A hajnalbogárfélék (Lycidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. A mintegy 160 nembe tartozó 4600 fajuk nagy része a trópusokon él, Magyarországon 7 faj található meg. Magyar nevüket szárnyfedőjük jellegzetes színéről kapták.
Származásuk, elterjedésük Fajaik a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és trópusi területeken fordulnak elő. A Palearktikus faunatartományban 400 fajuk fordul elő, ezek legtöbbje szűk elterjedésű.
Megjelenésük, felépítésük thumb|bal|250px|Broxylus pfeifferi, egy trópusi hajnalbogár Közepes méretű bogarak (3–80 mm). Testük nyújtott, lapított, párhuzamos, vagy hátrafelé kiszélesedő. Háromszögletű fejük sokkal kisebb az előtornál. Szemeik kidudorodóak; 9-11 ízű, a szemek közt a fejpajzson eredő csápjuk hosszú és gyakran fűrészes. Fejük sokszor ormány-szerűen megnyúlt.
Előtoruk harántos, élesen szegélyezett. Olykor benyomatokat visel, ezek alakja és szegélyezettsége fontos határozóbélyeg. Szárnyfedőjük általában egyszínű élénkvörös vagy narancssárga színű, főként a trópusi fajoknál azonban ezzel váltakozó, sötét hosszanti vagy harántos sávokból is állhat. Rajta jellegzetes lefutású bordák és köztük elhelyezkedő pontsorok találhatóak, amitől a szárnyfedő hálós benyomást kelt (innen származik angol elnevezésük). A mérsékelt égövi fajok teste megnyúlt, a trópusokon azonban gyakori a szárnyfedők oldalirányú kiszélesedése. Lábaik egyformák, lábfejük 5-ízű. Potrohuk 6-8 szelvényből áll, világítószervük nincs.
Az európai fajoknál mindkét ivar rendelkezik szárnyakkal, de sok trópusi fajnál a nőstények lárvaszerű megjelenésűek lehetnek (mint például a sokáig rejtélyesnek tartott ún. trilobita-lárvák Indonéziában, melyek valójában a Duliticola paradoxa faj szárnyatlan, neoténiás nőstényei).
Életmódjuk, élőhelyük Jellegzetes „trilobita-szerű” lárváik korhadt fákban, tuskókban, avarban fejlődnek; nyálkagombákkal táplálkoznak.
Rövid életű imágóik nappali állatok, korhadó faanyagon, fakéreg alatt, virágokon (főleg ernyősvirágzatúakon) találhatóak meg. A kifejlett rovar ritkán távolodik el a lárva élőhelyétől. Egy részük nektárfogyasztó, mások egyáltalán nem táplálkoznak kifejletten. A nálunk elő fajok többnyire sok holt fát tartalmazó, párás, zárt erdőségekben élnek, nagyobb részük ritkaság.
Mérgezőek, a hemolimfájuk egy licidsavnak nevezett (lycidic acid), többszörösen telítetlen zsírsavszármazékot tartalmaz, mely megvédi őket a ragadozóktól.
Rendszertani felosztásuk Ateliinae alcsalád (Kleine, 1928) Calochrominae alcsalád (Lacordaire, 1857)</small>Calochromus (Guérin Méneville, 1833)Caloptognatha (Green, 1954) Lucaina (Dugés, 1878) Lygistopterus <small>(Dejean, 1833) Duliticolinae alcsalád (Kazantsev, 2003) Erotinae alcsalád (LeConte, 1881)</small>Adoceta (Bourgeois, 1882) Benibotarus (Kono, 1932) Dictyoptera <small>(Latreille, 1829) Eropterus (Green, 1951) Eros (Newman, 1838) Lopheros (LeConte, 1881)</small> Platycis (Thomson, 1864) Leptolycinae alcsalád (Leng and Mutchler, 1922)Lycinae alcsalád (Laporte, 1836)Caenia (Newman, 1838) Calopteron (Laporte, 1838) Idiopteron (Bourgeois, 1905) Leptoceletes (Green, 1952) Lyconotus (Green, 1949) Lycus <small>(Fabricius, 1787) Metriorrhynchinae alcsalád (Kleine, 1926) Platerodinae alcsalád (Kleine, 1928) Falsocalleros (Pic, 1933) Melaneros (Fairmaire, 1879) Plateros (Bourgeois, 1879) Thilmaninae alcsalád (Kazantsev, 2004) Jelen rendszertanok az Elateroidea-n belül a lágybogárfélék rokonságában helyezik el. Régebbi rendszerek a Diversicornia (Különböző csápú bogarak) had Malacodermata (Lágytestű bogarak) családsorozatában tárgyalták.
Magyarországon előforduló fajok Dictyopterinae DICTYOPTERINI Benibotarus (Kono, 1932) Tarnóci hajnalbogár (Benibotarus taygetanus) (Pic, 1905) (=Benibotarus fiedleri (Reitter, 1907), =Dicyoptera Fiedleri) Dicyoptera (Latreille, 1829) Nagy hajnalbogár (Dicyoptera aurora) (Herbst, 1874) Platycis (C.G.Thomson, 1874) Kis hajnalbogár (Platycis minutus) (Fabricius, 1787) (=Platycis minuta) Pyropterus (Mulsant, 1838) Skarlátvörös hajnalbogár (Pyropterus nigroruber) (DeGeer, 1744) (=Pyropterus affinis (Paykull, 1799)) Lycinae CALOCHROMINI Lygistopterus (Mulsant, 1838) Vérbogár (Lygistopterus sanguineus) (Linnaeus, 1858) EROTINI Erotides (Waterhouse, 1879) Szegélyesnyakú hajnalbogár (Erotides cosnardi) (Chevrolat, 1838) (=Platycis cosnardi) Lopheros (Leconte, 1881) Cinóbervörös hajnalbogár (Lopheros rubens) (Gyllenhal, 1817) (=Aplatopterus rubens)
Képek
Jegyzetek
Források
A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009. Magyarország Állatvilága (szerk.: Székessy Vilmos). Kaszab Zoltán:Különböző csápú bogarak I.Lágytestű bogarak.Akadémiai Kiadó, Budapest. 1955 Lawrence, J.F., Hastings, A.M., Dallwitz, M.J., Paine, T.A., and Zurcher, E.J. 2000 onwards. Elateriformia (Coleoptera): descriptions, illustrations, identification, and information retrieval for families and subfamilies. Version: 9th October 2005 Bocák L. & Bocáková M., 2006: Folia Heyrovskyana (Coleoptera:Drilidae & Omalisidae & Lycidae & Lampyridae) Europae centralis. No.5 Lynne Forster. TASMANIAN BEETLES AND SPIDERS Merkl O., Kondorosy E.: Benibotarus taygetanus (Pic, 1905) in Hungary (Coleoptera: Lycidae) in Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici Vol. 96. Budapest. 2004.
Kategória:Rovarcsaládok