintén a pánszláv színekhez igazították, hogy azt megkülönböztessék a magyar címertől.
Források
Cimere Kategória:Címerek országok szerint