bélyegkép|jobbra|260px|A Barkóczy család címere a Pusztaszikszói Szent Vendel kápolna bejárata felett
A szalai és tavarnai nemes, és gróf Barkóczy család egy régi, vasi származású nemesi család.
Története A család nevét a régebben Zala, majd Vas vármegyében fekvő Barkóc községről vette, ahol régen birtokaik is feküdtek. A család első ismert tagja Tamás, akit Fráter György 1547-ben a csanádi vár védelmére küldött. Ebben az időben élt László, I. Ferdinánd hű embere, aki 1569. július 11-én Miksától Kis-Ujlak, Káros és Csörgő falvakat kapta királyi adományként. Unokái, László, Ferenc és István a család három ágát alapították, de István ágazata már unokáiban kihalt. László (1601–1659), zempléni alispán, 1631. május 18-án II. Ferdinánd által bárói címben részesült, majd 1642-ben III. Ferdinánd magyar lovas ezredessé nevezte ki. Ebben a minőségében a svédek ellen harcolt, majd 1653 és 1659 között Bereg vármegye főispáni tisztét töltötte be. Két házasságából több fia is született: István, Ferenc, László, György és Zsigmond. A két utóbbit, a király iránti hűségük miatt, Thököly István kivégeztette. István 1663-ban ónodi kapitánykét kétszer is megverte a török seregeket. 1669-ben részt vett a Zrínyi-féle összeesküvésben, de kegyelmet kapott a következő évben. Kobb császári fővezér táborában a bujdosók ellen küzdött, vitézségéért Parnó várát kapta királyi adományként. Utódai nem maradtak. Ferenc zempléni főispán volt az, aki a család grófi címét szerezte 1687-ben. László 1667-ben Bercsényi Miklóssal Caraffa kegyetlenkedései ellen a királynál panaszt tett. 1693-ban királyi adományként Vék, Szerednye és Bezdéd birtokát kapta. Csak leánygyermekei voltak. Ferenc unokái közül kitűnt a szintén Ferenc nevezetű és János, aki a családot tovább terjesztette, és 1759-től 1782-ig Szabolcs vármegye főispánja volt. Unokája, János (1807–1872) királyi főudvarmester volt. Halálakor fiutód híján fiúsított lánya, Ilona örökölte a birtokait hitbizomány formájában. 1860-ban férjhez ment Hadik Béla grófhoz, s Hadik-Barkóczy Ilona néven szerepelt. Elsőszülött fiuk, Endre örökölte a Hadik mellett a Barkóczy hitbizományt is és 1887-ben királyi engedéllyel felvette a Hadik-Barkóczy nevet, s ezzel megalapította a Hadik-Barkóczy családot. A Barkóczy család egy másik tagja, Ferenc 1625-től 1640-ig zempléni alispán volt, majd ónodi kapitány. Dédunokája, Zsigmond 1721-ben III. Károlytól bárói címet kapott. Megint másik Barkóczy volt Imre, aki császári és királyi tábornok, máramarosi főispán és belső titkos tanácsos volt.
Jelentősebb családtagok Barkóczy Ferenc (kb. 1627–1709) kuruc tábornok Barkóczy Ferenc (17. század második fele – 1726/27 fordulója) az előbbi fia, kuruc ezredes Barkóczy Ferenc (1710–1765) az előbbi fia, esztergomi érsek Barkóczy László (1791-1847) székesfehérvári püspök Barkóczy Ilona, később Hadik-Barkóczy Ilona (1833-1887), az első ismert magyar nőszabadkőműves Barkóczy Sándor (1857–1925) miniszteri tanácsos, császári és királyi kamarás Barkóczy István (18-19. század) író Barkóczy Sándor József (18. század) katolikus pap
Források A Pallas nagy lexikona (online hozzáférés) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai IX., Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely, 1905. (online hozzáférés) A Barkóczy családfa
Kategória:Magyar történelmi családok
Kategória:Vas vármegyei történelmi családok