Posadai csata

A posadai csata () Károly Róbert magyar király 1330. évi havasalföldi hadjárata alatt november 9-étől négy napon keresztül folyó ádáz csata volt, amely során a magyar király serege vereséget szenvedett I. Basarab havasalföldi fejedelemA Pallas nagy lexikona B Bazarád Mihály, oláhországi vajda seregétől. Annak dacára, hogy ez a hadjárat nem tartozik a magyar hadtörténelem legfényesebb eseményei közé, a korabeli krónikás részletes leírását adta az eseményeknek. A magyar történeti ősforrás, a Képes krónika szerzőjeTitokzatos szerző alkotta a Képes Krónikát I. (Nagy) Lajos uralkodása alatt örökítette meg részletesen a történteket. Kálti Márk 1358. május 15-én kezdte el írni krónikáját „egybeszedegettem azt többféle régi krónikákból, kiírtam onnan, ami igaz”. A kódex azonban csonka maradt és befejezetlen, a havasalföldi hadjárat leírásának befejezésénél a sor a mondat közepén megszakad...Csákó Judit: Kancellária és történetírás a 14. századi Magyarországon Hertul fia Miklós a feltételezett miniátor három miniatúrája is illusztrálja a tőrbe csalt magyarok vereségét leíró latin nyelvű krónikaszöveget, bár két, közel azonos kép elkészítését a scriptorok technikai kényszere szülhette.

Olasz iskolára valló, finom rajzolatú képeit csak olyan művész miniátor festhette, aki saját szemeivel látta és jól ismerte a korának magyar, kun és oláh viseleteit.Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora.

A csata helyszíne

A csata a mai Románia területén lehetett, a Magyar Királyság és Havasalföld határán a Déli-Kárpátok egyik hágóján. Az ütközetet a romániai szakirodalom nevezte el „posadai csata” néven. A „posada” szláv átvétel; szorost, átkelőt, átjárót, hágót jelent. A csata elnevezése Nicolae Iorga román történésztől származik, aki a hadiesemény konkrét földrajzi helyét a Törcsvári-szoros területére tette, ahol Podu Dâmboviței mellett valóban létezik egy Posada nevű hely. A magyar és román történeti rekonstrukció szakirodalma a „posadai csata” elnevezést használja. A magyar szakirodalomban a pontos csatahely másodlagos jelentőségű maradt.Veszprémy László – Somogyi Gréta: Károly Róbert magyar király 1330. évi havasalföldi hadjárata és az ún. posadai csata historiográfiája

A magyar történészek szerint a mészárlással végződő csata helyszíne valószínűleg a Vöröstoronyi-szorosnál volt, amelyben az Olt folyó fut Erdélyből dél felé, Havasalföld irányába, Nagyszebentől mintegy 30 kilométerre, déli irányban. Egy oklevél, amelyet István mesternek állítottak ki 1345. január 21-én (DL 3604) hasonló helynevet említ egy másik hadieseményről beszámolva „Visszatérvén... Magyarország tájai felé, amikor szűk csapásokon és rendkívül keskeny ösvényeken felkapaszkodtunk a Kárpátok (Alpibus) azon ormára, amelyet a nép Pozatának nevez, és ott az oláhok tömege lesben állt, és az erdők sűrűjéből dögletes fegyverekkel, pusztulást hozó, méregbe mártott nyilakkal (dárdákkal) lövöldözött kíméletlenül követőinkre és alattvalóinkra”

Előzmények

Károly Róbert 1330-ra megszilárdította a saját hatalmát, és letörte az oligarchák uralmát. 1330 végén a király egyszerre két háborút is indított. A lengyelek megsegítésére küldte az egyik seregét a Német Lovagrend ellen, a másikat pedig maga vezette Havasalföldre. A tatár Arany Horda nomád birodalmának területéből a 14. század folyamán vált ki és szerveződött önálló fejedelemséggé a két román vajdaság a Magyar Királyság keleti és déli határán. A tatárjárást követően kis államok, az úgynevezett oláhRománok (oláhok) · Írta: Tamás Lajos kenézségek szerveződtek. A kis államocskák két nagyobb formációba Havasalföld és Moldva területén szerveződtek. Vezető csoportjuk valószínűleg a kun katonai réteg volt, azonban átvehették a vlahok nyelvét és a bizánci kereszténységet. A differenciált és hierarchikusan szervezett vlach és moldáv társadalmak alkalmassá váltak a saját feudális államaik megszervezésére.A magyar − román kapcsolatok alakulása Románia uniós csatlakozásáig − magyar szemmel

Károly Róbert és a Magyar Királyságtól többé-kevésbé vazallusi függőségben álló I. Basarab havasalföldi fejedelem konfliktusa 1324-ben kezdődött, amikor a magyar területeket fosztogató Basarab, a Havasalföldi Fejedelemség és a Basarab-dinasztiaDescendance sélective Basarab " Basarabii " alapítója, elfoglalta a Duna partján álló Szörényvárt. Károly elégedetlen volt vazallusának engedetlenségével. Basarab fel akarta számolni a hűbéri függést, és ennek érdekében szövetséget kötött a tirnovói Iván Sándor bolgár cárral. balra|bélyegkép|Károly Róbert fogadja a vlahok tisztességes követét és átveszi Bazarád hétezer ezüstmárka kártérítését, miniatúra a bécsi Képes krónika 144. lapján Szécsényi Tamás erdélyi vajda és Széchy Dénes szörényi bán javaslatára a magyar király személyesen kelt hadra Havasalföld vajdája ellen, seregét megverte, visszaállította a magyar fennhatóságot és kikényszerítette a vajda hűségesküjét. 1330-ban Basarab ismét elérkezettnek látta az időt a magyar függőség felszámolására és ismét magyar területeket foglalt el.

„S elindult a hatalmas sereg, fölkeresni a vajdát hegyei között.”Jókai Mór: Zách Klára Károly Róbert az év őszén jelentékenySZALAY–BARÓTI A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE Károly Róbert magán-uralkodása. (1308–1342.) sereggel indult ellene, a visszafoglalt bánság élére Szécsi Dénest nevezte ki,Szörényi bánság (lat. banatus Zewriniensis) és a hadjárat folytatására készült. A kétszínű vajda azonban kelepcét állított hűbéruránakHóman–Szekfű: Magyar történet - A rendiség kialakulásának kora - Küzdelem a trónért és hatalomért, Budapest, 1928

Az eseményekről részletes beszámolót tartalmaz a Képes krónika „az Úr 1330-ik évében, a király számos sereget gyűjtött össze……”. E szerint Basarab vajda „tisztességes követeket küldött a királyhoz”, akik a Szörényi bánság visszafoglalása után felkeresték a királyt és a vajda nevében hétezer márka ezüstpénzt és rendszeres évi adó fizetését ígérték. Azt is felajánlották, hogy a magyar király Szörényt a jövőben békésen birtokolhatja, és az ígéretek biztosítékául felajánlották, hogy a vajda egyik fiát – túszként – Károly Róbert kezére adja. A király azonban engesztelhetetlen volt, főemberei tanácsa ellenére nem fogadta el az ajánlatot: „Mondjátok meg Bazarádnak: ő az én juhaim pásztora; szakállánál fogva húzom ki búvóhelyéről!” A magyar sereg benyomult Havasalföld területére, azonban késő őszre járván az erdős, hegyes, sziklás, kopár vidéken hamarosan élelemhiány lépett fel a seregben. Ekkor Károly Róbert „fegyvernyugvást kötött Bazaráddal: amaz megesküdött, hogy engedelmeskedik a királynak, és biztonságosan hagyja visszatérni embereivel együtt, a helyes utat is megmutatja…”.

A csata

Basarab útbaigazítói a király seregét egy hegyhasadékba vezették. A színleg meghódolt vajda őszinteségében bízó királyt és hadseregét „Posadánál” egy magas hegyektől körülvett szűk völgyben lesből megtámadták. A szűk, keskeny sziklafalak között kevésbé védhették magukat támadóik ellenében, de el sem menekülhettek előlük. A meredek sziklafalak tetején nagy létszámú oláh sereg elrejtőzve várta a nehéz páncéljaikban vonuló magyar hadoszlopot. A szűk hágó mélyén beszorult seregre két oldalról köveket zúdítottak le és nyilak záporát lőtték rájuk, ami miatt számtalan főúr lelte ott halálát. thumb|right|265px|Kucsmát és subát viselő vlachok kő és nyílzáport zúdítanak a csapdába csalt páncélos magyarokra és a díszes csöbörsisakot viselő királyra. Csór Tamás átadja lovát Károly Róbert királynak. A posadai csata ábrázolása, miniatúra a Képes krónika 146. lapján

bélyegkép|265px|Sisakdíszes lovagok harca. A posadai csata illusztrálása a Thuróczi-krónikában bélyegkép|265px|A véres csata jelenete miniatúra a bécsi Képes krónika 143. lapján” bélyegkép|265px|A holtak között az átöltözött Dezső vitéz fején Anjou sisakdísz, páncélos holtteteme a lovával együtt fekszik a sziklagödörben„…kiitták a kegyetlen halál poharát, minthogy nyomorultul sújtották őket főbe, miniatúra részlete a bécsi Képes krónika 143. lapján” November 9-étől négy napon keresztül tartott a csata a völgykatlanban, amelyben számos magyar világi és egyházi méltóság elesett. De mint a krónika írja „a magyarok által ott megölt vlachok számát csak a furfangos pokolbeli számvető állapíthatta meg”.

Maga a király is csak egy alattvalójának önfeláldozása árán menekülhetett meg. A lovagkorban a páncélsisak ormára címer díszeket tűztek, hogy a lovag felismerhető legyen a csatában. A Képes krónika leírása szerint: „A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét, amit azután Dezső, Dénes fia öltött magára…”. Így a havasalföldiek Hédervári Dezsőt hitték a királynak és őt ölték meg. Károly Róbert így is csak nehezen menekült meg néhány híve védelme alatt: Csór Tamás, Csór Péter fia a menekülő királynak, "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.

A jelentősen megfogyatkozott sereg maradéka és az életben maradt Károly Róbert végül hazajutott Visegrádra. Uralkodása alatt ez volt az egyetlen súlyos veresége. A krónika szerzője szerint „Vitéz és kemény csatákat vívtak a magyarok, mégis megesett ez velük, hogy a folytonos diadalok miatt el ne gőgösödjenek, vagy ha már elkevélyedtek, fenyítést kapjanak, hogy alázatosságot tanuljanak” Károly egy későbbi levelében így elemzi a havasalföldi hadjáratán történteket: „Midőn az úr 1330. évében havaselvi tartományunk látogatására hadaink egy részével megindultunk, s azt békességesen megjártuk, onnét való visszajövetelünkben Bazarába havaselvi vajdánk felségáruló gonosz szándékkal ravaszul békességes indulatot mutatván, erdős, barlangos vidéken titkos leseiből ellenségesen megtámadta seregünk egy részét.”Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története - Összeköttetés Szerbiával. Havasföldi hadjárat. A posadai csatavesztés eredményezhette, hogy azt követően a magyar királyok csak ritkán viseltek hadat a Kárpátokon túl.

Következmények Havasalföld (Țara Românească) megalakulásában és megszületésében döntő szerepet játszott, hogy a kövekkel, dárdákkal és íjakkal felfegyverzett havasalföldi sereg súlyos vereséget mért a magyar király lovagi hadseregére a posadai csatában. A magyar király katonai kudarca következményeként Havasalföld függése a Magyar Királyságtól rövid időre megszűnt, a Szörényi bánság azonban magyar kézen maradt. Basarab fia, Miklós Sándor havasalföldi fejedelem 1344-ben hűbérurának ismerte el Károly Róbert fiát, Nagy Lajost a lovagkirályt.I. (Nagy) Lajos, a lovagkirály

A csata ismert résztvevői Magyar sereg Magyar oldalon a csata név szerint 32 ismert résztvevőjéből 13 meghalt, 2 fogságba esett és 1 eltűnt.

Megmenekült: I. Károly magyar király Csór Tamás csókakői várnagy Kolus, magister (Kolos), királyi apród Meghalt: Bátori Lökös Dénes fia Dezső, aki Hédervári (Széchy?) Dénes fiaként került az Anjouk udvarába, majd 1322–1327-ig Erzsébet királyné országbírája, majd 1326 és 1330 között soproni ispán és világosvári várnagy volt, akivel a király címert cserélt(felöltötte Károly Róbert vértjét és patkóba harapó struccal díszített sisakját. A sisak ormára tollakat és egyéb díszeket tűztek, hogy a lovag felismerhető legyen a sisakdíszéről a csatában).November 9. – A posadai csata Fogságba esett vagy eltűntnek mondott Bátori János András székesfehérvári prépost, alkancellár – vele együtt elveszett a királyi pecsétnyomó Dema, Lukács fia Nagymártoni Simon fia Lőrincz, Pál országbiró öcscse, zarándi ispán

Havasalföldi sereg Megmenekült: Basarab vajdaBassaraba family A csata emlékezete Magyar