Linn Ullmann, született Karin Beate Ullmann (Oslo, 1966. augusztus 9. –) norvég írónő és irodalomkritikus. Édesapja Ingmar Bergman svéd filmrendező, édesanyja Liv Ullmann norvég színésznő. Féltestvérei: Anna Bergman színésznő, Eva Bergman rendező, Jan Bergman színész és rendező, Daniel Bergman rendező, Mats Bergman színész, Lena Bergman színésznő, Ingmar Bergman Jr. pilóta és Maria von Rosen írónő. Linn kislányként játszott néhány filmben, majd érdeklődése az irodalom felé fordult. A New York-i Egyetem elvégzése után irodalomkritikákat írt. Norvégia legnagyobb napilapja, az Aftenposten kritikusaként nagy tekintélyt vívott ki magának hazája irodalmi életében. 1998-ban íróként is bemutatkozott a Før du sovner (Mielőtt elalszol) című regényével. Könyveit több tucat nyelvre lefordították, magyar nyelven is megjelentek. Második férje Niels Fredrik Dahl író. A házaspár magyarországi kiadója, a Scolar meghívására 2006 decemberében néhány napot Budapesten töltött. Ötödik könyve, a Szemem fénye magyarországi megjelenése alkalmából Ullmann 2012. december 4-én újra a magyar fővárosba látogat.
Élete A gyerekkor Liv Ullmann norvég színésznő svéd kolléganője, Bibi Andersson társaságában találkozott először Ingmar Bergmannal. A világhírű rendező állítólag felfigyelt a két színésznő hasonlóságára, és ez az észrevétel szolgált egyik legjelentősebb alkotása, a Persona (1966) kiindulópontjául. A film főszerepeire természetesen a két barátnőt kérte fel. Forgatás közben Ullmann és Bergman egymásba szerettek, noha a színésznő hivatalosan még férjnél volt. Viharos kapcsolatukból – amelynek részleteibe főleg Ullmann avatta be az érdeklődőket magyar nyelven is megjelent önéletrajzi regényeiben – egyetlen gyermek született, Karin Beate. A kislány nagyon hamar megismerkedett a filmművészettel, Bergman ugyanis a házi vetítőjükben a filmtörténet számos híres alkotását levetítette a lányának. A családi mozizások sokkal jellemzőbbek voltak, mint például a közös családi étkezések. Az egyik nagymama, a könyvkereskedésben dolgozó Janna Ullmann nemcsak sokat mesélt Linn-nek, hanem folyamatosan ellátta könyvekkel is. Elsősorban az ő hatásának köszönhető, hogy Linn kisebb kitérők után az irodalom világában találta meg a hivatását. Kislányként még balettozni is tanult. Nem volt tehetségtelen, idővel mégis abbahagyta. Erről később így nyilatkozott: „…majdnem jó voltam, ezért hagytam abba. A táncban ugyanis, akárcsak a zenélésben, tökéletesnek kell lenni.”http://nol.hu/archivum/archiv-427321
A gyerekszínésznő Kislányként lehetősége nyílt megismerkedni a filmkészítés világával is. Négyéves korában apró szerepet kapott Jan Troell Oscar-díjra jelölt filmdrámájában, a Kivándorlókban (1971), illetve az egy évvel később bemutatott folytatásban, az Új hazában (1972). A női főszerepet édesanyja játszotta, aki alakításáért Golden Globe-díjat kapott, sőt Oscarra is jelölték. 1973-ban édesapja világhírű filmjében, a bergmani életmű egyik csúcsának számító Suttogások és sikolyokban játszotta a Liv Ullmann által alakított Maria kislányát. Következő és egyben utolsó filmszerepét szintén édesapjától kapta. Az Őszi szonáta (1978) a két világhírű Bergman, Ingrid és Ingmar egyetlen közös filmje, amely egy zongoraművész édesanya és lánya konfliktusokkal terhes kapcsolatáról szól.Érdekes véletlen, hogy Bergman akkori feleségét – a film egyik adminisztrátorát – férje után szintén Ingrid Bergmannak hívták, lánykori neve: Ingrid Karlebo. A filmben Linn formálta meg az édesanyja által alakított Eva fiatalkori énjét. A filmszereplések ellenére Linn Ullmann nem akart színésznő lenni, noha 16-17 éves korában drámatagozatra is járt. Tanára állítólag tehetségesnek tartotta őt, egyes források szerint azonban Liv Ullmann nem osztotta ezt a véleményt, és Linn ezért választott más pályát. Egy norvég webinterjúban viszont Linn Ullmann azt nyilatkozta, hogy opera-énekesnő akart lenni, de nem tudott énekelni, ezért választotta a színi pályát. Tanára viszont tehetségtelennek tartotta, és Liv Ullmann egyetértett vele. Budapesti látogatása alkalmával adott interjúiban az írónő elmondta, hogy a film mint kifejezési forma nem vonzza, mert szerinte az irodalommal mindent ki lehet fejezni. Ugyanakkor nem ellenezné, ha valamelyik könyvét meg akarnák filmesíteni, de sem a forgatókönyvbe, sem a rendezésbe nem szólna bele. Írói munkássága ellenére a filmvilággal való kapcsolata sem szakadt meg teljesen. 2011 áprilisában például bejelentették, hogy Linn Ullmann lesz a 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál egyik zsűritagja többek között Jude Law, Uma Thurman és Robert De Niro (a zsűri elnöke) társaságában.
A pályaválasztás Linn a New York-i Egyetemen hat évig angol irodalmat tanult, és megszerezte a PhD fokozatot. Az egyetemen főleg Harold Bloom professzor, a dekonstruktivizmus egyik legjelentősebb amerikai képviselője hatott rá. Ullmann visszaemlékezései szerint a többi tanára is ellenzett mindent, amiből hiányzott a dekonstrukció. Történetmesélőnek tartja magát, aki azonban az egyetemen megtanulta, hogy a történetmeséléshez fontos a formai fegyelem és a stiláris szigorúság, ám a linearitáshoz egyáltalán nem kell mereven ragaszkodni. Minderről így nyilatkozott: „Minden azon múlik, hogy a történetet hogyan mesélik el. Ki meséli a történetet, miért meséli el a történetet, kinek a nézőpontjából értesülünk az eseményekről, mi igaz, mi hazugság – persze minden hazugság, hiszen kitalált történetről van szó –, egyszóval számomra nagyon izgalmas ezekkel a formai elemekkel játszani.”http://www.origo.hu/kultura/20061205linn.html Az egyetem befejezése után kezdett irodalomkritikákat írni. Dolgozott a Dagbladet, a Vagant, a Natt og Dag és az NRK P2 számára. A legnagyobb norvég napilap, az Aftenposten kritikusaként hazája irodalmi életének meghatározó alakjává vált. 1997-ben 22 kortárs norvég író novelláját válogatta egy kötetbe. Amikor saját regényein dolgozik, felhagy az újságírással. Részben azért, mert a kétféle tevékenység egyszerre túl sok idejét venné el, részben azért, mert édesapja azt tanácsolta, hogy „amikor ír, a kritikust zárja be a pincébe”.
Írói munkássága Mielőtt elalszol Linn Ullmann első regénye, a Mielőtt elalszol 1998-ban jelent meg. Négy generáció történetét meséli el a szerző: az élet sorsdöntő eseményeinek (születés, keresztelő, szerelem, házasság, halál) realitását minduntalan átszövi a képzelet és a fantázia világa. Az egyetemen tanultakat követve Ullmann nem ragaszkodott a kronológiához, és a cselekmény görgetése helyett a szereplők jellemzése, gondolat- és érzelemviláguk bemutatása dominál. A cím többjelentésű, utal egyrészt az álomra, mint a gyermeki ártatlanság és a boldog öntudatlanság állapotára, amely egyúttal a fantázia egyik terepe is, ám kiszolgáltatottsággal jár együtt. Jelenti azonban az élet befejezését, sőt akár a boldogság szimbólumát is: „Tudod, mit mondott nekem Rikard, amikor egymás mellett feküdtünk az ágyamban? Ahogy itt fekszem melletted, mielőtt elalszol, meglelem otthonom. Ilyen szépet még soha senki nem mondott nekem. Gondold csak el.”Linn Ullmann: Mielőtt elalszol. Szöllősi Adrienne fordítása. Budapest, 2000, Scolar, 250. oldal
Az írónő már ekkor – és későbbi művei kapcsán is – cáfolta azokat a feltevéseket, hogy személyes élményeit, saját családja történetét írta volna meg. Erről 2006-ban így nyilatkozott: „Amikor az első regényemet írtam, nyolc évvel ezelőtt, Skandináviában nagyon élő dolog volt az irodalom. Körülvett bennünket ez a légkör, ami azt sugallta, hogy a cselekmény önmagában kevés, hogy önéletrajz alapján regényt írni szükségszerűen rossz. Hogy az igazság nem létezik, hogy egy regénynek eredendően nem lehet mondanivalója. Ezen kijelentések némelyikével a mai napig egyetértek, mivel alapvetően pártolom a tekintélyellenességet.” A Mielőtt elalszolt a norvég sikert követően mintegy harminc nyelvre fordították le, köztük magyarra is.
Stella zuhan Linn Ullmann második regénye, a Når jeg er hos deg (Mikor veled vagyok) 2001-ben jelent meg. Az írónő „mostohagyermekének” tartja ezt a művét: „Szomorú és erőszakos történet, nehéz volt megírni, még nehezebb megjelentetni, és nem kapott olyan kedvező fogadtatást, mint a többi regényem, nem hiszem, hogy egyhamar magyarra fordítják majd. (2011-ben Ullmann magyar kiadója, a Scolar ezt a könyvet is megjelentette Stella zuhan címmel)http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-07-06%2017:00:00/interju-ersek-nandorral-a-scolar-kiado-vezetojevel-2011-junius Ennek ellenére nagyon büszke vagyok rá, magamban azokat az olvasóimat kedvelem a legjobban, akiknek ez a könyv a kedvencük.” Amíg a Mielőtt elalszol története a halál felé haladt, addig a Stella zuhan történetének középpontjában eleve a halál áll, és ez a meghatározó téma az írónő következő két könyvében is.
Kegyelem A 2002-ben kiadott Kegyelem számít Linn Ullmann legjelentősebb művének, amelyet a szakma és a közönség egyaránt lelkesen fogadott. A siker – saját bevallása szerint – magát a szerzőt is meglepte, hiszen a Kegyelem nem tipikus bestseller. Témája az elmúlás, a szerelem és az eutanázia. A regény ötletét Ullmann egy idősebb férfi ismerőse adta, aki a családjának és a munkájának élt, és egyszer azt mondta neki, hogyha beteggé válna, és már csak terhet jelentene családja és a társadalom számára, akkor segítsék át őt a halálba. „Ez rengeteg kérdést vetett fel bennem az ember identitásával, méltóságával kapcsolatban, de féltem azokat feltenni neki. Később viszont elkezdtem végiggondolni e társadalmi-filozófiai kérdéseket, mintha elbeszélgettem volna vele. A könyv ezt a soha el nem hangzott beszélgetést tartalmazza" – mondta Linn Ullmann.http://karpatinfo.net/kultura/2006/12/05/linn-ullmann-kegyelem-regeny-kegyes-halalrol Egy családi tragédia, rákbeteg bátyjának halála„A könyv írása alatt a szerző orvosokkal, nővérekkel, filozófusokkal, ügyvédekkel és betegekkel beszélgetett, de egy családi tragédia, rákbeteg bátyjának halála is ihletet adott az íráshoz.” http://karpatinfo.net/kultura/2006/12/05/linn-ullmann-kegyelem-regeny-kegyes-halalrol szintén hatással volt a Kegyelem megszületésére. (Egy másik interjúbanhttp://www.kultissimo.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=107&Itemid=27 viszont arról beszélt, hogy semmilyen személyes élmény nem befolyásolta.) Írás közben Ullmann orvosokkal, nővérekkel, filozófusokkal, ügyvédekkel és betegekkel beszélgetett, hogy szereplőit és a történéseket minél árnyaltabban és hitelesebben tudja bemutatni.