François Noël Babeuf (Saint-Quentin, Aisne, 1760. november 23. – Vendôme, Loir-et-Cher, 1797. május 27.), ismertebb nevén Gracchus Babeuf (a római néptribunok, a Gracchus fivérek iránti tiszteletből vette fel ezt a nevet 1794-ben), francia utópista kommunista forradalmár, teoretikus, publicista, agitátor, a babeufizmus névadója. Az 1789-ben kezdődött francia forradalom direktóriumi időszaka alatt az Egyenlők Összeesküvése (Conjuration des Égaux) szellemi és politikai vezetője, amiért guillotine általi halálra ítélték és kivégezték.
Élete
Szegény családban született. Apja állásának elvesztése után, 15 évesen önállóan kellett gondoskodnia magáról. Ezért a korábban adóügyi területen dolgozó apjától szerzett ismereteinek köszönhetően írnokként azaz a feudális jog gyakornokaként helyezkedhetett el egy úrbéri biztosnál, majd hamarosan egy községi írnok alkalmazottja. Apja 1780-ban meghalt, ezért anyja és testvérei eltartásának terhe rá hárult. 1782-ben feleségül vette Marie Anne Victoire Langlet-t, korábbi munkaadójának szobalányát, akitől később öt gyereke született. 1784-től mint földmérő dolgozott Roye-ban, illetve mellékfoglalkozásként úrbéri biztosiAz úrbéri biztos (commissaire à terrier vagy livre terrier): „a feudális jog szakértője, akit egy uradalom (azoknak a földeknek az összessége, amelyek valamely földesúr hűbéri jogainak hatálya alá estek) birtokosa azzal bízott meg, hogy a levéltárakban – szerződésekben és oklevelekben – keresse meg mindazokat a régi és új, esetleges vagy állandó jogokat, amelyek néha már elavultak és feledésbe merültek ugyan, de amelyek alapján a földesúr követelhette, hogy a parasztok elismerjék magas tekintélyét a föld és az emberek felett.” A feudális uradalmi gazdaságok többsége a fejlődő tőkés szektorhoz viszonyítva a stagnálást képviselte, s ezért egy relatív elértéktelenedésen ment keresztül. A földesurak itt a tőkés haladás ellen léptek fel jogi eszközökkel, hogy romló gazdasági pozíciójukat megőrizzék. (Claude Mazauric: Babeuf és az Egyenlők Összeesküvése. Kossuth Könyvkiadó. 1964. 71. old.) megbízásokat is teljesített, amelyek tisztes kispolgári jövedelmet biztosítottak számára.Claude Mazauric: Babeuf és az Egyenlők Összeesküvése. Kossuth Könyvkiadó. 1964. 69–76. old.
Akadémiai levelező 1785-től élénk levelezést folytatott az arrasi akadémia örökös titkárával, Ferdinand Dubois de Fosseux-vel. Fosseux a felvilágosodás eszméinek elkötelezett és fáradhatatlan híveként közel sem volt olyan radikális a társadalmi haladás kérdéseiben, mint Babeuf, akinek szellemi fejlődése ezekben az években felgyorsult. Ez a fejlődés azonban nem Fosseux-nek köszönhető, hanem sokkal inkább az akadémia általános szellemiségének, amely motiválta Babeuföt az önképzésben. Levelei jól dokumentálják, hogy ekkoriban Rousseau,Rousseau: Emil, avagy A nevelésről című művének elemi hatását mutatja, hogy fiának az Emile keresztnevet adta, bár nem fogadta el minden pedagógiai nézetét. Claude Mazauric: i. m. 81. old. Helvétius, Morelly és Mably művei nyújtottak számára kiindulási pontokat filozófiai elmélkedéseihez.Claude Mazauric: i. m. 80. old. Addigi életéből, foglalkozásából eredően az őt leginkább foglalkoztató téma a föld mint legfőbb termelőeszköz szerepe a társadalom gyökeres átalakításában. Az akadémia pályaművei is ezzel kapcsolatosak. Első pályázata – a nagygazdaságok felosztásának problémájáról – nem maradt fenn, de leveleiből és levelei fogalmazványaiból rekonstruálhatók akkori nézetei. Eltérően kortársaitól, ellenezte a tőkés nagygazdaságokat, mert felismerte, hogy munkanélküliséget okoznak a falvakban, s a szegényebb paraszti rétegeket még nehezebb helyzetbe hozzák. Ugyanakkor nem javasolta a földosztást, a parcellák feldarabolását sem, hanem a nagy földterületek kollektív művelését és a megtermelt javak egyenlő szétosztását indítványozta. Ezt az 1786-ban megfogalmazott kollektivista művelési gondolatát a következő években nem hangoztatta, valószínűleg nem tudta áthidalni a szakadékot a számára közvetlen mindennapi tapasztalatot jelentő saját föld utáni kisparaszti vágy és saját – korát messze megelőző – kollektivista gondolatai között. 1787-ben pályázati témajavaslatokat küldött az akadémiának: az ugar csökkentéséről, az örökös kataszter felállításáról és a vagyonközösségről, s kifejezte készségét, hogy értekezéseket írjon ezekről, azonban javaslatait nem fogadták el.Claude Mazauric: i. m. 84. old.
Babeuf 1787 tavaszán Fosseux révén megismerkedik egy, Étienne-Gabriel Morelly A természet kódexe című műve által ihletett munkával, az ún. Prospektussal, mely igen nagy hatást tett rá. Levelei határtalan lelkesedésről tanúskodnak a mű és anonim szerzője a „fő Reformátor” iránt. Leveleiből kiderül, hogy egyetértett a Morelly féle kommunista elképzelésekkel, de annyiban túl is lépett rajta, hogy a konkrét megvalósítás mikéntjei azonnal foglalkoztatni kezdték. Kritizálta Rousseau múltba vágyódó, a primitivizmust idealizáló, retrográd egyenlősítő eszméit, amivel szembeállította a civilizáció által nyújtott szerény jómódot, mint elérendő lehetséges célt.Claude Mazauric: i. m. 87–88. old.
Babeuf társadalomelméletének központi gondolata az egyenlőség: nézete szerint egy olyan eljövendő társadalmat kell létrehozni, melyben valamennyi állampolgár jövedelmének szigorúan egyenlőnek kell lennie. Cáfolta, hogy a munkamegosztásnak szükségszerűen hierarchiához kell vezetnie, ám az elv kimondásán túl adós maradt azzal, hogy a foglalkozások közötti kölcsönös egyenlőség, a csere egyenlősége a valóságban hogyan realizálható és tartható fenn. Fosseux-höz írott utolsó leveleiben az örökösödés eltörlését tartotta szükségesnek ahhoz, hogy az egyenlőtlenségek újra kialakulását el lehessen kerülni. További nézetei szerint a felfedezések, a találmányok a társadalom egészét illetik, amelynek kötelessége hasznosítania azokat. Reformátor kortársaihoz hasonlóan bírálja a fényűzést, az erkölcsök romlottságát látja benne. Morelly mellett Mably gondolatai hatottak rá erőteljesen. Tőle származik Babeuf magántulajdon iránti kritikája és a társadalmi reform államreformként való kezdeti realizálásának gondolata. Ebben az időszakban azonban még nem jellemzi eszméit a termelési eszközök közössé tétele, ekkor még csak közjóról beszél, a közösségi társadalom elsősorban morális fogalom számára. Babeuf ekkori ösztönös kommunizmusának egyik legfőbb forrása, hogy: „a közösség gondolata megszokott volt számára. Közvetlenül tapasztalta a faluközösségek szolidaritását, s az volt az álláspontja, hogy e közösségek a földesúri kisajátítás áldozatai.”Claude Mazauric: i. m. 90. old.
Babeuf számára egy idő után terhes lett a sok idejét felemésztő, számára sok tekintetben egyre partikulárisabb témák körül folyó levelezés, ezért 1788-ban udvariasan befejezte azt. Kialakulóban lévő nézeteit 1789 előtt általában a filozófiai optimizmus jellemezte, s ez magyarázatot ad arra is, hogy felvételét kérte a szabadkőművesek közé.
A forradalom alatt Babeuf Roye-ban tartózkodott amikor értesült a Rendi Gyűlés összehívásáról. Javaslatait nem tudta felvétetni a panaszfüzetekbe. A Bastille elfoglalása után feleségére bízta jogi irodája vezetését, s július 17-étől már közeli tanúja a forradalmi történéseknek Párizsban. Az események elemi erővel hatottak rá. Október 5-ig maradt Párizsban, ezalatt egy londoni lap tudósítójaként kísérte figyelemmel és elemezte a politikai helyzetet, de időt szakított egy 1787. március 21-i levelében körvonalazott gondolatának kidolgozására is, mely Örökös kataszter címmel jelent meg. A könyv előszavában Rousseau-nak az egyenlőtlenség eredetéről szóló Értekezéséből származó gondolatokat felhasználva és továbbfejlesztve állást foglalt az elnyomottak mellett, s következtetése, hogy jogos kívánságuk a nagybirtokok felosztása. A továbbiakban taglalta, hogy a néptömegek nem ismerik az őket megillető jogokat, ezért tanítani kell a népet, terjeszteni köztük a felvilágosodás eszméit, a tanítók fizetését pedig a papság vagyonának államosításából kell előteremteni.Claude Mazauric: i. m. 94–96. old.
Pikárdiába való visszatérése után teljes erejével belevetette magát a forradalmi cselekvésbe, amit a környékbeli parasztok is elismertek. 1790. november 14-én beválasztották Roye-ban a főtanácsba, mely a megye tanácskozó hatósági szerve volt, s minden kanton egy-egy tagot delegált bele. 1790-ben agitált a régi rendszerből örökölt közvetett adók fizetése ellen, ezért anarchia vádjával letartóztatták és a párizsi Conciergerie börtönbe zárták. Marat határozottan követelte lapjában, a „L'Ami du peuple”-ben szabadon bocsátását, ugyanakkor néhány liberális nemes is mellé állt, ezért hamarosan szabadon engedték. Pikárdiai népszerűségét jelzi, hogy a helyi lakosság diadalmenetben vitte haza. Roye-ba visszatérve kiadta lapját a „Le Correspondant Picard”-t.Claude Mazauric: i. m. 98–99. old. 1791-ben lapjában harcos agitációt folytatott a hűbéri jogok és a szerzetesek ellen, akik meg akarták szerezni a községi javakat, amivel magára haragította a vagyonos polgárokat és Longuecamp, roye-i polgármestert. Újból letartóztatták, de szintén nagy diadallal kiszabadult. A király menekülése után határozati javaslatot terjesztett elő Noyonban, melyben követelte a királyság megszüntetését és a köztársaság kikiáltását. 1792. augusztus 10-e után Somme megye adminisztrátorának választották, majd Montdidier kerület direktóriumának tagja lett. Elméleti és gyakorlati tevékenysége szorosan összefonódott, mivel meggyőződése szerint az elméletnek sosem szabad különválnia a cselekedetektől. Állását felhasználva folytatta agitátori tevékenységét, amellyel számos ellenséget szerzett magának a vagyonos polgárok köréből, s mindazokéból akik ellenezték a demokratikus fejlődést. „Határtalan naivitással – egyébként tanú jelenlétében – kihúzott egy nevet a nemzeti javak egyik árverési okiratából (1793. január 30-án), és helyébe egy szegény sans-culotte nevét írta be.”Claude Mazauric: i. m. 101. old. A helyi reakció rögtön lecsapott rá, hamisítási ügyet kreáltak belőle, elmozdították állásából és húsz évnyi börtönre ítélték. Babeuf kénytelen volt Párizsba menekülni, s ettől kezdve nem térhetett vissza Pikárdiába.Claude Mazauric: i. m. 102. old.
Babeuf 1793 tavaszától Párizsban mint élelmiszer-ellátási hivatalnok dolgozott, s e munkakörben megismerkedett a városi munkások nyomorúságos életével. Eszmei fejlődésében ezek az évek fontos szerepet töltöttek be, látókörébe került a kialakulóban lévő munkásosztály, egyre inkább felülvizsgálja a földosztásra vonatkozó nézeteit. Először a központi árszabályozás fontosságát ismerte fel, mint azonnal bevethető eszközt az egyenlőségelvű társadalom felé, ám gondolkodásában kezdett körvonalazódni a fogyasztási javak kollektív módon irányított elosztásának azaz a fogyasztási kommunizmusnak az elve. 1793-ig úgy gondolta, hogy a társadalom teljes átalakítását meg lehet valósítani az alkotmányos politikai hatalom segítségével, 1793 után már a szegényeknek a gazdagok ellen vívott harcában látta a lehetséges megoldást. 1793. június 2-a előtt még egy Robespierre vezette kormányt kívánt, amikor azonban a Közjóléti Bizottság eltávolította és kivégeztette a népi mozgalom vezetőit, teljesen csalódott a thermidori rendszerben és 1795. február–márciusban írt thermidorellenes cikkei miatt hamarosan újra börtönbe került.
Az összeesküvés