A La–150 (NATO-kódja: Type 3) az első sugárhajtású vadászrepülőgép, melyet az OKB–301 tervezőiroda tervezett Szemjon Lavocskin vezetésével. Sztálin 1945 februárjában adott megbízást egy együléses könnyű vadászgép tervezésére és gyártására, melynek hajtóművéül a Junkers Jumo 004B sugárhajtóművet szánták.
A La–150 levegőbeömlő nyílása a gép orrában volt, a hajtómű a pilótaülés alatt helyezkedett el rövid fúvócsővel, trapéz alakú vállszárnyas konstrukcióval. Az első generációs szovjet vadászrepülőgépek között egyedülálló módon az orrkerekes futómű főfutóit is a törzsbe húzta be. A Mikojan–Gurjevics és a Jakovlev tervezőirodának ugyanerre a megrendelésre készített konstrukcióihoz hasonlóan a La–150 tervei alapján is megrendelték néhány prototípus legyártását. Az első prototípus 1946. szeptember 11-én szállt fel, hajtóműve a Jumo motor szovjet változata volt, az RD–10 8,8 kN (900 kp) tolóerővel. A La–150 sárkánya erős és nehéz konstrukció lett, emiatt a motor tolóereje nem bizonyult elegendőnek. Az első prototípusnál erős függőleges tengely körüli instabilitást tapasztaltak, ezt a további gépeknél kiküszöbölték a szárnyvégek lehajlításával, de a nagy sebességeknél farokfelületeken fellépő erős oszcillálást, ami a törzs hátsó részének nem kielégítő merevsége miatt következett be, nem tudták leküzdeni. Végül öt prototípus után a programot 1947-ben leállították, miután a gép részt vett a május elsejei díszszemlén a Vörös tér felett és a tusinói légiparádén.
Változatok La–VRD – Nem igazi változat, hanem Lavocskin első próbálkozása sugárhajtású repülőgép tervezésére. A tervezett hajtómű a Ljulka SZ–18-as típusa lett volna, de ennek fejlesztése késett, és a tervezőiroda Moszkvába való visszaköltözése a program felfüggesztését eredményezte. La–150M – Egy La–150-et módosítottak La–150M-re. A főbb különbség a leszerelhető szárny volt lefelé hajló szárnyvégekkel, ezen kívül szélesebb pilótaülést és több kisebb változtatást is véghezvittek. La–150F – Egy La–150-et átalakítottak utánégetővel. Ennek a hajtóműnek a Jakovlev módosításhoz hasonlóan szintén RD–10F volt a típusjele, de teljesen más konstrukció volt.
Műszaki adatok (La-150)Gordon, Yefim. Early Soviet Fighters. Midland Publishing.Hinkley. személyzet: 1 pilóta
Méretek Hossz: 9,42 m Fesztáv: 8,20 m Magasság: 2,6 m Szárnyfelület: 12,15 m²
Tömeg Üres tömeg: 2156 kg Teljes tömeg: 2973 kg
Hajtómű Típusa: 1 x RD–10 gázturbinás sugárhajtómű Tolóerő: 8,8 kN
Teljesítményadatok Legnagyobb sebesség: 878 km/h Hatótáv: 493 km Magasság: 12 600 m Emelkedési sebesség: 22,1 m/s Felületi terhelés: 244,6 kg/m² Tolóerő/súly: 0,303
Fegyverzet 2 × 23 mm NSZ–23 gépágyú 75 lőszerrel
Jegyzetek
Források Gunston, Bill. The Osprey Encyclopedia of Russian Aircraft 1875-1995. London:Osprey, 1995. Gordon, Yefim. Early Soviet Jet Fighters. Midland Publishing. Hinkley. , pp. 101–114
Fordítás
Külső hivatkozások A La–150 az Ugolok nyeba (airwar.ru) oldalán (oroszul) Самолеты Страны Советов Avia Deja Vu Aкадемик
Kategória:Első generációs vadászrepülőgépek Kategória:Szovjet katonai repülőgépek